Elrajtolt a kampány

54

Hecser_Zoltan_webreaA vonatkozó törvényes előírásokkal összhangban, a mai naptól hivatalosan is kezdetét vette a választási kampány.
A június 5-i helyhatósági választások tényleges előjátéka a mostani kampány, s az országban vannak olyan települések, ahol annak meg lehet a maga nem kis jelentősége, de olyanok is, ahol akár azt nélkülözni is lehet, mármint a választók mozgósítását. Mondjuk ez utóbbit annak okán, hogy országszerte számos településen legrosszabb esetben is csak a saját árnyékával kell megküzdenie a majdani polgármesternek, ugyanis egyetlen jelölt neve fog szerepelni a szavazócédulán. Megyénkben is kilenc ilyen településről tudni. Országos viszonylatban talán a legnagyobb érdeklődés a bukaresti főpolgármesteri választást övezi, s minden jel arra mutat, hogy ádáz csatára lehet számítani, s esetenként a szembenálló felek minden eszközt fel fognak használni. Egyébként máris vannak olyan feltételezések, miszerint a jelöltállítás során is történtek törvénysértések, ilyen értelemben beadványok is érkeztek az illetékesekhez, s arról is tudni, hogy az ügyészségi, illetve a rendőrségi szervek bűnügyi vizsgálatot indítottak például Bukarestben, de megyénkben is annak okán, hogy Székelyudvarhelyen állítólag egy támogatói listán egy lakos nevét odahamisították. Hogy az ilyen kivizsgálásokból mi fog kiderülni, azt nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy azok befolyásolhatják-e a további fejleményeket. Az eddigi előjátékoknak egy fontos mozzanata zárult le amúgy szerdán, amikor is az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy nem ad helyet ama alkotmányossági aggálynak, miszerint az egyfordulós polgármester-választás sértené az alaptörvényt. A kifogásokat a fővárosi Adevărul napilap főszerkesztő-helyettese fogalmazta meg, nevezetesen az önkormányzati választási törvény két cikkelyével szemben emelt kifogásokat, az egyik a jelöltséghez szükséges támogatói aláírások számát rögzíti, a másik pedig azt, hogy egy fordulóban választják meg a polgármestereket. A taláros testület érdemben nem nyilvánított véleményt, hanem egyhangúlag elvetette a fővárosi újságírók beadványát. Ezzel véget ért egy hónapok óta vitát és ellenségeskedést kiváltó jogszabály-módosítási szándék, amelynek élharcosa a nemzeti liberális párt volt, egyébként az egy- vagy kétfordulós polgármester-választás tekintetében létezhetnek, mint ahogy léteznek is pró és kontra vélemények, s e vonatkozásban az elmúlt évtizedek során a hazai gyakorlat is nélkülözte az egyértelműséget. A dolgok jelenlegi állása okán nemigen érdemes és indokolt elemezni a különböző érveket, de azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy furcsállandó lehet azon helyhatósági választás végkimenetele, amely nyomán esetleg a szavazásra jogosult állampolgárok alig tíz százalékának a szavazása eredményeként lesz valaki polgármester egy városban vagy községben. Márpedig ez nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is lehetséges a jelenlegi rendszerben.
A kampányolás egyes vonzatainak a „beszűkítése” okán (betiltották a bannereket, az óriásplakátokat, a molinókat, az apróbb „ajándékok”, gyújtók, kulcstartók stb. osztogatását, a kampányolásra fordítható pénzkeret értékét megszabták), látványosabb akciókra nemigen lehet számítani, s minden jel arra mutat, hogy ha lesz is „csata”, az a rádió- és televízióadá-
sok keretében fog kibontakozni, lezajlani. Talán nem is árt az ilyen jellegű mértéktartás, visszafogottság, s ilyen összefüggésben talán azt is szükséges nyomatékolni, hogy ajánlatos lenne a sárdobálás elkerülése, a megalapozatlan és indokolatlan vádaskodás. Senki nem mondja azt, hogy el kell tekinteni egy ellenjelölt esetleges gyengeségeitől, de ugyanakkor a hangsúlyt saját magunk képességeire, erényeire kell fektetni, azokra a konkrét elképzelésekre és programokra, amelyeket magáénak vall az a tanácsos vagy polgármesterjelölt. Apropó programok: olyanokkal is szembesültünk, amelyekről már eleve nyugodtan állíthatjuk, hogy az álmodozás kategóriájába tartoznak, s azok gyakorlatba ültetésére nem egy mandátum, de még kettő-három sem lenne elégséges, arról nem is beszélve, hogy esetenként azok jóval felülírják a polgármesteri hatáskört, ilyenképpen pedig nemigen teljesíthetők. Valahogy úgy vagyunk vele, legalábbis esetenként, mint azzal, hogy valaki házat akar építeni, de egy olyan területre, amely nem az övé és annak megszerzésére amúgy sincs gyakorlati lehetősége, s akkor ami megmarad, az annak a háznak a papírra vetett terve. Nos, ilyen házba soha senki nem költözhet be. Másképpen fogalmazva: kampány ide vagy oda, a mértéktartásnak, a józanságnak mindig is érvényesülnie kell.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.