Elszékelyesedett angol lordok

65

Egy elmagyarosodott-elszékelyesedett angol királyi utód életrajzához szolgál adalékokkal az alábbi írás. Az angol John Paget Wesselényi Polixéna férjeként került Erdélybe, megtanult magyarul, a helyi közélet és társasági élet aktív tagja, az unitárius egyház egyik legnagyobb támogatája volt. Magyarország és Erdély című könyve hiteles képet nyújt a korabeli állapotokról. Erdélybe került rokonsága, azok utódai Székelykeresztúrhoz és Parajdhoz is kötődnek. Ezekről a kötődésekről ír Komán János.

Az utóbbi hónapokban Erdélyből és az anyaországból is fölhívtak, azt kérdezték, mit tudnék mondani Paget Algernon Olivérről. Olvasták egyik írásom (Eladják a Paget-házat). Nagyanyám és édesanyám is többször említette, hogy abban a házban, amelyben születtem, és amelyet 1973-ban lebontottak, egy angol „lord” lakott. Mindaddig, amíg nem került a kezembe John Paget Magyarország és Erdély című könyve (Helikon Kiadó, 1987) Maller Sándor utószavával, majd ennek bővített változata 2011-ben (Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár) Cs. Lingvay Klára jogutód, örökös előszavával, nem fordítottam kellő figyelmet a Paget névre. A családi iratok között keresgélve három olyan adásvételi szerződéssel kapcsolatos iratot találtam, melyeket Paget Olivérné, Paget Algernon Olivér második felesége írt alá 1936-ban.
Ki is volt ez a Paget Algernon Olivér, akiről tévesen azt gondoltam – amikor A marosugrai Pagetek… című írásom [1] közöltem – hogy a XX. század elejétől haláláig, 1927-ig Marosugrán lakott? Az újságcikkem megjelenése után tovább kutatva megtudtam, hogy – mellékelve – a fenti címet is írhattam volna, mivel Paget Algernon Olivér, az elmagyarosodott-elszékelyesedett angol többet élt Parajdon, mint Marosugrán.
Mielőtt róla beszélnék, kölcsönöznöm kell pár mondatot – néhány változtatással, javítással – a Népújságban közölt írásomból. Szólnom kell John Paget lordról (1808–1892), arról a Széchenyi-, Kossuth- és Wesselényi-barát John Pagetről, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő erdélyi személyisége, az erdélyi unitárius egyház egyik legjelentősebb támogatója, a francia és az olasz nemes szőlőfajták erdélyi meghonosítója stb. stb. volt. A szakmáját sohasem gyakorló fiatal orvos testvérével, Arthurral Európa több városába is ellátogatva, 1835-ben megismerkedett Rómában a válófélben lévő Wesselényi Polixénával, Bánffy Lászlónéval, akit két év múlva feleségül vett. Aranyosgyéresen vásárolt telket és építtetett házat, amely jelenleg is jó állapotban szolgálja a várost. Két gyerekük született. Fiaik közül az egyik kétévesen, 1843-ban halt meg, a másik, Olivér – aki Garibaldi seregében Türr István tábornok alatt tüntette ki magát – mindössze 22 évesen távozott az élők sorából. John Paget testvére, Arthur együttérzéssel adta az Olivér nevet 1864-ben született fiának, akit az angliai anyakönyvbe Paget Algernon Olivérként jegyeztek be. Az utód nélkül maradt John Paget meghívására utazott Erdélybe 1877-ben a 13 éves Paget Algernon Olivér. Nagybátyjánál, Aranyosgyéresen tartózkodott, ahol, több főúr társaságában, többször is részt vett a vadászatokon, összejöveteleken, bálokon. [2] Maller Sándor szerint dán királyi leszármazottaknak, de Ruffy Péter, a kiváló újságíró III. Eduard (1312–1377) angol király leszármazottjainak tartja a Pageteket. A Brassói Lapok 1839. november 5., 9., és 10-én megjelent interjújában ezt a címet olvashatjuk: „Paget Claudenál, III. Eduard király erdélyi leszármazottjánál.” Egy Angliában megjelent könyv beszél a Pagetek családfájáról. [3] Valószínű, hogy Ruffynak kell igazat adnunk.
A gyors észjárású Paget Algernon Olivér hamar elsajátította a magyar nyelvet. A kolozsvári unitárius gimnázium elvégzése után beiratkozott a budapesti egyetem műszaki karára. Aranyosgyéresen, már sihederkorában hatalmába kerítette a kiváló fajlovak iránti szeretete. Talán ez a vonzalom távolította el az egyetemtől. Katona akart lenni. A lovasversenyeken versenyzőként is szereplő fiatalembert felvették a budapesti központi lovaglóiskolába, ahol hadapróddá nevezték ki, a megtartott vizsgák alapján. Nemsokára címzetes tizedesi rangot kapott. [4] A következő év januárjában beosztották a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred 1. századához mint szabadságolt állományú, tartalékos katonát, és lovassági hadnagyi kinevezéssel tüntették ki. [5] Marosvásárhelyen ismerkedett meg a lécfalvi származású Gyárfás Etelkával, Gyárfás Ferenc marosvásárhelyi királyi táblai bíró leányával. akinek 1888 februárjában megkérte a kezét, és eljegyezte, majd 1888. április 22-én oltár elé vezette. [6]
Édesapjának, Arthurnak, aki szintén járt Erdélyben testvére társaságában, volt egy olyan szándéka, hogy Erdélybe költözik. Megvásárolta testvérétől, John Pagettől a szőkefalvi birtokot, egy elég nagy kiterjedésű szőlőssel. Paget A. Olivér hazatért Szőkefalvára. A fiatalok egyik szervezőjeként tarthatjuk számon Kis-Küküllő megyében. Unitáriusként jó kapcsolatot tartott a helyi egyházközösséggel, és azt jelentős anyagi támogatásban részesítette. Az egyik fővárosi lap megemlíti, hogy a dicsőszentmártoni unitárius zsinat befejeztével a zsinati bál elnöke, szervezője lett báró Apor István alelnökkel. [7] A szőkefalvi unitárius lelkésznek, Gvidó Bélának Hadházi Juliskával kötött menyegzőjén násznagy volt Geréb Márton kolozsvári kollégiumi tanárral. [8] 1888. június első hetében a szőkefalvi egyház alaptőkéjének gyarapítására Paget A. Olivér táncmulatságot szervezett. [9] Anyagilag támogatta a kolozsvári unitáriusok iskoláját, többek között Kővári László történésszel társulva. [10] Az unitáriusok főtanácsi ülésén 1889 szeptemberének első napján elsőként választják meg egyházi tanácsosnak Kanyaró Ferenc kolozsvári íróval, tanárral és Borbély György tordai tanárral, barátjával együtt. [11] Paget A. Olivér, amíg köztiszteletnek örvendő nagybátyja élt, az úri családok társaságában forgolódott. Szőkefalvi birtokán gazdálkodott. Megszületett első gyerekük, Paget János Arthur Balázs. Részt vett Kis-Küküllő megye politikai életében. Ott van 1891. december 20-án Dicsőszentmártonban Küküllő megye főispánjának, Sándor Jánosnak, cimboratársának, a későbbi belügyminiszternek a beiktatásán. [12]
1891 novemberében mint tartalékos hadnagyot elbocsátották. [13] Nagybátyja halála után, 1892-ben eladta a szőkefalvi birtokát, pedig nagyon keresett szőlőféléket termesztett. Ilyenek voltak: cabernet frank, malbec, merlot, verdot, olasz rizling, rajnai rizling, semillon blanc, savignon blanc, muskotály. [14] Ilyen szőlőfajtákat hozatott nagybátyja Olaszországból és Franciaországból. Az előállított borféleségek is jól jövedelmezhettek. 1892 novemberében 8000 l cabernet-et,
10 000 l muskotályt, 15 000 l olasz rizlinget kínált eladásra. [15] Meghirdette lovainak eladását, köztük az angol–arab versenylováét, Shangiát is. [16] De nem kapott vevőt, mert 1892 novemberének első hetén a kolozsvári-alsózsuki lovasversenyen még Shangia lovával szerepelt. [17] Társasági életet élt. Színházba járt. Részt vett a politikai életben. 1892 januárjában már ellenzéki magatartást tanúsított, de nem a főispánnal, cimboratársával szemben. „Ötön valának, kik apostoli ihletettséggel hirdették vala a haza megmentését. Ezen lelkesült csoportnak vala pedig a vezére, szószólója egy Paget Olivér nevű és honosságú angilus. (…) Ezen jeles férfiút az anglius hidegvér elhagyván, csak úgy szórta a hivatalnoki osztályra a tüzes mennykőt, s mindenkit ki akart űzni a vármegyeház nagyterméből.” [18] Ez a beszámoló nem tartható eléggé hitelesnek, mert másnap a kolozsvári ellenzéki lap [19] arról értesít, hogy a szép számban összegyűlt ellenzékiek Dicsőszentmártonban megtartották pártértekezletüket, és a megalakított végrehajtó bizottságban Paget Olivér neve is olvasható. 1892 végén, az októberi-novemberi vadászatok és sportesemények egyik ismert részvevője volt. [20] A következő évben a korabeli lapok számaiban mindegyre találkozunk Paget A. Olivér nevével, aki lovasként szerepel a nyúl- és rókavadászatokon, [21] de a bálokról sem maradt ki. Az 1893 februárjában ott van feleségével Kis-Küküllő megye farsangi bálján. [22] Megszületett második gyerekük, Paget Mártha Anna. 1894 augusztusában-szeptemberében barátjával, Borbély György tordai tanárral, a Kolozsvári Kerékpáros Egylet tagjaiként, országos hírnevet szereztek maguknak azzal, hogy Angliáig, Oxfordig kerékpároztak. [23] A Pesti Hírlap (1894. szeptember 6.,1–2–3. o.) hosszú beszámolója ismerteti ezt a velocipéden (kerékpáron) megtett 28 napos, 2500 kilométeres, akkoriban egyedinek tartható vállalkozást. Valamennyire nyomon követhető a korabeli sajtónak köszönhetően, a különböző közösségi tevékenységekben való részvétele. Az 1896-os ezredfordulós kiállítás Küküllő megyei bizottságában ott találjuk a nevét a marosugrai gróf Haller Györgyé mellett. [24] 1895 nyarán a Budai-díjat nyerte meg Vadero lovával a fővárosi versenyen. [25] Egyelőre csak sejtjük, hogy melyik évben vált el első feleségétől. 1897-ben már Marosugrán találjuk. [26] Föltételezhető, hogy ebben vagy az előző évben történt az a kellemetlen családi botrány, amelyről Ruffy Péter újságíró beszámolt. 1897-ben a válófélben lévő vagy már elvált, de még a Paget Olivérné nevet használó gyönyörű Gyárfás Etelka a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve szerint (1899., 107. o.) részt vett az 1898. december 14-én megtartott választmányi ülésen mint választmányi tag. A lelkileg megsérült Paget A. Olivér már az előző évben ellátogatott a Parajdról származó, Marosugrán lakó Székely Jánoshoz, béreséhez, hogy megkérje 15 éves lánya kezét. A marosugrai polgármesteri hivatal anyakönyve arról értesít, hogy 1899. augusztus 1-jén megszületett a 17 éves édesanyának, Székely (Paget) Erzsébetnek és a 35 éves Paget A. Olivérnek Paget Albert Ödön Manners nevű fiuk. Marosugrán Paget A. Olivér földbirtokosként, földbérlőként szerepel, de anyagilag igen nehéz helyzetbe került. Parajdra költözik a család, apósa falujába. Nyomban bekapcsolódik az ottani közösség életébe. Tagja lett a Parajdi Székely Társaságnak. Minden jel arra utal, hogy a székely társaság egyik gyűlésének ő volt a kezdeményezője, és ő javasolta az alábbi felterjesztésnek egy részét vagy épp egészét: „1. a parajdi Székely Társaság sürgetni fogja a szolgabírói kirendeltség felállítását, mert a vármegyei székhely messze van (…) 2. kérni fogják Sándor János székely kormánybiztost, hogy az állattenyésztés föllendítésére államsegélyt biztosítson (…) 3. kérni fogják ugyancsak a kormánybiztost és az iparkamarát, hogy a parajdi sóbányának egész éven át üzembe helyezését, s mellette egy szódagyár létesítését a kormánynál eszközöljék, hogy a vidék szorgalmas, de szegény népe itthon keresetre leljen, s ne kelljen munkáért idegenben házalnia; 4. állandóan foglalkozzanak a pokróckészítés fellendítésével, segélyt kérnek a faipar fellendítésére (…), a házi ipari készítmények részére nagyobb fogyasztópiacok biztosítását. Végül Paget Olivér indítványára folyamodik a Parajdi Székely Társaság az igazságügyi miniszterhez, hogy a Székelyföldön a hibás telekkönyvelést rendeztesse (…) E fölterjesztés támogatására kérik a többi társaságokat és a székely képviselőket.” [27] Ahhoz, hogy az elszegényedett családján segíthessen, kezdetben szenet égettet a vajdahunyadi kohó számára, majd csergepokrócokkal kereskedik. [28] Részt vett 1902. augusztus 28–30-án a tusnádi székelyföldi kivándorlási konferencián, kongresszuson, ahol többször is fölszólalt az őstermelői, a birtokpolitikai, adó- és hitelügyi szakosztályon. [29] A tagosításról szóló vitában a következőket kéri:
„Paget Olivér osztja azt a nézetet, hogy szükséges dolog a jól keresztülhajtott tagosítás, de az jelenleg többnyire nem előnnyel, de hátrányokkal jár. Szintén javaslatot terjeszt be, melyben kéri: hogy az 1. pontba a birtokosok számának egy fele tétessék be; hogy bekerített, magasabb mívelés alatt álló helyek kivétessenek a tagosítás alul; hogy azon birtokosok, kik birtokaikat három határban veszik ki, ne járuljanak a költségekhez; hogy a csereszerződések illetékmentesek legyenek.” [30]

A kivándorlás elleni tiltakozása is megszólalt. A székely emberek otthoni foglalkoztatását a szívén viselte. [31]
Az unitárius valláshoz való ragaszkodását többször is bebizonyította. 1903-ban a Székelyudvarhelyen épülő unitárius templom javára adakozik, [32] pedig lenne mire költenie a pénzét. 1904. május 29-én megszületett Paget Otto Claude nevű fiúk. Anyagi helyzete javítása érdekében esztergált bútoralkatrészeket készít, készíttet. [33] Faárugyárat létesít. Kéri egyik találmányának, a szétszedhető ágynak szabadalmaztatását. [34] Egy későbbi visszaemlékezés barátságos társalgóként írt ezekben az években Paget A. Olivérről:
„Időközben megismerkedtem az „án­go­labb” Paget Olivér Algernonnal is. Sőt nemcsak megösmerkedtem, hanem nagyon is összebarátkoztam vele. Akkoriban adta el parajdi utolsó erdőbirtokát, és leköltözött a Kis-Küküllő két ága által Parajd alatt képezett szigetre, ahol termőföldjei közepette egy farmot alapított.”[35] Ismereteim szerint némi vagyonra tett szert Parajdon, de számításai nem váltak valóra. 1909-ben újabb kereseti lehetőség kínálkozott. Egy 50 kilométeres nagykanizsai-alsólendvai vasútvonal építésénél vállalkozóként szerepel: „(…) előmunkálati engedélyezést dr. Weszely Tibor budapesti ügyvéd, a tervezetet Paget Olivér és Szalay Károly mérnökök készítették.” [36] Ruffy Péter újságíró említett riportja arról értesít, hogy ez a vállalkozás veszteséggel járt. Egyre több pénzre lenne szüksége. Gyerekeit iskolába kell járatnia és lehetőleg az unitáriusoknál, de a kiválasztott iskola közelsége is gondot okozhatott, ezért a második feleségétől született első gyerekét, Paget Albert Menners Ödönt a székelyudvarhelyi református kollégium I. osztályába íratta be (A Székelyudvarhelyi Református Kollégium Értesítője az 1909–1910. iskolai évről. 1910., 61. o.), viszont a következő iskolai években már a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban tanulnak: Paget Albert és kisebbik testvére, Paget Olivér. (A székelykeresztúri államilag segélyezett VI osztályú Unitárius Gimnázium Értesítője az 1911–1912. iskolai évről, 1912., 98. 100. o.; A székelykeresztúri államilag segélyezett VI. osztályú unitárius gimnázium Értesítője az 1912–1913. iskolai évről. Székelykeresztúr, 1913. 75. 78. o.) Az iskola értesítője a 87. oldalon megemlíti, hogy a helybeli unitárius tanulók, köztük Paget Albert és Paget Olivér, tandíjelengedésben részesültek. Ez a bejegyzés a család anyagi helyzetére utalhat. 1911 tavaszán már Székelykeresztúron találjuk a családot. Az apa itt is, akárcsak Parajdon, igyekszik kapcsolatba lépni a helyi közösséggel.
Megalakult Székelykeresztúr Filharmonikus Társasága mintegy 50-60 pártoló taggal, akik évi kemény 5 korona tagdíjat fizettek. A zenekari tagok nagyobbrészt saját hangszereiken játszottak. Paget A. Olivér, a kereskedő, zongoristaként szerepel a névsorban. Valamennyi honoráriumot a Filharmonikus Társaság bevételéből is kaphatott az élelmes családapa, akinek két gyereke taníttatásáért hozzájárulást kellett fizetnie. A zenekarról készült képen, föltételezésem szerint, az alsó sor baloldalán látható. [37] Szerethette a hangszereket, a zenét. Ruffy Péter riportjában a fiatalkorú Paget A. Olivérről a következő tájékoztató olvasható: „(…) magyar népdalokat tanult, a parasztok között érezte magát a legjobban, és néhány év múlva már annyira átitatta őt a magyar föld, lélek és levegő, hogy odaállt a nagybátyja, Kossuth és Széchenyi barátja elé:
– Az én hazám Erdély. És az is marad.
– Akkor tizenöt éves volt.”
1911-ben jövedelmezőbb megélhetést keresett. Kis-Küküllő vármegye egykori főispánjához, hajdani mulatós cimborájához, a Tisza-kormány belügyminiszteréhez, Sándor Jánoshoz fordul segítségért, akinek közbejárására a m. kir. pénzügyminiszter Paget A. Olivért ideiglenes minőségű adóhivatali tisztté neveztette ki a székelykeresztúri m. kir. adóhivatalhoz. [38] Valamivel jobbra fordulhatott a család sorsa. Gyerekei: a III. osztályos Paget Olivér és a IV. osztályos Paget Albert a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban tanulnak. (79. 81. o.)
Ugyanebben a beosztásban maradt 1919-ig, azzal a változtatással, hogy a pénzügyminisztérium a nagyszebeni pénzügyigazgatóság mellé pénzügyi számtisztté nevezte ki. [39] Ezzel az újabb kinevezéssel magyarázható az, hogy az 1913–1914-es iskolai évben Paget Albert a nagyszebeni m. kir. állami főgimnázium V. osztályában jár. (61. o.) Másik két gyerekéről, a IV. osztályos Paget Olivérről, az 1915–1916-os iskolai évben, a székelykeresztúri unitárius főgimnázium értesítője a 70. oldalon, az első osztályos Paget Claude Othoról a 65. oldalon, az 1916–1917-es iskolai évben ugyancsak róla, immár a II. osztályba járó Paget A. Ottóról a 41. oldalon és az V. osztályos Paget Olivér magántanulóról a 46. oldalon számol be. Közben a családban leánygyerek született 1915. november 17-én – a radnóti halottas anyakönyv bejegyzése szerint –, aki a Paget Erzsébet Feregineta nevet kapta.
Az 1919-es Pénzügyi Közlöny 30. oldalának névjegyzéke arról beszél, hogy még mindig a pénzügyminisztérium beosztottjaként dolgozik, viszont távol a családjától. A székesfehérvári pénzügyigazgatósághoz került. [40] De a családját 1918 elején már ismét Marosugrán találjuk. Erről tudósít a marosugrai polgármesteri hivatal halotti anyakönyve, mely szerint a 16 éves Paget Róbert Olivér 1918. március 12-én tüdőgyulladás áldozata lett. Az édesanyja írta alá a bejelentést. Paget Algernon Olivér 1919-ben vagy 1920-ban hazatért Marosugrára. Nem kapott nyugdíjat a román államtól. Szerény körülmények között élhettek a jelenlegi 157. és 158. sz. marosugrai, 15 árnyi telken, ahol a szőlő- és gyümölcsfák mellett kerti növényeket is gondoztak. Kevés földjük és erdejük is volt. Paget Algernon Olivér 1927. december 20-án este 9 órakor távozott az élők sorából. Második feleségétől született idősebbik fia, Paget Albert Ödön Mannersz (1899–1953) a második világháború éveiben számellenőrként tevékenykedett Magyarországon. [41] Paget Otto Claude (1904–1982), akivel a neves újságíró, Ruffy Péter a Brassói Lapok és az Újság (1941. január 3., 5. o.) számára készített interjút, Radnótról Magyarországra költözött, Zala megye Oltárc községébe, ahol párttitkárként és iskolaigazgatóként tisztelték a helybéliek. [42] Lánya, Paget Erzsébet Feregineta (1915–2007) férjhez ment Bonta Sándor radnóti kereskedőhöz. Valóban, ahogy Kozma Mária írta, a Pageteknek már nem élnek magyar leszármazottjai Erdélyben. [43]
Úgy gondolom, hogy Paget Algernon Olivér életének, személyiségének alaposabb ismertetése megérdemelne egy komolyabb tanulmányt, és talán egy emléktáblát is érdemelne ez az elmagyarosodott-elszékelyesedett angol királyi sarj a következő felirattal: „Ennek az épületnek a helyén állott 1973-ig III. Eduárd angol király egyik leszármazottjának, Paget Algernon Olivérnek a háza.” Hasonlóképpen gondolkodhatnának Parajdon és Aranyosgyéresen is, ahol a Paget-kastélyról nem is, vagy csak kevesen tudnak a helybeliek.

Hivatkozások

1. Népújság, 2020. január 10.
2. Ellenzék, 1881. november 9.; Vadász- és Verseny-Lap, 1881. november 17., 429. o.; Pesti Hírlap, 1883. november 25., 13. o.
3. William George Dimock Fletcher: Leicestershire Pedigrees and Royal Descentes,1887, Clarke and Hodgson. A Paget családfa a 15–18. oldalon. Ruffy Péter és Kovács Sándor kolozsvári teológiai tanár közlése.
4. Budapesti Közlöny, 1887. augusztus 7., 179. sz., 1. o.; Fővárosi Lapok, 1887. augusztus 8., 217. sz., 1599. o.; Pesti Hírlap, 1887. augusztus 8., 7. o.
5. Budapesti Közlöny,1888. január 1., 2. o.; Pesti Hírlap, 1888. január 2., 7. o.
6. Ország-Világ, 1888. február 11., 1888. o.; Fővárosi Lapok, 1888. április 26., 856. o.
7. Fővárosi Lapok,1887. szeptember 9., 1822. o.
8. Fővárosi Lapok, 1891. november 15., 2345. o.
9. Ellenzék, 1888. június 14. 553. o.
10. Ellenzék, 1889. július 24.
11. Ellenzék,1889. szeptember 2.
12. Budapesti Hírlap, 1891. december 30., 6. o.
13. Budapesti Közlöny, 1891. november 26., 3. o; Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1891. november 28., 419. o.; Honvédségi Közlöny, 1891. január 1.–december 31-ig, IX., P betű.
14. Gyümölcskertész, 1892. január 10., 1., 2., 3. o.
15. Földművelési értesítő, 1892. november 13., 1196., 1204., 1213. o.
16. Pesti Hírlap,1892. május 24.
17. Kolozsvár,1892. november 5.; Vadász-és Verseny-Lap, 1892. november 6., 578. o. és november 13., 589. o.
18. Kolozsvár, 1892. január 21., 2. o.
19. Ellenzék, 1892. január 22.
20. Ellenzék, 1892 november 4., november 5., december 24.
21. Vadász és Verseny-Lap, 1893. január 1., 27. o.; Pesti Napló, 1893. január 11., 10. o.; Kolozsvár, 1893. február 15., 1. o.
22. Székely Nemzet,1893. február 18., 104. o.
23. Pesti Napló, 1894. augusztus 2., 7. o.; Fővárosi Lapok,1894. augusztus 3., 1831. o.; Vadász és Verseny-Lap, 1894. augusztus 4., 368. o.
24. Kolozsvár,1893. június 7., 127. sz.
25. Kolozsvár, 1895. augusztus 19.
26. Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Gazdacímtár. VII. Erdély. Kis-Küküllő vármegye, 486. o.
27. Magyar Polgár, 1902. augusztus 8., 5. o.
28. Budapesti Hírlap, 1903. december 6., 12. o.; Magyar Nemzet, 1903. december 6., 9. o.
29. Magyarország,1902. augusztus 30., 2. o.; Magyar Nemzet,1902. augusztus 30., 3. o.; Budapesti Hírlap, 1902. augusztus 31., 5. o.; Magyar Nemzet, 1902. szeptember 2., 2. o.
30. Köztelek, 1902. szeptember 6., 1396. o.
31. Köztelek, 1902. szeptember 3.
32. Keresztény Magvető, 1903. 357. o.
33. Magyar vaskereskedő, 1904. december 22., 134. o.
34. Az Újság, 1906. augusztus 7., 15. o.
35. Nimród Vadászújság, 1935. november 10., 507. o.
36. Vasúti és Közlekedési Közlöny, 1909. március 7., 208. o. Paget A. Olivér mérnöki képzettséggel nem rendelkezett.
37. Új Élet, 1970. július 10., 11. o.
38. Budapesti Közlöny, 1911. május 5., 1. o.; Világ, 1911. május 5.; Budapesti Hírlap, 1911. május 6., 21. o.; Magyarország, 1911. május 6., 20. o.; Pesti Hírlap, 1911. május 6., 20. o.; Pesti Napló, 1911. május 6., 28. o.; Pénzügyi Közlöny, 1911. Névjegyzék, CXLVII; Az Újság, 1911. május 6., 33. o.
39. Budapesti Közlöny, 1914. április 5., 10. o.; Világ, 1914. április 7., 22. o.; Pesti Hírlap, 1914. április 7., 39. o.; Magyarország, 1914, április 7., 25. o.; Pesti Napló,1914. április 7., 25. o.
40. Brassói Lapok, 1939. november 9. 4. o.
41. Igazságügyi Közlöny, 1941., L. évf., 308. o.; Igazságügyi Közlöny, 1944. LIII. évf. 286. o.; Magyarország tiszti cím- és névtára, 1944. 985. o.
42. Magyar Nemzet, 1962. április. 1. 7. o.; Veszprémi Napló,1969. március 1. 5. o.; Veszprémi Napló, 1981. január 23. 3. o.
43. Háromszék,1996. október 15.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek