Egyszerű dolgok

45

Nézve, tapasztalva az elmúlt napok, hetek rohanását, idegeskedését, tumultusát, bevásárlási lázát, feltűnt az a hatalmas ellentét, amely a kitaszított, nélkülöző József és Mária, a jászolban nyugvó, barmok leheleténél melegedő kisded klasszikus képe és a karácsonyhoz kötődő mai őrület között van. Szegénység és szerénység társul a szeretettel, a féltéssel és a hálával, ezzel szemben áll a ma emberének anyagias, a szeretetet, hosszas távollétet gazdag ajándékozással kiváltó magatartása. A betlehemi jászolt a bevásárlókocsival helyettesítettük, s mi magunkat napkeleti bölcseknek, háromkirályoknak hisszük, akik kincsekkel fejezik ki szeretetüket a megszületett Megváltó iránt.
Mindenki rohan, mindenki igyekszik befejezni el nem végzett dolgait, elrendezni rendezetlen ügyeit, megadni adósságait, hogy a karácsony és az újév ne érje lezáratlan dolgokkal. Ehhez társul az év végére érthetetlen módon megszaporodott munka, a mindent lezárni-elvégezni-elintézni-elrendezni kényszere, megtetézve az önmaguk hasznosságának és fontosságának tudatában lévő hivatalok elvárásaival. Érthető módon így mindenki egyre idegesebb és egyre fáradtabb, miközben azt hallja, hogy az advent, a várakozás időszaka jó alkalom arra, hogy ki-ki magába forduljon, rendet tegyen önmagában, kitisztítsa lelkét és elméjét, meg hogy figyelme javát szűk környezetére, szeretteire fordítsa. S az elvárásoknak való megfelelési kényszerben elsiklik éppen az önmagunkba való fordulás, a szűk környezetünkkel való törődés. Ezt pedig tudjuk, érezzük, s a hiányt azzal pótoljuk, hogy – háromkirályoknak képzelve magunkat – ajándékokkal pótoljuk mulasztásainkat. S mire eljön a szenteste, hullafáradtan ülünk az ünnepi asztal mellé, gyűlünk a pazarul feldíszített karácsonyfa köré és kíváncsian lessük az ajándékokat bontók arckifejezését: tetszik nekik az ajándék?, elégedettek vele?, örvendenek neki?
Minap összefutottam egyik régi barátommal, aki hosszú ideig úgy élt, mint sok más ismerősöm: rohanva, a gyertyát mindkét végén égetve, határidők és elvárások szorításában. Aztán egészsége ráment a nagy rohanásra, s csak a csoda mentette meg, hogy élve maradt. Mikor felépült, teljesen átértékelte életét, átrendezte prioritásait, az anyagi jólét helyét átvette a családdal, a gyerekkel való tartalmas együttlét öröme. Találkozásunkkor arról számolt be, hogy reggelente rorátéra jár, s a hajnali áhítaton való részvétel mellett örömet szerez neki a hűvös szabadban való mozgás, s azon gondolkodik, hogy advent teltén mivel helyettesítheti a hajnali szentmisét, az azon való részvétel szükségeltette mozgást.
Beszélgetésünk ráébresztett arra, hogy értelmetlen a futkosás, a költekezés, nem helyettesít sokkal egyszerűbb, sem sok pénzbe, sem nagy erőfeszítésbe kerülő dolgokat. Mint amilyenek a szeretet, a bizalom, az egymásra figyelés…

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.