Ékszerdoboz Erdély kapujában

Látogatóban Gyulán

252

Megcsodáltuk a barokk épületekkel, fákkal, virágokkal szegélyezett utcákat, a némán ellengő kék időt mérő Világórát. Bejártuk az Almásy-kastélyt, megkongattuk a hősök emlékezetére a harangot a várban, lubickoltunk a gyógyító vízben. Kóstoltunk helyben nevelt sert, díjazott pálinkát, faltunk a híres kolbászból és bonbonnal kényeztettük magunkat a Százéves Cukrászdában. Három napig élveztük a fák, virágok és vizek csodás városának, Gyulának a vendégszeretetét. Kicsomagoltuk az élményeinket.

A Nádi Boldogasszony temploma

Ha Gyula, akkor kolbász. Számomra, aki még sosem jártam Gyulán, Magyarország délkeleti csücskében, a román határtól alig kőhajításnyira fekvő Békés megyei kisvárosban, a település neve hallatán elsősorban a híres fűszeres eledel jutott az eszembe. Május derekán rövid, de tartalmas, kirándulással egybekötött tanulmányútnak köszönhetően azonban ez megváltozott. Alkalmam volt megtapasztalni: a nyolc évszázados múltjára büszke fürdőváros ennél jóval több élményt, ízt, illatot, látni- és kóstolnivalót kínál azoknak, akik úgy döntenek, hogy pár napra, de akár hetekre is vendégei lesznek. A határ mentén lévő települések lakóinak nem kell bemutatni Gyulát, évente több ezren választják nyaralásuk helyszínéül a Dél-Alföld régió nevezetes fürdővárosát, ám a székelyföldiek körében kevésbé ismert célállomás, bár mindent megad, ami egy tartalmas vakációhoz szükségeltetik. Nem árt a jó cégér! Így gondolták meghívóink, és ezzel a céllal indított széles körű népszerűsítési kampányt a Gyulai Turisztikai Nonprofit Kft., amely meginvitálta az erdélyi sajtóorgánumok képviselőit három napra, hogy megismerjék és jó hírét is vigyék mindannak a gazdag turisztikai, gasztronómiai, kulturális csemegének, amivel csak és kizárólag Gyula ajándékozza meg látogatóit. Elmeséljük, hol jártunk, mit láttunk, és miért biztatjuk arra a kedves Olvasót, hogy ha még nem tervezte meg nyaralásának állomáshelyét, úgy jelölje meg a térképen ezt a kicsi, vendégszeretetben, élményekben nagyot kínáló fürdővárost.

A Világóra a Főtéren

Legendákkal átszőtt história
Egy idegen várossal való ismerkedésben az első benyomás sok esetben eldönti: maradunk vagy továbbállunk? Nyilván tudták ezt a látogatásunk alatt kalauzoló fiatal házigazdáink is, Petróczki Gábor, a polgármesteri hivatal sajtóreferense és Jónás Balázs, a Tourinform iroda vezetője, akik jó érzékkel választottak illusztris, patinás szálláshelyet a csapatnak. A belvárosban, alig egy utcányira a főtértől, a városka 150 éves szállodájában, a Komló Hotelben rendezkedhettünk be. A 19. századi épületben működő szálloda neve a komlótermesztésből meggazdagodott építtetői emlékét őrzi, és arról is nevezetes, hogy a múlt század harmincas éveiben még maga a japán trónörökös is vendége volt. Az épület sok gazdát cserélt, 2016 júniusa óta felújítva, art deco stílusban, minden 21. századi kényelmet megadva fogadja a betérőket, akiknek, ha kérik, előáll a retró autó is a városnézéshez. A tágas és elegáns étteremben Varga Gábor szállodavezető üdvözölt, aztán a bőséges vacsora mellé ízes, részletes helytörténeti kóstolót is kaptunk. Kocsis János idegenvezető nemcsak felkészültségével nyűgözött le, de azzal is, ahogy igazi lokálpatriótához illő lelkesedéssel mesélt a város múltjáról, jeles embereiről és kalauzolt a hangulatos esti fényekben ragyogó történelmi belvárosban. A négy ágra szakadt, a város mai területét egykor beterítő Fehér-Körös mocsarából kiutat kereső, és Szűz Mária segítségével megtaláló kisfiú legendája, a 15. század derekán már meglévő, az évszázadok alatt sok gazdát cserélt, sok ostromot megélt gyulai vár krónikája, az elnéptelenedett vármegyét magyar, német, szlovák, román telepesekkel újra benépesítő, a pompás kastély barokk szárnyát építtető Harruckern János György története – az esti városnézés alatt alapos kóstolót kaptunk a városalapításhoz fűződő legendákból, épített örökségének históriájából.

Az Almásy-kastély

Terek, idők, emberek
Csendes és szinte néptelen volt már a város szíve és „békeszigete”, a sétálóutca és főtér, ahonnan kitiltották az autókat, így biztonságban járhatnak-kelhetnek az emberek. Az esti félhomályban is pompás látványt nyújtottak a teret szegélyező virágok, fák, hangulatosak a már néptelen kávézók, „kiülős” éttermek, és lenyűgözött a kékes fényben ragyogó ékessége, a Világóra. A gránittalapzaton álló, a helyi és a világ 12 időzónájának pontos órajárását mutató, ugyanakkor a helyi nagyságoknak is emléket állító különleges üveggömb az ezredfordulóra készült. Tervezője, Bozó András szimbolikus értelemmel is felruházta: a rendhagyó időmérő a világ egységére, az emberi kapcsolatok fontosságára is figyelmeztetni kíván.
Különleges, egyedi látnivaló szép számmal akad a városban. Ilyen például a Jókai utcában, a Százéves Cukrászda szomszédságában barokk stílusban épült, műemlék jellegű Ladics-ház, amelyben a város egykori jegyzője és családja élt. A berendezés, a család személyes tárgyai érintetlenül megmaradtak – aki belép, 19. századi, elegáns polgári lakásban találja magát. A 18. század végén építették, majd száz év múltán nyerte el mai, klasszicista, eklektikus formáját az egykori Vármegyeháza, ma Városháza, amelynek emeleti dísztermében beszédet mondott az Erdélybe induló Petőfi. Büszkék erre a gyulaiak, akárcsak a téren álló, életnagyságú bronzszobrára, amit Ferenczy Béni készített, s amit a helyiek egyszerűen csak Sanyikának becéznek. Ifjú idegenvezetőnk, Jónás Balázs mesélte, hogy állíttatásakor, 1960-ban olyan nagy volt az ellenkezés, hogy még a kardot is kivették a költő bronzkezéből, így egy másolatot markol most a gyulaiak Petőfije. De nemcsak a költő emlékezetét őrzi a város. A nevéhez kötődő személyiségeknek mementót állító köztéri szobrokban, emléktáblákban nincs hiány Gyulán, de ezek úgy vannak elhelyezve, hogy egyáltalán nem keltik a „megint egy szoborba botlottam” bosszúságát. A nevét viselő téren áll a város legnagyobb szülöttének, Erkel Ferencnek a mellszobra, a barokk stílusban épült római katolikus Nádi Boldogasszony-templom előtt magasodik a boldoggá avatott vértanú püspök, báró Apor Vilmos egész alakos szobra. A Szent Miklós parkban Munkácsy Mihály, Bartók Béla, Albrecht Dürer, Ady Endre mellszobra fölé vonnak zöld lombsátrat a fák. A gyulai várban lefegyverzett tíz aradi vértanúnak a házakon elhelyezett márványtáblák és a Várkertben levő ’48-as emlékhely is mementót állít. Modern köztéri alkotásokat a figyelmesen nézelődő bőven talál még városszerte, a mi szemünk megakadt például a Várfürdő bejárata melletti Nimfán.

Látkép a várról

Időutazás kastélyban, várban
A gyulai vár és az Almásy-grófok egykori csodás, ma látogatóközpontként működő rezidenciája büszkesége, kihagyhatatlan látványossága a városnak, természetes, hogy egyik sem maradt ki az élménycsomagból, amivel a vendéglátóink feltarisznyáltak.
Az első magyarországi kastély, ahol színjátékot mutattak be, itt volt házi muzsikus Erkel, és itt tanulta a festészetet Munkácsy Mihály. A tulajdonosai nevét időrendben őrző, Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastélyt 2016-ban újították fel, azóta látogatóközpontként működik és interaktív, az egykori főúri életmód minden részletébe bepillantást engedő, az inas szobájától az éléskamrán át az összes helyiséget, lakót, a főúri lakosztályok minden apró titkát felfedő, a műemlékhez kapcsolódó történelmi vonatkozásokat is bemutató kiállítása lenyűgöző. Hogyan vikszolták fényesre a cipőt, milyen ruhát viselt, milyen ágyban aludt a komornyik? Milyen anyagból készült a törölköző, mit rejtett az éléskamra, milyen edényekben készítették a többfogásos lakomákat, hogyan fűtötték a cselédek a szalonban lévő míves csempekályhákat, milyen volt az értékes porcelánokkal megterített asztal? Választ kaptunk minden kérdésre, sőt még korabeli parfümöt is szagolhattunk. Ahogy szobáról szobára jártunk, úgy tárult fel előttünk a dualizmus letűnt korának minden szépsége, szokásrendje, szigorúan megszabott, divatjamúlt vagy ma is megfontolandó szabályai. „Vendég idegen háznál sem virágot, sem gyümölcsöt nem szakít.” A modern hang- és fénytechnika, a számítógépeken játszható kvízek még élményszerűbbé tették a kastélykalandot. A fő attrakció számunkra a holoprojektor volt: a kastély makettjének ablakán bekukucskálva tereferélő grófnők, folyosón hancúrozó kislányok, gyertyatartóval kezében a folyóson vonuló komor komornyik alakja elevenedett meg.
A kastélytól alig pár száz méterre magasodik a 15. században épült, ma Európa egyetlen síkvidéki gótikus téglaerődítményeként jegyzett Gyulai vár. Ma múzeum, amelynek 24 szobájában a harcos évszázadok, a török hódoltság korának tárgyi emlékeit tették közszemlére. Impozáns a Corvin-bástya, a rondella, a lovagterem, áhítatra késztet a kápolna, lefegyverez a korabeli páncélzat, sodronyingek, pallosok, karabélyok, szablyák, nyílvesszők, csákányok és buzogányok látványa, és elborzaszt a hétféle kivégzést bemutató teremben a mennyezetről lelógó hatalmas vaskampó, amire úgy vetették rá egykoron a bűnös testét, mint a rongyot. Aki az egykori hős várvédők és a reformáció jeles alakja, a Gyula és a gyulai végvár prédikátora, Sztárai Mihály énekköltő előtt akar tisztelegni, kétszer megkongathatja a vár udvarán a harangot. Megtettük. Az is a gyulaikat dicséri, hogy a 600 éves vár nem a múltat idéző holt tér, hanem eleven helyszíne a különböző kulturális eseményeknek, rendezvényeknek, múzeumpedagógai foglalkozásoknak. A várszemle alatt eszünkbe jutott az évek óta felújításra váró Székelytámadt-vár és arra gondoltunk: hátha egyszer a székelyudvarhelyi műemlék is épp olyan élettel teli helyszíne lesz a múltnak és jelennek, akárcsak a gyulai „rokona”.

Látkép a várról

Csobbanás az arborétum gyógyító vízében
A kastély és a vár meglátogatása után a város legvonzóbb turisztikai helyszíne, a Várfürdő „bevétele” következett. A városnak már a török időkben is 11 feredője volt, de a gyulai termálvizes fürdőzés krónikája kezdetének az 1958. szeptember 17-i emblematikus dátumot tartják, ugyanis ekkor tört fel a mélyből a Gyula városát híressé tevő 69 Celsius-fokos termálvíz – közölte Kun Miklós igazgató, aki az Almásy-birtok 8,7 hektáros parkjában, buján zöld környezetben épült központban kalauzolta a társaságot. Üde, zöld pázsit, mamutfenyők, illatozó rózsák, évszázados platán, aminek odvában vadkacsák fészkelnek, azúrkék vizű külső meg a bőr- és mozgásszervi, nőgyógyászati nyavalyákra egyaránt jótékony hatású hévizű gyógyvizes belső medencék, a szauna, hullámmedence, hatalmas csúszda, aquapark, wellness – a gyógyulni vagy a versenyuszodában egyszerűen csak lubickolni vágyó vízimádók számára igazi földi paradicsom a történelmi környezetben kialakított Gyulai Várfürdő, aminek újabb bővítését tervezik. Minket így, jelen állapotában is meggyőzött. Volt, aki jót csobbant, volt, aki kihagyta az élményt, és megelégedett a testet-lelket felüdítő fürdő látványával.

Több mint ötezer szálláshely
Ahhoz kétség nem fér, hogy a turizmusra, a minőségi vendégfogadásra és a vendéglátásra fel van készülve a város, ahol – zárójelben megjegyezzük – egyetlen járdán parkoló autót sem láttunk, kerékpározót viszont annál többet. Beszédes az is, hogy a 33 ezer lélekszámú Gyula 5000 szálláshelyet kínál. Panziók, szállodák kínálnak európai színvonalú szálláshelyeket. Bár bőven van hol enni, aludni, a szállásfoglalást mégsem érdemes utolsó percekre hagyni, hívta fel figyelmünket Jónás Balázs, aki szerint elsősorban az erdélyi románok kedvelt célpontja Gyula, de örvendenének, ha a mostani kampánnyal az erdélyi magyarok is Gyulát választanák ezen a nyáron – akár egy-két éjszakás kiruccanásra is.
Házigazdáink nem árultak zsák­bamacskát: elkalauzoltak azokba a szállodákba, amelyek bekapcsolódtak a kampányba és várják a székelyföldieket. Így ebédeltünk és terepszemléztünk a vártól alig 200 méterre lévő, 42 szobás, négycsillagos Elizabeth Hotelben, amelynek egyik épületét még az Almásy-grófok építették és a szájhagyomány szerint megfordult benne Sissi királyné is. Modern építésű, a háromcsillagos Munkácsy- és a négycsillagos Dürer-szárnyban több mint 300 szobával, a Várfürdőbe való átjárással kínál szállást a Hunguest Hotel Erkel. Aki a belvárosban akar megszállni, és családias, otthonos környezetre vágyik, annak jó választás lehet a város legkisebb, mindössze nyolcéves, 20 szobás szállodája, a Corso Boutique Hotel. Nádfedeles kerti asztalok, muskátlis udvar, kockás abrosz – a Fodor Hotelben azok foglaljanak szállást, akik a halászcsárda-hangulatot kedvelik és élnek-halnak a halászléért – a tulajdonos állította, itt főzik a legfinomabbat. A Fodor család tulajdonában van a Park Hotel. Neve is elárulja: az ízlésesen felújított épület az egykori Almásy-kertben áll – a tulajdonosai jó stílusérzékkel a fa motívumra építve modernizáltak. Itt láttuk kedvenc, könyvespolcokkal dekorált konferenciatermünket. Harsányabb, extravagánsabb és meghökkentőbb volt a nem messze tőle levő Aqua Hotel, ahol a tulajdonosok arcképe mosolyog a falakról és kedvencükkel, a Szent Andrea borokkal kínálják a vendégeket.
Szocreál hangulatú épületek, kültéri medencék – a Hotel Hőforrás is jó választás annak, aki kicsit távolabb szeretne lenni a várostól, hajóbárjában kávéval kínáltak és a gyermekmedence széléről a Jégkorszak rajzfilm lajhárja vigyorgott ránk. A Wellness Hotel Gyula volt az utolsó a szállodák sorában, amit bejártunk. Aki kisgyerekkel megy nyaralni, annak ideális helyszín. A tágas, mesés játszóháznak még a játékos kedvű kollégák sem tudtak ellenállni, a színes labdák közé csúszdáztak.

Vendégek a Várfürdőben Fotók: Lázár Emese

A jó pálinkát főzik, a sert nevelik
Hangulatos, kiváló étkeket kínáló éttermet, vendéglőt, kávézót szinte minden utcában és a folyó partján is talál a turista, aki enni, inni, csemegézni is vágyik. Tudják ezt a gyulaiak, akik messze földön híres specialitásaikkal is marasztalnak. A legismertebb a hungarikumként tisztelt, díjnyertes, fűszeres gyulai kolbász – aki egyszer megkóstolta, ízét nem felejti. Így jár az is, aki a Fabulya Attila által vezetett pálinkafőzde párlatát megízleli. Az okleveles pálinkabíráló és a Gyulai Pálinka Manufaktúra kóstolóház vezetőjénél tett látogatásunk során a házigazda ízesen, részletesen avatott be a pálinkafőzés kultúrájába, históriájába és annak titkába, hogyan készül az igazi, minőségi, illatos és zamatos párlat a laboratóriumnak is beillő főzdéjében. Az érett, friss alapanyag a kvinteszencia, de fontos az érlelés, a leválasztás, fokolás, és igencsak téves az az elmélet, miszerint a „hullomásból” is jóféle ital lesz. Muskotályos szőlőpálinka, málna, barack, sajmeggy, faeper, kökény, vadcseresznye, bodza, birs, szilva, alma – nem fukarkodott a kínálgatással Fabulya, aki a 38 fokos ágyas, a 42 fokos, és a csak gyakorlott úszóknak való 60 fokos Mélyvíz nevű pálinkáját is megkóstoltatta a társasággal. Mámor és másnapos fejfájás elkerült, mert a jóféle élet vize mellé kiadós vacsora is dukált.
Gyulán nem főzik, nevelik a sert – ezt még az első nap jegyezte meg az idegenvezetőnk, utalva a két hónapja megnyílt Beer Corner – Viharsarki Serneveldére, ahová szintén elvittek a meghívóink. A neveldében a kiváló minőségű, négyféle kézműves sör készítésébe avatott be és invitált meg egy tetszés szerint választható habos italra Jakucs Levente sörfőző mester. Az illatos IPA lett a kedvencünk, de akár a világos, akár a barna, szűrt vagy szüretlen sert kedvelik, a helyiség a sörkedvelőknek kihagyhatatlan stáció. Ha Gyulán járnak, mindenképpen kortyoljanak bele a helyben neveltbe.
Az édesszájúaknak sem kell messzire menni, hogy különleges süteményekkel, bonbonokkal, marcipánokkal kényeztessék magukat. A belvárosban két cukrászda is van: az egyik modern, a másik a Jókai utcában levő Százéves Cukrászda. Magyarország második legrégibb cukrászdájának meglátogatása nem maradt ki a programunkból, és a biedermeier karosszékben ülve faltuk fel a ház süteményét, no meg a helyben készített bonbonokat.

Fókuszban az erdélyi kultúra
A gyulai látogatásunkról szóló beszámolónk nem lenne teljes, ha nem szólnánk arról a nívós kulturális kínálatról, amiről a nálunk is jól ismert Bárka irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője, Elek Tibor irodalomkritikus, a Gyulai Várszínház igazgatója ismertetett velünk a vár melletti Rondella teraszon. Az erdélyi magyar irodalom, művészet és kultúra határon túli népszerűsítésének egyik elkötelezett híveként ismert Elek nem rejtette véka alá, színházigazgatóként is célja, hogy ebbéli törekvését a színház világában is meghonosítsa. Nem a véletlen műve az, hogy a Várszínház 55. évadjának repertoárjában nagyon sok erdélyi vonatkozás van. A gyulai színház múltját tekintve nem idegen, és nem is előzmény nélküli a szándék, hiszen a társulat számos alkalommal mutatta be erdélyi szerzők színműveit. Székely János volt az egyik leggyakrabban játszott drámaíró, akinek nagyhatású történelmi művét, a Caligula helytartóját elsőként 1978-ban, kereken 40 éve mutatták be a gyulai színházban a legendás Harag György rendezésében. Ez az évforduló, és az értékes, ma is aktuális üzenettel bíró Székely-életmű „leporolása”, teljességének feltárása is az apropója, szándéka a június 26–27. között megrendezendő Székely János Napoknak. A tudományos konferenciával, a költő, esszéista, novella- és drámaíró Székely János munkásságának teljes palettáját bemutató kétnapos rendezvényen a Várszínház és a Nemzeti Színház közös előadásában, Szász János rendezésében újra színre viszik a híres drámát.
Az erdélyi magyar színházak (a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a Nagyváradi Szigligeti Színház, a Nagyvárad Táncegyüttes, a Yorick Stúdió, a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház) lesz a meghívottja a július 30. és augusztus 5. közötti Erdélyi Hétnek, amelyen a nagyérdemű megnézheti Orbán János Dénes Búbocska című könyvének kétrészes, dramatizált változatát. Az ördögmusicalként jegyzett ősbemutató a Várszínház és a kolozsvári színtársulat közös produkciója lesz – harangozta be az idei nyár nívós és gazdag, fesztiválokkal, zenei eseményekkel is fűszerezett gyulai kulturális menü két, erdélyi vonatkozású szeletét Elek Tibor, aki arra is ígéretet tett, hogy a jövőben szervezett Erdélyi Hétre a most hiányzó társulatokat, így a székelyudvarhelyi, csíkszeredai színházat is meghívják.
Mi a múltból építkezünk a jövő irányába – így fogalmazott Kocsis János idegenvezető, és állításának igazát megtapasztaltuk. Bár csak kétéjszakás vendégei voltunk a városkának, ennyi is elég volt ahhoz, hogy Gyula belopja magát a szívünkbe. Neve hallatán már nem csupán a híres kolbászra asszociálunk, hanem a hangulatos kis utcákra, az előzékeny autóvezetőkre, az I love Gyula feliratú, szuvenír fotók készítésére hívogató nagy piros lakatra, a kastélyra, a várra, az évszázados platánokra, a nagy parkokra és virágokra, a kedves, vendégszerető emberekre. Bőröndünkbe minden tárgyi és megfoghatatlan kincset becsomagoltunk, amit az Erdély kapujában levő ékszerdobozban találtunk. A viszontlátás reményével búcsúztunk el az élő és élhető, első találkozásra megszerethető kisvárostól, ahol mindenkinek jut bőven a vendégszeretetből, és ahol minden téren, kis utcában kézen fogva kalauzol a mába az élő történelem.

Lázár Emese

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.