Egyke és hetyke

Glóbusszal a vállamon 10.

18

2016-ban a torockói Duna Napra megtelt az egykori bányászváros, így Tordaszentlászlón foglaltunk szállást. A helyi híres fogadó kulináris csemegéi után a település nevezetességeit jártuk be, s eljutottunk a tájházba, amelynek gyűjteménye a lelkes tanító, Boldizsár Zeyk Imre keze munkáját dicséri. Végignéztük a patinás tárgyakat, ruhákat, s kissé elgondolkoztunk, a gyönyörűen hímzett menyasszonyi ruha értékén: egykor két ökör árát adták érte.

Igen, két igást ért a pompázatos ruhaköltemény. Valahol hallottam a kissé lenéző hasonlatot: „Olyan, mint az oláh menyasszony, madzaggal öltözik, bicskával vetkőzik.” Talán itt megfordul a mondanivaló, amíg egy kalotaszegi lagzi erején felüli költekezésre kényszerítette a szülőket, addig a román esküvők költései jobban az ésszerűséghez igazodtak. A kalotaszegi egykézés különösen hírhedt volt a történelmi Magyarországon, Nádasdaróc, Mákófalva népességmozgalmáról egy évszázadot felölelő tanulmány is készült. A román családok is eltanulták a „rosszat”, de az egykézés tendenciája náluk kevésbé dívott. Az európai népességstatisztikák tanúsága szerint nagyszüleink népes családi modelljének egyszer s mindenkorra vége, a megoldásról késhegyre menő viták folynak, ahol már a politika viszi a prímet.
2004-ben eljutottam a világ egyik legszebb romterületére, a kambodzsai Angkorba. Thaiföldről rándultunk át néhány napra, s az ott látottak életem legszebb emlékei közé tartoznak. A IX. századi khmer főváros impozáns épületei, az Angkor Wat pazar együttese az emberi alkotókészség maradandó példái.
A világörökség mesterművét az idegenvezetőnk miatt említem. A harmincéves kalauz napi húsz dollárért vállalta el vezetésünket, angolul, németül beszélt nagyon jól. Fáradhatatlanul mászta a romokat, alig tudtuk követni, közben érthetően magyarázott, így szavai nyomán az ezeréves világ életre kelt.
A déli pihenőben, kérdésünkre néhány szót magáról is szólt. Balladai tömörséggel beszélt a Vörös Khmer diktatúráról. A Pol Pot-rezsim csak nevében volt demokratikus, a sötét lelkű népvezér szisztematikusan irtotta – rasszista alapon – a kambodzsai polgárokat. Áldozatainak számát csak becsülni lehet, de hiteles források szerint a tömegmészárlások áldozatainak és az éhínségben elhunytak száma meghaladta a kétmilliót. A Nyugat, mint mindig, akkor is mosta kezeit, a rezsim bukása után is elmaradt a felelősségre vonás.
„A harmincöt tagú szűk családomból tizenheten haltak meg – fejezi be a történetet vendéglátónk, majd felcsillan a szeme, s életörömmel, talán hetykén teszi hozzá. – Már hét gyermekem van, visszaállt a nagy családunk.”
Tanulhatunk tőle!

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.