Egyelőre nem készpénz…

Uniós mentőcsomag

254

A minap adtunk hírt arról, hogy május 27-én az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen ismertette a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságból való kilábalásra vonatkozó uniós javaslatokat. Az EB csomagja a korábban már tárgyalt, de még jóvá nem hagyott többéves pénzügyi kerettervet (MFF) és az új Helyreállítási Eszközt tartalmazza. Ez utóbbi mérete a javaslat szerint 750 milliárd euró lenne, a többéves pénzügyi kerettervben pedig 1100 milliárd eurót osztanának el hét évre. Nyomatékolandó, a mentőcsomag még nem tekintendő „készpénznek”, a végleges döntést előreláthatólag kínosnak ígérkező vita fogja megelőzni, ami akár időigényesnek is bizonyulhat…

Talán azzal kell kezdenünk, hogy az új Helyreállítási Eszköz 750 milliárd eurós forrását az EB hosszú lejáratú hitelek felvételével fogja (illetve szeretné) előteremteni. A hitelt a tagálla-
mok fogják 30 év alatt visszafizetni, a többéves uniós keretköltségvetéshez történő befizetéseik arányában. Magyarországnak az 1%-os befizetési arányával a 750 milliárdos tartozás 1%-át, 7,5 milliárd eurót kellene visszafizetnie. Ehhez az adóssághoz képest Deutsch Tamás, a Fidesz-KDNP delegáció vezetője elfogadhatatlannak tartja, hogy Magyarország csupán 8,1 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kaphasson. Orbán Viktor kormányfő szerint a mentőcsomag „perverz és abszurd megoldásokat tartalmaz”. Azért tértünk ki a magyar álláspont futólagos ismertetésére, mert nem az egyedüli tagállam, amely fenntartásokat fogalmazott meg. Ebben a kontextusban utalhatunk arra is, hogy létezik egy másik forgatókönyv is, amelyet ugyan nem tett magáévá az EB, de azt továbbra is úgymond erőltetik annak kidolgozói, nevezetesen Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia. Jó tudni azt is, hogy amennyiben ezek a tagállamok nem bólintanak rá az EB elnöke által ismertetett tervezetre, akkor az nem válhat realitássá. Továbbá vannak olyan reagálások is, mint például a máltai, amely szerint ez a mentőcsomag esetleg a jogharmonizáció irányában is elmozdulást okozhat, s ilyenképpen a tagálla-
mok esetleg elveszíthetik jogalkotási szuverenitásukat egyes területeken (például az adópolitika terén). Azaz beszűkülne tagállami hatáskörük. A legfrissebb értesülések szerint Ausztria hajlandó lenne tárgyalásokba bocsátkozni, ugyanakkor Orbán Viktor, az anyaország kormányfője legutóbbi nyilatkozatában ugyan nem utasította el a tervezetet, de azzal kapcsolatosan bizonyos kételyeket fogalmazott meg. A helyzetismeret érdekében megemlítendő az is, hogy a szóban forgó tervezetnek a szellemi atyja Franciaország, illetve Emmanuel Macron volt, de utólag az elnyerte Angela Merkel német kancellár támogatását is. A leosztási mechanizmus több kritériumot tart(ana) szem előtt, mindegyiknek meg lévén a maga szorzója. A lényeg viszont az, hogy az igazi kedvezményezettek elsősorban Olaszország és Spanyolország lenne, azokat követné Lengyelország, Franciaország, Görögország és Románia (ebben a sorrendben). A lehívott pénzösszegeket 2027-től kezdődően folyósítanák, el egészen 2058-ig. Természetes, hogy a folyósítás nem automatikusan történik, hanem amolyan pályáztatás, azaz projektek benyújtása alapján. A 750 milliárdos tartozást ezek szerint majd az utódok, s azok utódjai fogják megtéríteni. Ezért is jogos az a felvetés, hogy „nem szabadna előfordulnia annak, hogy a szegényebb tagállamok finanszírozzák a gazdagabbakat”. A következő lépést a tagállamok június 18–19-én Brüsszelben tartandó csúcstalálkozója fogja jelenteni. Egyes megfigyelők szerint nem biztos, hogy a tagállamok kormányfői és államelnökei csúcstalálkozóján végleges döntés születne, de ettől függetlenül a tervezetet az Európai Parlamentnek is meg kell vitatnia és el kell fogadnia akár annak módosítása révén is.

Hecser Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.