Életünk

64

„…te életedet ajándékul kapod, bárhová mégy.”
(Jer 45,5)

Kedves Testvérem!
Rólad, rólunk szeretnék írni. Bár nem ismerlek, nem tudom a neved, nem látom magam előtt arcodat, mégis tudok rólad valamit, mert bennünk, emberekben vannak hasonló vonások. Mindannyian halandó vándorai vagyunk az életnek, akik az öröm mámorában, máskor pedig a kínok lélekhasító fájdalmában élünk. Élni lettünk teremtve, mindannyiunkat az életre hívott a Teremtő, miután „az élet leheletét lehelte orrunkba”.
Életre! Ha azt mondom, hogy élet, akkor emlékek jutnak eszembe. Önfeledt boldog pillanatok képeit látom lelki szemeimmel, látom az önfeledten, emélyülten játszó kisgyereket, a hatalmas sírásban kitörő felvételizett boldogságát, a templomba bevonuló menyasszony örömét, akinek a meghatódottságtól szemei könnybe borulnak, az édesanya tekintetét, aki először pillant megszületett gyermekére. Az élet nagy pillanatai, állomásai alkalmával boldognak, elégedettnek érezzük magunkat. Érezzük, hogy igazán élünk. Mert az élet, kedves Testvérem az, amikor beleszippantasz a levegőbe, s érzed, hogy az megtölti az egész tüdődet, ezáltal érzed az energiát, ami megmozgat, érzed, hogy élsz. Az élet nagy pillanatai mindannyiunkat megmozgatnak, az élet ízét éreztetik meg velünk.
De tévesnek tartanám, ha most ennél a pontnál megállnánk. Mert az élet nem csak a kimagasló események gyűjteménye. Mert mi történik a mindennapokban? Amikor egyik napunk ugyanolyan, mint a másik, amikor nem történik semmi új, amikor pont úgy, mint máskor, felkelés után megiszod a kávéd, elviszed óvodába a gyerekeket, dolgozol, játszótéren hajtod hintában ülő gyereked, főzöl, mozogatsz, teregetsz, elpakolsz, eszel, iszol, alszol? Vajon az nem élet? Ilyenkor nem él az ember, hanem csak átvészel egy időszakot, amikor majd egy újabb kimagasló alkalom által megtöltheti tüdejét az öröm és a boldogság levegőjével?
Nem, ez nem igaz! Mert minden napunk csupa kimagasló alkalmakból áll! Minden napunk egy csoda, amely tele van a jó Isten áldásaival. Minden pillanat ajándék, amelyet Istentől kapunk, feltétel nélkül, csupán szeretetből. Minden ilyen ajándékba adott pillanat egy lehetőség, egy alkalom arra, hogy boldogok legyünk, hogy örömkönnyek csurogjanak végig orcánkon, hogy érezzük, ÉLÜNK.
Hogy ez így alakul-e minden nap, az tőlünk függ. A választásainktól. Mert minden reggel, amikor felkelünk, választhatunk, hogy aznap igazán élni akarunk-e, vagy csak azt akarjuk, hogy valahogy az a nap is elteljék. Ha élni kívánunk, akkor a jó Istennel indulunk utainkra, akiben hitünk által mélyen kapaszkodva a nehézségekből is ki tudunk menekülni, meg tudjuk oldani adódó problémáinkat.
Kedves Testvérem, kívánom neked, hogy minden reggel válaszd az életet, s indulj utadra azzal a hittel, hogy az ajándékba kapott pillanataidat a jó Isten felruházza áldásával, amelyektől te mindig úgy érzed magad, mint az önfeledten játszó gyerek, a sikeres felvételiző és a boldogságban fürdő menyasszony és édesanya. Kívánom, hogy ez neked mindennap sikerüljön! „Az élet élet, ÉLJED!” – írta az Az élet himnuszában Teréz anya. Ezt ismételgesd!

Tőkés-Bencze Zsuzsánna unitárius lelkész

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.