Élni akaró közösség esete a világjárvánnyal

17

Zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, a kolozsvári vasútállomás előtt, a 366-os gyorsvonat alig két perccel az előtt érkezett meg Csíkszereda felől. Szerda kora délután volt, a 11. Kolozsvári Magyar Napok első napja. Nem az a kimondottan fesztiválnak kedvező időjárás volt, az már biztos. Márpedig én kimondottan azért vettem ki két szabadnapot, hogy elvegyüljek a világjárvány miatt meglehetősen visszafogott forgatagban.

Már a vonaton, leszállás előtt felvettem az esőkabátot. Jólesett hosszú idő után viszontlátni a Kincses Várost, de ahhoz képest, hogy éppen három napig épp nyaralni készültem, a látvány lehangoló volt. Azonban úgy határoztam, bármi történjék is, én csak azért is nyaralni fogok és jól érzem magam. Legalább pár napra nem törődök a munkával, és kizárom amennyire csak lehet gondolataim közül még a számomra legkedvesebb otthon maradt ismerőseimet is.

Eső áztatta kezdés

Hamisítatlan egoista projekt volt. Éppen ezért egyetlen kivétellel nem szóltam kolozsvári ismerőseim, barátaim közül senkinek érkezésemről. Nem akartam senkinek a nyakára ülni, még a szokásos szálláshelyeket is kerültem, így a belvárosban szálltam meg egy eléggé olcsónak mondható hostelben. Érezni akartam, hogy turista vagyok, és a célnak ez tökéletesen megfelelt. Az eső miatt sok értelme nem lett volna annak, hogy a délutáni rendezvények közül bármelyikre is benevezzek, inkább régi barátommal találkoztam. Az időközben kicsit alábbhagyó esőben találtunk ugyanis egy olyan teraszt, amelynek legalább egyik zuga tökéletesen védett volt és nem ázott el. Nem úgy a szegény pincér, aki nem úszta meg szárazon az esőt, amíg kihozta nekünk az ebédet. Ezzel el is ment a délután. Este a Kolozsvári CFR Bajnokok Ligája selejtezője online közvetített változata bőven megfelelt programnak.

A fesztivál esete a világjárvánnyal

Az időjárás-előrejelzések azt mutatták, hogy az eső csak másnap délutánra áll el, így a másnap reggel 11 órakor kezdődő rendezvényre is esőkabátban indultam el. Ehhez képest nem esett egyáltalán, sőt dél körül kisütött a nap, aztán meleg lett. Különösen esőkabátban. A szóban forgó rendezvényre már Csíkszeredában helyet foglaltam online. A járványügyi előírások miatt ugyanis az egyes eseményekre előzetesen regisztrálni kellett, sőt ingyenes jegyet kellett váltani. A helyek száma korlátozott volt. A Kolozsvári Magyar Napok egyik információs pontjánál például az a felirat fogadott, hogy a Bogdán Zsolt előadásaira valamennyi jegy elkelt.

Az idei picivel szűkösebb felhozatalból egy sport témájú beszélgetést választottam, Miklós Andrea ifjúsági Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes futóval beszélgetett Killyéni András sporttörténész és Boros Miklós sportújságíró. Érdekes volt, annál is inkább, hogy a négyszáz méteres síkfutásban kiemelkedőt nyújtó fiatal sportolónak jó esélye van kijutni a jövő évi olimpiai játékokra.

A helyszín a Farkas utcai református templom melletti romkert volt. Félórával kezdés előtt mentem oda, ugyanis a járványügyi szabályokat komolyan vették. A beléptetésnél lázat mértek, az okostelefonra letöltött jegyet is ellenőrizték. A felállított színpaddal szembeni székeket pedig úgy helyezték el, hogy azok egymástól legalább másfél méterre helyezkedtek el. A máskor több tízezer embertől hemzsegő Főtéren is ez a látvány fogadott. Szembetűnő volt a magyarországi és úgy általában a külföldi vendégek hiánya. A világjárvány miatt a Farkas utcai fesztiválutca megnyitásáról szó sem lehetett. A teljesen üres utca látványa mindennél jobban szemléltette, hogy az idei rendezvény más, mint a többi. A környékbeli teraszok ugyanakkor megteltek. Igaz, itt is érvényesültek a járványügyi előírások. Érdekes módon, ennek akad pozitívuma is. Az asztalok kényelmes távolságokra voltak egymástól, emiatt aztán sokkal kellemesebben érezte magát az ember, ha idejében asztalhoz jutott. Egyetlen belvárosi teraszon lehetett helyet találni az esti órákban is, de rögtön kiderült, hogy ez attól lehet, hogy a nemrég újranyitott terasz az árak emelésével próbálja pótolni a kiesett bevételt. Bizony tíz lejt is elkértek egy sörért. És ezen igazából senki sem háborgott, hiszen láttunk már néhány furcsaságot a tavasszal bevezetett szükségállapot óta. 

Élni akaró közösség

Ami még szabad szemmel látható volt, hogy minél nagyobb egy város, annál jobban betartják az emberek a járvány terjedését megakadályozó intézkedéseket. Ha végigsétálunk Székelykeresztúr, Csíkszereda és Kolozsvár utcáin, azt láthatjuk, hogy minél nagyobb egy város, annál többen viselnek maszkot. Ezzel együtt a találkozások nem maradtak el. Kevesebben voltunk igaz a Kárpát-medencei magyarság találkahelyének számító fesztiválon, de annál jobban tudtunk örülni a spontán találkozásoknak. Az idei Kolozsvári Magyar Napok csendesebbre, szolidabbra és talán ezért családiasabb hangulatúra sikerült. A rendezvénysorozat minden porcikájából egyetlen üzenet sütött, akár így akarták a szervezők, akár nem. Jelesül, hogy világjárvány ide, világjárvány oda, de a közösség élni akar. 

 

Hozzászólások lezárva.