Emlékek a leányneveldéről

89

A katonás fegyelemre és a rend­szeretet nevelésére emlé­kez­nek leginkább az egykori gyergyó­szentmiklósi Fogarassy Leánynevelő Intézet diákjai, azonban olyan is akad, aki sokszor mind a mai napig hallja a kedves nővérek ruhájának suhogását. Az épületben ma a Fogarassy Mihály Műszaki Szakközépiskola (Szaki) működik, a múltat azonban nem felejtették el: András Szabolcs történelemtanár megírta a le­ány­nevelde történetét.

Iskola múlt időben címmel foglalta össze András Szabolcs történelemtanár az egykori Fogarassy Leánynevelő Intézet történetét. A leánynevelde 1876 és 1948 között működött Gyergyószentmiklóson, ezt az időszakot mutatja be a hiánypótló könyv: az egyházi és állami oktatásrendszer találkozásába, a világháborúk közötti időszakba, végül pedig a kommunista államosítás folyamatába is betekintést nyerhet az olvasó, amely lezárta az intézet történetét.
Zsúfolásig megtelt a minap Fogarassy Mihály Műszaki Szakközépiskola díszterme, amely egykor az intézet kápolnájának adott otthont. András Szabolcs könyvét egykori tanára, dr. Garda Dezső történész mutatta be, kiemelve: minden szempontból megfelel egy iskolai monográfia elvárásainak, emellett a könyvben szereplő összes állítást forrásokkal támasztja alá a szerző, ami nagyon fontos.
Az esemény házigazdája, Bajna György újságíró rámutatott: a mai diákok már nagy valószínűséggel mosolyognak az akkori fegyelmen, azonban az intézet mindenre megtanította a diákjait, amit egy háziasszonynak tudnia kellett.
András Szabolcs azt mondta, előítéletei voltak, amikor tanárként az iskolába került, idővel azonban felismerte az intézmény múltjának gazdagságát, ennek bemutatása sarkallta a kutatás elkezdésére, majd a könyv megírására.
Az eseményen több olyan idős asszony is jelen volt, akik hajdanán a leánynevelő intézet padjait koptatták. Visszaemlékezéseikkel időutazásra hívták a jelenlévőket: katonás, de mégis kedves intézet folyosóin, osztálytermeiben, konyhájában és bentlakásában barangolhattak az emlékek által. Elmondták, sokan Szárhegyről és Tekerőpatakról gyalog tették meg az utat az iskoláig, ami a téli farkasordító hidegben, harisnyában bizony nem volt leányálom.
– Pontosságra, tiszteletre és arra tanítottak bennünket, hogy mindenkit olyannak fogadjunk el, amilyen – fogalmazott az egyik idős asszony, hozzáfűzve: mindent a rend kellett jellemezzen, szombatonként pedig a diákok viselkedését egyenként kiértékelték.
Olyan jelenlévő is volt, aki 1943-ban itt kezdte az első osztályt, majd tanulóéveit követően, az iskolában dolgozott egészen 1990-ig. Mint mondta, mindig vegyes érzésekkel lép be az épületbe. Akik óvodás korukban kerültek az intézetbe, csak halványan emlékeznek néhány képre, a kedves nővérek szigora és tekintélye azonban mindnyájuk emlékezetében megmaradt. A jelenlévők jókat nevettek az elmesélt csínytevéseken, végül pedig kötetlen beszélgetés alakult ki. A könyv szerzője elárulta: folytatásként a gyergyói szakoktatás történetét igyekszik felkutatni.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.