Emlékeztek, ünnepeltek és köszönetet mondtak: Az összetartozás élményét erősítették Oklándon

32

Egy a zászló. A nemzet összetartozását ünnepelték                                                                 Fotók: Nagyálmos Ildikó

Méltán lehetnek büszkék az oklándiak, hiszen kitartó munkájuknak köszönhetően sikerült befejezniük az unitárius templom felújítását. Ezt a különleges alkalmat ünnepelték vasárnap, a magyar szabadságharc évfordulóján, ezt megelőzően pedig szombaton a homoródmenti te­lepülésen átadták a Tiszteletbeli Székely címeket is.

Nagyálmos Ildikó
A huszárok fogadásával kezdődött szombaton a két­napos ünnepség Ok­lán­don, ahol ezúttal tizenhét magyarországi személy vehette át a Tiszteletbeli Székely címet. Az elismerés felelősséggel is jár: aki megkapja, vállalja, hogy erősíti az összetartozás érzését, minden tőle telhetőt megtesz a magyarok és székelyek közötti barátságért és együttműködésért. A mozgalmat a 2004. december 5-i magyarországi népszavazás utáni évben indította el a helyi unitárius tiszteletes, Kelemen Levente, valamint Szász Jenő akkori székelyudvarhelyi polgármester, és minden évben azoknak a magyarországi személyeknek adományozzák, akik nem tagadták meg határon kívül rekedt honfitársaikat és egy nemzetben gondolkodnak.
A Tiszteletbeli Székely címet idén Balogh Gyöngyi, Barna Tamás, Berlinger Gábor, Blaskó János, Bodó Imre, Bogdán András, Ferkó Dániel, Gohér Zoltán, Koncz Imre, Kurucz Miklós, Mónus József, Pásztor Márk, Pinczésné Kiss Klára, Rombauer Tamás, Sándor-Tóth Zsuzsanna, Szabó József, Vejkey Imre és Wenczel Kristóf vehette át az őket méltató laudációk elhangzása után.

„Van ereje hitünknek és cselekedeteinknek”
Vasárnap a templomkertben gyülekeztek és készültek lélekben az ünnepre a helyiek, a településről elszármazottak és a vendégek. Az ünnepélyes zászlófelvonás után a templomkertben Béla Albert huszár szavalt és Tóth János operaénekes énekelt az egybegyűlteknek, majd a szemnek és léleknek egyaránt tetsző, ízlésesen felújított templomban folytatódott az ünnepség. Az istentiszteleten Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke imádságban kérte, hogy bizakodó lélekkel tudjunk egymás szemébe nézni és igazoljuk, hogy Jézus tanításai szerint egymásnak segíteni akaró, Isten országát építeni akaró emberek vagyunk. „Most a közös imádságnak és éneklésnek áldott órája van: ahogy hordozzuk magunkban a múlt tanításait, ahogy visszhangzik a lelkünkben a múltból felénk szóló, tisztán csengő hang, úgy tudjunk megújult lélekkel egymásra jobban odafigyelve, magyar emberként élni e vidéken. Bár sokszor akartak szétforgácsolni, van hitünknek és cselekedetinknek ereje, hogy összerakjuk újból az életünk. Köszönjük, hogy voltak és vannak figyelő lelkek, kik jóakarattal és szándékkal siettek e közösség álmának megvalósítására” – fogalmazott az unitárius püspök, majd hozzátette: „Hiszem, hogy a mában életünkkel, cselekedetünkkel vallomást tudunk tenni arról, hogy nemzetünk mártírjainak, a szabadságért küzdő nemes lelkű emberek vére mag. Akár csendben a családi tűzhely mellett suttogtunk erről, vagy dobpergés közepette megemlékezünk és zászlót bontunk, cselekedeteink igazolják, hogy ez a mag nemcsak elvetődött a szívben, hanem szárba szökött és meg fogja hozni a termést, amire áhítozunk: gyermekeinknek a jólét, a tisztánlátás, az igazi, szép, Istent dicsőítő és emberi életet felemelő munka legyen az osztályrészük. Nem sírunk, nem jajgatunk, nem panaszkodunk, hanem teszi ki-ki a magáét, ami felemelő. A lélekben elvetett magot nem betakarjuk, hanem öntözzük, ápoljuk imádsággal és szép munkával, hogy kivirágozzék. Találjuk meg a lehetőséget ebben az egymással szembeállított világban, hogy egymáshoz újból hozzásimuljunk, képességeinkkel, tudásunkkal és hitünkkel egymást kiegészítve jobban és magasztosabban tudjuk visszatükrözni az isteni arcot” – mondta ünnepi beszédében Bálint Benczédi Ferenc.

Összefogás nélkül nem sikerült volna
Kelemen Levente, az oklándi unitárius egyházközség lelkésze többször is könnyeket csalt az ünneplők szemébe. Először is huszárosan indította beszédét: engedélyt kért kezelőorvosától beszéde megtartására. Elmondta, noha szülei arra intették, hogy még disznópásztornak se menjen szülőfalujába, ő mégis vállalta ezt a hivatást 1992. december 13-án. Nehéz, megpróbáló időkön ment keresztül a gyülekezet, de sok-sok tervvel és nagy lendülettel fogott hozzá a feladatok teljesítéséhez. A személyes hangvételű beszámolóban a két és fél évvel ezelőtti műtétjéről is beszélt a tiszteletes, hisz amikor megkérdezte a professzor úr, milyen tervei vannak, azt válaszolta: szeretné felnevelni a gyermekeit és befejezni a templomfelújítást. „A professzor úr örült, hogy vannak terveim, mert amint mondta, a sikeres műtéthez három dolog szükséges: a beteg meg akarjon gyógyulni, legyen egy jó orvoscsapat és ott legyen az Isten. A templom felújításához is három dologra volt szükség: az egyházközségre, egy jó kivitelező csapatra és Isten segítségére, plusz sok-sok pénzre” – mondta a tiszteletes.
A segítség különböző formában érkezett: az uniós pályázathoz szükséges tervekhez Kövér László házelnök és felesége látogatását követően nyílt lehetőség, a pályázat elkészíttetéséhez a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) segítette hozzá a gyülekezetet. A sikerre vitt pályázat szintén a templom ügye iránt elkötelezett munkacsoport érdeme – sorolta a lelkész, aki végezetül egy csokor virággal köszönte meg feleségének és családjának önzetlen munkájukat, és nem utolsósorban a helyi közösség tagjainak, akik az elmúlt közel három évben több mint hatszáz napnyi közmunkával járultak hozzá a templomjavításhoz.
Konrád Árpádné Kelemen Tünde a múlt század közepén Oklándon szolgált néhai lelkész lánya, a helyi lelkész nagynénje meghatódva lépett a helyiek elé. Elmondta: ősei nagyon sokat tettek a közösségért, bővítették a templomot, szeretetotthont építettek, parkosították a templomkertet és örül, hogy ezt a munkát folytathatta unokaöccse és csapata.
A támogatásokért közbenjáró Szász Jenő, az NSKI elnöke arról beszélt, hogy a felújított templomhoz a kovász szerepét tudták adni, és amit a templomba fektettek, megsokszorozódott. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kiemelte: ha a hit, remény és szeretet jegyében építkezünk, akkor meg tudjuk védeni és erősíteni Székelyföldet. Példaként hozta fel, hogy sok jó ember állt a templomépítés mellé, és mindenkit egy cél vezérelt.

Élhető örökségként hagyták ránk a szülőföldet
– Emlékezünk, ünnepelünk és köszönetet mondunk – indította szavait Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, akinek nagy szerepe van abban, hogy ebben a formában láthatjuk a templomot. – Az oklándi 1848-as toborzózászló ezért gyűjtött ma minket össze, hogy ünnepeljük: nemcsak a templom falai újultak meg, hanem megújult a templom népének önbizalma és életereje is. Mai magyarokként lélekben megköszönhetjük az előttünk járó nemzedéktársainknak, hogy minden történelmi sorscsapás ellenére élhető örökségként hagyták ránk a szülőföldet – fogalmazott Kövér László.
A felújított orgonán – amely a Tiszteletbeli Székelyek adományai­ból újult meg – Lászlófi Árpád orgonaművész játszott a közönségnek, majd Berecz András mesemondó bukovinai dalokat adott elő, Tóth János pedig a hét folyóról énekelt.
Az ünnepség szeretetvendégséggel és kulturális műsorral zárult a kultúrházban, ahol az oklándi gyerekek mellett fellépett a Nyírség táncegyüttes, az abásfalvi cigányzenekar zenélt.

Nagyálmos Ildikó

Elszármazottak és helyiek együtt ünnepelték templomuk megújulását

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek