Egyetemes magyar kultúráról érdemes beszélni

Beszélgetés Kósa András Lászlóval, a Balassi Intézet bukaresti központja igazgatójával

846

Megérteni és megértetni című pályázatában lefektetett koncepció mentén 2012 őszétől vezeti Kósa András László a Balassi Intézet bukaresti központját. Az erdélyi gyökerű igazgatót missziója székelyföldi kihatásairól faggattuk Csíkszeredában.

Fotó: Teodor Burnar

– Pályázatában a sport és a gasztronómia megjelenítését is kiemelt célként határozta meg. Sikerült-e ezt megépíteni, és melyek az intézmény tevékenységének mai irányai?

– Valóban, a hagyományos kulturális programok – képzőművészeti kiállítás, dzsessz- és komolyzenei koncertek, filmvetítés, irodalmi estek – mellett új szempontokat is beemeltünk az intézeti programokba. A gasztronómia kapcsán mindenképpen megemlítendő, hogy 2012 decembere óta havonta megrendezzük a Vinum hungaricum esteket, a rendezvénysorozat célja a magyar borvidékek, pincészetek, borászok, magyar szőlőfajták bemutatása. Néhány alkalommal ehhez sikerül ételeket is társítani – és beszélgetésünk helyszínének apropóján meg kell említenem, hogy több alkalommal ezekhez a borokhoz illeszkedő ételeket Orbán Ferenc csíkszeredai séf készítette el. A magyar gasztronómia elmúlt évekbeli szárnyalása, „gasztro-forradalma”, ha úgy tetszik, kulturális teljesítmény is, amire mi magyarok büszkék lehetünk. Mi a Bocuse d’Or kétévente megrendezett szakácsverseny tavalyi döntőjének közvetítését is élőben követtük az Intézetben… A sportot tekintve, saját kezdeményezésként valósult meg, és óriási sikernek örvendett a román és magyar labdarúgó-válogatott mérkőzések történetét bemutató kiállításunk, melyet Bukarest mellett Budapesten, Jászvásáron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön is bemutattunk. Hasoló sikernek örvendett a zsidó magyar labdarúgókat bemutató kiállításunk, amely a MAZSIHISZ és az MTK (szerk. megj.: kék-fehér, Magyar Testgyakorlók Köre budapesti labdarúgócsapat) együttműködésében valósult meg, és amelyet Bukarest mellett Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon is láthattak. Emellett a Balassi Intézet állandó partnerként vesz részt az évente Tulceán megrendezett, Ivan Patzaichin olimpiai bajnok evezős nevével fémjelezett Rowmania fesztiválon.
Ugyanakkor nyitottunk a tudományosság irányába is. A Román Akadémia Simion Stoilow Matematikai Intézetével közös konferenciát szerveztünk Erdős Pál világhírű matematikusra emlékezve, illetve Szőkefalvi Nagy Béla és Vályi Gyula erdélyi matematikusok évfordulói kapcsán. Mi szerveztük meg Barabási Albert-László világhírű fizikus első román nyelven megjelent könyve bemutatását, és a csíkszeredai kötődésű kutatót majdnem három évtized után „visszavittük” a măgurelei egyetemi bentlakásába. Rendszeresen jelen vagyunk a formatervezés világában. Két jelentős romániai eseménynek vagyunk szervezői és partnerei: a bukaresti Romanian Design Week-nek, illetve a Sepsi Dizájn Hétnek, amely Sepsiszentgyörgyön igyekszik a román és magyar dizájnerek, formatervezők fóruma lenni. A Romániai Építőművészek Szövetségével és a Ion Mincu Urbanisztikai és Építészeti Egyetemmel pedig több építésztudományi konferenciát szerveztünk. Mindezekkel új közönségréteget is igyekszünk megszólítani, szélesíteni próbáljuk azok körét, akik kapcsolatba kerülnek a magyar kultúrával, tudományossággal, sporttal.

– Jóllehet az elsődleges céljuk a magyar kultúra népszerűsítése idegen nyelvi környezetben, rendezvényeik között milyen székelyföldi, ezen belül milyen Hargita megyei kötődéseik vannak?

– Egyetemes magyar kultúráról érdemes beszélni, ami azt jelenti számomra, hogy mi nem kizárólag a magyarországi kultúrát igyekszünk megmutatni román környezetben, hanem a székelyföldit, erdélyit, partiumit, bánságit, felvidékit, délvidékit, kárpátaljait is. Ilyen értelemben rendkívül fontos, hogy a román közönség számára értelmezhető, befogadható székelyföldi programokat is elvigyük. 2013–2015 között volt egy sorozatunk, melynek keretében bemutattuk ez erdélyi néprajzi tájegységek népzenéjét, néptáncát. A komplex rendezvény gyerekfoglalkozással indult, majd gálaműsor keretében a térség néphagyománya, népviselete került bemutatásra, végül tánctanítással és egész éjszakás táncházzal zárult. Megfordult Bukarestben többek között a Szászcsávási Cigányzenekar, Pali Marci és bandája Székről, Duduj Rozália a felcsíki nap kapcsán, Sepsi Béla és barátai a Székely Mezőségről, Horváth Elek Vajdaszentiványról, Varga István „Kiscsipás” és bandája Kalotaszegről, Vaszi Levente a Gyimesekből, Pál Emil és bandája Máréfalváról. Két évig házigazdái voltunk az Ozosep nevet viselő székely termékeket bemutató vásárnak, amely Hargita és Kovászna megyei termelőknek adott lehetőséget, hogy termékeikkel megjelenjenek a bukaresti piacon. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság bukaresti fiókja – mely szintén intézetünk bábáskodása mellett jött létre – által kezdeményezett havi rendezvény óriási népszerűségnek örvend Bukarestben. Csíkszeredánál maradva, több alkalommal bemutatkozott a Székelyföld folyóirat egy-egy olyan lapszámmal, amely a román közönség számára is érdeklődésre adhat okot. Szerveztünk Márton Áron-kiállítást és konferenciát a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeummal együttműködésben.
Az Új Kriterion Galéria fennállásának 5. évfordulóját ünnepeltük Bukarestben egy vaskos katalógussal és két kiállítással, amelyen román és magyar képzőművészek állítottak ki. Kiállítást és konferenciát is szerveztünk a Nagy István Művészeti Középiskolában 1999-től létező építészeti oktatásról. Kiállított az Intézetben a Transilvania Art Group (TAG), és közreműködtünk más Balassi Intézetekben történő tárlataik megvalósulásában. Aktualitás, hogy a román–magyar irodalmi fordítói workshopunknak idén a Sapientia – EMTE csíkszeredai intézménye ad teret, ahol olyan műfordítók vesznek részt George Volceanov vezetésével, akik az elmúlt években a fordítók új generációjaként léptek színre, és rendkívül intenzív fordítói programokat valósítanak meg. Dzsesszkoncertjeinket rendszeresen turnéjelleggel szervezzük, s ilyenkor természetes állomás Marosvásárhely, Székelyudvarhely vagy Sepsiszentgyörgy, de több esetben Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Kézdivásárhely is. Irinyi János bicentenáriuma kapcsán saját kiállítást és installációt készítettünk, illetve intézetünk felkérésére készített dokumentumfilmet Marossy Géza rendező-operatőr, és ezt elvittük Székelyudvarhelyre és az Erdélyi Vándoregyetemre is. Az erdélyi vasúttörténeti kiállítást, amit a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum állított össze, szintén bemutattuk Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen is. Filmtörténeti vetítéssorozatunkat, 120 éves a magyar film címmel több székelyföldi városban is vetítettük. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettel úgy állítottuk össze a 11 korszakalkotó filmből álló sorozatot, hogy annak minden darabja kötődjön Erdélyhez… Vagyis nemcsak „elhozunk” rendezvényeket Székelyföldre, hanem igyekszünk a székelyföldi kultúrát is megmutatni. Ilyen esetekben természetesen adaptálni kell a rendezvényeket, hiszen a fővárosi román közönség és a székelyföldi magyar közönség számára más és más dolgok kerülnek fókuszba.

– Föltűnően erőteljes a kapcsolatuk Hargita megyében a filmprogramok révén Székelyudvarhellyel. Tervezik-e Csíkszereda bekapcsolását is a projektbe, és ha igen, milyen feltételeknek kell teljesülniük ehhez?

– Igen, az én esetemben a „hozott anyag” a filmes világhoz is kapcsol, illetve az intézetnek mindig is erős volt a filmes programja, egyrészt egy kiváló filmes referens, Csegedi Magdolna személyének köszönhetően, aki az intézet indulása óta részt vesz a munkában, másrészt a román közönség magyar film iránti fokozott érdeklődése miatt is. A filmek esetén – akárcsak a zenei programok kapcsán – fontosnak tartjuk, hogy a filmkultúrát igyekezzünk Bukarestben kívül minél több helyszínen erősíteni, annál is inkább, mert szerencsére most újranyílnak a filmszínházak vidéki városokban is, és Székelyföldön kifejezetten aktív lett ez a szegmens. Köszönhető ez a Filmtett Egyesület lelkes csapatának, a két jelentős erdélyi filmes fesztiválnak, a TIFF-nek és ALTER-NATIVE-nek. Mindig kell erős helyi partner, aki ismeri a közönséget, működteti a vetítéseket, és minden esetben a helyi igényekre hangolja az eseményeket. Mi minden alkalommal elkészítjük a filmek román nyelvű feliratát is, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a román nyelvű közönséghez is szóljunk. Kapcsolatban vagyunk a Filmalappal, amely a Filmunión keresztül az új magyar filmek fesztiváloztatását végzi, míg a Filmarchívumon (MaNDA) keresztül a régi filmek digitalizálásával foglalkozik – a legújabb, illetve a régebbi filmek vetítési jogairól velük tárgyalunk –, de természetesen producerekkel, filmrendezőkkel is kapcsolatban állunk, igyekszünk aktívak lenni abban, hogy román–magyar koprodukciók is létrejöjjenek. Tehát nyitottak vagyunk, hogy koordináljuk a magyar filmek hangsúlyos jelenlétének biztosítását a magyar filmes intézmények és a csíkszeredai szervezők között is. Csak egy példát említve: nyolcadik éve sikeresen szervezzük a marosvásárhelyi román fiatalok által működtetett K’Arte Egyesülettel a Marosvásárhelyi Magyar Filmnapokat.

– Mi a sepsiszentgyörgyi fiókintézetük szerepe, általuk miként vannak jelen a székelyföldi kulturális életben?

– A sepsiszentgyörgyi fiókintézet magyar kulturális koordinációs központként lett jött létre, ennek megfelelően az a célja, hogy folyamatos párbeszéd legyen a magyar kultúra különböző földrajzi területei között. Vagyis az én értelmezésem szerint nemcsak programokat szervez, hanem azokat közvetíti is: például a székelyföldi programokat más magyar lakta területekre. Természetesen a mindenkori igazgató habitusa meghatározza az intézet hangsúlyait. Szebeni Zsuzsa az elmúlt időszakban teljesen újszerű, interaktív kiállításokat valósít meg, sok esetben ezeket nemcsak „kölcsönveszi”, hanem ő maga is aktív részese a kiállítások koncepciójának összeállításában, ami mindenképpen új színt hozott a gyakran falra akasztott képekhez szokott közönség számára.

– Negyedévenként adnak ki programismertetőt, de minden bizonnyal teljes évre terveznek. Eseménydús időszakot tudnak maguk mögött, Korniss Péter magyar fotóművész két rendhagyó tárlatát nyitották meg Bukarestben, de Gerlóczy Márton kortárs magyar író és román fordítója, Scarlat Ana színésznő irodalmi estje is a napokban zajlott le a dunai országok kulturális együttműködésének erősítését fölvállaló Donau Lounge irodalmi projektjük részeként. A bejáratott sorozataik mellett milyen különlegességet kívánnak 2018-ban bemutatni az intézet révén?

– A történelmi egyházak kultúráját is részévé kell tenni a kulturális diplomáciának, hiszen a vallási kultúra a magyar kultúra sokszínűségéhez hasonló. Két református gyülekezet, egy magyar evangélikus gyülekezet is van Bukarestben, de erősnek mondható a magyar ajkú katolikusok jelenléte is, ugyanakkor jellemző az is, hogy ezekben a gyülekezetekben megfordulnak olyanok is, akik már nem beszélik a magyar nyelvet. A 2016-os Márton Áron-év után, illetve a tavalyi reformáció 500 éves jubileumát követően idén mi az egyetlen erdélyi alapítású egyházat, a 450 éve Dávid Ferenc által alapított Magyar Unitárius Egyházat mutatjuk meg a román közönségnek.

Kósa András László 1977-ben született Marosvásárhelyen. Még középiskolásként tagja lett a marosvásárhelyi ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilmfesztivál szervezőbizottságának. 1999-ben a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem szociológia szakán végzett, majd közpolitikát tanult a budapesti Századvég Politikai Iskolában, és elvégezte a Corvinus Egyetem Szociológia Doktori Iskoláját. A 2001-ben létrehozott magyar Oktatási Jogok Biztosának Hivatalában dolgozott tanácsadóként. Külsős óraadó volt a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen. A Diákközéletért Alapítvány kutatója volt, 2008-tól a Pro Minoritate folyóirat főszerkesztője. 2012 óta a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Kulturális Intézet bukaresti központjának igazgatója.

Gergely Edit

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.