Éjszakai város

51

haromszeki_eszter_szerzokep_szVannak városok, amelyek este tündökölnek igazi pompájukban, ilyenkor érvényesülnek igazán az őket meghatározó épületek, hidak, látványosságok, gondoljunk csak a kivilágított budapesti lánchídra, a fényárban úszó sydney-i Operaházra, a London Eye-ra vagy épp Manhattan esti látképére, de akár egy eldugott falucska pislákoló fényei is hívogatóak lehetnek a repülő ablakából. Ilyen szempontból Csíkszereda központjában sem találok kivetnivalót, a központ felújítása óta az esti világítás részben feledteti a Taps tér nappali szürkeségét, a Mikó-vár is barátságos, meleg színekbe öltözik éjszakánként, és Udvarhely felől érkezve „két kanyarral” a város előtt mesés panorámakép nyílik a szemünk elé.
De ha eltekintek a leírt pompától, és a városban elérhető szolgáltatások és közbiztonság szempontjából veszem górcső alá a települést, jóval bizarrabb kép alakul ki. Történt ugyanis, hogy vasárnap hajnalban el kellett érnem egy negyed hatkor induló autóbuszt. Túl a korán kelés okozta morcosságon, bosszankodva tapasztaltam, hogy csak az ötödik taxitársaság tudott autót küldeni. Két diszpécser sajnálkozva kért elnézést, mert épp nem volt szabad autójuk, két társaság telefonszámát pedig hiába hívtam, senki nem válaszolt, miközben teltek az értékes másodpercek az autóbusz indulásáig. Mindez – ahogy már említettem – vasárnap hajnalban esett meg, amikor a józan paraszti ésszel úgy gondolnánk, hogy csak úgy dúskálnak a fuvarokban a taxisok, hiszen sokan mennek szórakozni a fárasztó hét után, és sokan döntenek az alkoholfogyasztás mellett a vezetéssel szemben, ezért különösen megéri vállalni a fáradságot és a szolgálatot szombat éjszakánként. És én még szerencsés is voltam olyan szempontból, hogy valamennyi társaság telefonszámát elmentettem ide költözésemkor, de mit tehet a turista, vagy az, aki csak 1-2 jól bevált cégtől hívna taxit. Talán érdemes és kifizetődőbb volna egy közös diszpécserszolgálat létrehozása annak érdekében, hogy mindenki épségben, a lehető legrövidebb időn belül célba, illetve hazajusson.
A kellemetlenségek azonban itt nem értek véget, ugyanis az autóra várva a tömbház előtt furcsa zajra lettem figyelmes a szemetesek irányából. Oda fordulva láttam, hogy a kuka tetején egy jól megtermett kóbor kutya kereste a napi betevőt egy-egy zacskót ledobva a szemetes körül álló falkatársainak. Jelenléte kísértetiesen hasonlított a hegy csúcsán a hold felé vonyító farkashoz. És míg nappal még az is elmerészkedik egy-egy kóbor kutya mellett, aki általában fél tőlük, bízva a járókelők segítőkészségében, addig éjszaka teljesen mások az erőviszonyok.
Szerencsére a taxi az ígért négy perc alatt megérkezett, és kutyatámadás nélkül roboghattunk a buszállomásra, viszont az egyik utcában megpillantottunk egy, az úttesten keresztben fekvő fiatalembert – talán ő is hiába várt taxira, és elfáradt hazafelé. Gyorsan kellett mérlegelni, hiszen ha megállunk segíteni, biztos nélkülem indul el a busz, végül a sofőr huszárvágással megoldotta a dilemmát: szólt a diszpécserszolgálatnak.
Bár általában nappal járunk a városban, és akkor tűnnek szembe a problémák, hiányosságok, legyen szó kóbor kutyákról vagy épp a fiatalok alkoholfogyasztásáról, ezek a problémák az éj leple alatt hatványozódhatnak, és hiába a szép világítás, ha félelem és rettegés rejtőzik az árnyékos részeken. S ha az éj jótékony sötétje ideiglenesen el is fedi e gondokat, előbb-utóbb napvilágra kerülnek, és megoldást kell rájuk találni.

Háromszéki Eszter

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek