Élő halott, halott nyertes…

130

Ez is csak nálunk történhet meg – szoktuk mondani gyakran a faramuci történésekre, helyzetekre. Ám amit a román igazságszolgáltatás pordukált az utóbbi időben, az übereli Kaffkát, és súrolja az orwelli „magaslatok” felső határát. A híradások szerint ugyanis egy Vaslui megyei férfi pert veszített, mert túl későn kezdeményezte élővé nyilvánítását. Egy másik férfi viszont halála után kapta vissza a jogosítványát, ugyanis az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, s míg a pere végigjárta a különböző lépcsőfokokat, addig elhunyt.
A vaslui-i férfit felesége nyilváníttatta halottá, mivel 1992-ben úgy elment Törökországba, hogy azóta sem adott életjelt magáról. A feleség megtehette, hiszen azóta több mint 25 év telt el, és minden bizonnyal az eljárást az érvényben lévő cikkelyek és paragrafusok betartásával kezdeményezte az asszony. Gond csak akkor keletkezett, amikor a halottá nyilvánított férjet Törökországból kitoloncolták lejárt iratai miatt, amiket hazatérve nem tudott felújítani, mivel „de jure” halotti státusban leledzik. Az igazságszolgáltatásnak a jelek szerint bizonyítékként az nem volt elég, hogy nagyon is elevenen megjelent a tisztelt ítélőszék előtt. Nem, mert mindez nem a fellebbezési határidőn belül történt.
A második esetben közlekedési kihágás miatt vonták be az illető hajtásiját, de annyi ideig zajlott a pere, hogy a felperes közben elhunyt. Az igazságszolgáltató gépezet viszont tovább „darálta” a megkezdett pert, igazságot szolgáltatva, azaz visszaadva a jogosítványát egy halott embernek. Mindkét esetben a hivatalos procedúra betartására hivatkoztak az ítészek a meglehetősen groteszk ítéletek meghozatalakor.
Ez rendben is lenne, de nem lehetne legalább a nagyon nyilvánvaló esetekben inkább a valósághoz, mintsem a procedúrához ragaszkodni?! Csak hogy ne rajtunk röhögjön a fél világ…

Jánossy Alíz

A cikk a Hargita Népe március 23-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.