Egyre nagyobb zűrzavar

274

Már hírt adtunk arról pénteki lapszámunkban, hogy a Sanitas Szakszervezeti Szövetség Országos Tanácsa úgy döntött, hogy április 26-án, azaz csütörtökön a fővárosban tömegtüntetést szervez, majd május 7-én figyelmeztető sztrájkot, és amennyiben összegyűl a szükséges mennyiségű aláírás, május 11-én általános sztrájkra kerül sor. Erre a bejelentésre annak okán került sor, hogy az április 19-i egyeztető tárgyalások nyomán sem sikerült érdembeni és ígéretes megoldásokat találni a közszférai bérezési törvény, s főleg annak a bér jellegű pótlékokra és másabb juttatásokra vonatkozó előírásai okozta – esetenként igen jelentős – bérkülönbözetek orvoslása, valamint a jövedelemkiesések meggátolása tekintetében.
A Sanitas elnöke, Leonard Bărăscu szerint igen jelentős bércsökkenések is bekövetkeztek, kezdve 500 lejtől el egészen 1100 lejig. „Mindenki tud mindent, de senki sem ért meg semmit, és azok a szolgálatos vétkesek, akik az emberekért harcolnak” – így Bărăscu. Hozzáfűzte azt is, hogy kaotikus állapotok alakultak ki, olyanok, amelyekre talán senki sem számított, s amelyeket egyre nehezebb megmagyarázni, s még kevésbé értelmezni. Hogy a beharangozott akciókra végül is sor kerül-e vagy sem, azt egyelőre nem tudni, de azt viszont igen, hogy maga a kormányfő is intézkedni szeretne, illetve intézkedésre szólította fel a múlt heti kormányülésen az érintett tárcavezetőket: „Arra kérném az egészségügyi miniszter asszonyt, a munkaügyi miniszter asszonyt és a közpénzügyi miniszter urat, hogy találjunk megoldásokat ennek a hétnek a végéig azokra a problémákra, amelyek jelentkeznek az egészségügyi rendszerben, és hétfőn (azaz a mai napon – sz. m.) mindazon kórházak menedzsereit, amelyeknél problémáink vannak, hívják be, hogy tárgyalhassunk velük és azonosítsuk be a megfelelő megoldásokat oly módon, hogy ezt a tárgykört le lehessen zárni.”
Meg kell jegyeznünk egyébként azt is, hogy nem első esetben tért ki a kormányfő az egészségügyi intézményrendszerben megmutatkozó bérezési rendellenességekre, egyes személyzeti kategóriák elégedetlenkedésére. Mi több, a maga részéről, ha burkoltan is, de kijelölt bizonyos cselekvési „irányvonalakat” is. Egyelőre azokkal maradt, akárcsak a miniszter asszony azon okoskodásaival, amelyek tágabb értelemben, illetve közvetett értelemben akár a törvényes előírások áthágásához is vezethetnek, vezethetnének. Egyelőre nem tudni, hogy az érintett tárcavezetők „mit is azonosítottak be” a múlt hétvégén, mint ahogy azt sem, hogy sor kerül-e a menedzserekkel történő megbeszélésekre, de valószínű, hogy igen.
Időközben, azaz az elmúlt hét során különböző tárgyalásokra, elemzésekre és értékelésekre sor került, de azok nem bizonyultak érdemlegeseknek, nemigen kínáltak végleges és közmegelégedésre okot adó megoldásokat. Ötletelésben, okoskodásban, ilyen-olyan elképzelésekben nem volt és nincs hiány. Tény viszont, hogy a hatásmechanizmus tekintetében nem került sor virtuális számításokra, szimulálásokra, s már eleve kiütköztek olyan történések, amelyek aggodalomra is okot adhattak. E tekintetben talán sokatmondó, hogy a közszférai bérezési kerettörvénynek a pótlékokra vonatkozó előírásainak gyakorlatba ültetését „szolgáló” 2018/153-as kormányhatározat a Hivatalos Közlönynek csak a március 30-i számában jelent meg, s annak előírásait már a hónapra vonatkozóan alkalmazni kellett (illetve kellett volna). Arról nem is beszélve, hogy a kerettörvény értelmében annak legkésőbb augusztus közepéig meg kellett volna jelennie.
Tehát valamilyen okokból kifolyólag ugyancsak elhúzódott ennek a jogszabálynak a kidolgozása. Másképpen fogalmazva: ki kellett erőszakolni egy olyan jogszabályozást, amelyről eleve lehetett tudni, hogy az nem alapulhat egyetlen „szabásmintán”, többek között azért nem, mert nincs és nem is lehet szó „egyenruháról”.
Ugyanakkor szinte érthetetlen, hogy hasonló besorolású és nagyságrendű kórházak között igen jelentős eltérés mutatkozik az egyik vagy a másik személyzeti kategória, az egyik vagy a másik azonos funkciójú alkalmazott bér jellegű jövedelmei között. Arról is hallani lehetett, hogy sem a törvény, sem a sokat vitatott és túl későn megjelent 2018/153-as kormányhatározat nem számol egyes szakklinikák (például a tüdőgyógyászati, a járványtani stb. szakklinikák, valamint a törvényszéki orvostani intézetek) sajátos struktúrájával, s abból fakadóan a bérezés tekintetében is bizonyos értelemben sajátosnak minősíthető helyzetekkel. A szaktárca szintjén olyan „meglátások” is megfogalmazódtak, miszerint jobbára a szakklinikák, illetve az egészségügyi minisztérium kötelékeibe tartozó kórházak esetében jelentkeztek bérfeszültségek, s azok kapcsán nagy mérvű elégedetlenség – tehát kevésbé a helyhatósági alárendeltségű kórházak esetében.
Menet közben kiderült, hogy ez így nem igaz, ugyanis a helyi alárendeltségű kórházaknál is országszerte (például Krajován, Gyulafehérváron, Besztercén stb.) ugyancsak tüntettek az alkalmazottak, legalábbis azoknak egy része. Félszájjal maga a munkaügyi miniszter, Olguța Vasilescu is elismerte, hogy valami nincs rendjén, ugyanis Facebook-bejegyzésében április 18-án arról írt, hogy a bérpótlékokra vonatkozó szabályzatot felül kell vizsgálni, de a bérezési kerettörvény semmiképp sem módosítható.
Ezek szerint azt a kormányhatározatot kell, kellene felülvizsgálni, amelynek meghozatalánál személy szerint ő bábáskodott, vagy legalábbis bábáskodnia kellett volna, és amelyet ő maga is ellátott kézjegyével. Miért nem döbbent rá a szabályzatkidolgozás több mint fél éves időtartama alatt arra, hogy valami nem stimmel annak szövege és számai tekintetében?

Ajánlott cikkek

Hecser Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.