vasárnap, november 29, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Egyedül mindenki ellen?

A napokban – ha csak egy pillanatra is – betekintést nyerhettem az RMDSZ néhány órás tevékenységébe a román parlamentben. Természetesen ez csak felületes bepillantás volt, ilyen rövid idő alatt nem lehet átlátni annak a munkának a folyamatát, amit évek, évtizedek óta nap mint nap végeznek, de testközelből mégis jobban megértettem néhány összefüggést.
Az rögtön egyértelművé vált, hogy valami miatt nem igazán jön át vagy jut el a választópolgárokhoz, hogy milyen munka is zajlik a hétköznapokban a parlamentben. Hányféle törvénytervezetet, javaslatot kell kidolgozni hétről hétre, amiben nagyon sok munka és izzadság van, de végül semmi nem lesz belőle.
Készségesen álltak rendelkezésünkre a parlamenti képviselők, két bizottsági ülés között szakítottak időt a beszélgetésre, elmagyarázták az ő szemszögükből a jelenlegi politikai helyzetet, a mindennapos játszmákat, csatározásokat. Elmondták, hogy energiájuk és idejük nagy része arra megy el, hogy megvédjék a jelenleg érvényben lévő kisebbségi jogokat, amelyeket naponta érnek támadások mindenhonnan.
Innen, az ország belsejéből nem mindig érzékeljük, s noha átjön egy-két nagyobb ügy, de a fővárosban még inkább körvonalazódik, hogy mekkora gondok vannak az országban. Nem titkolják a román pártok képviselői – legyen szó kormánypártról vagy ellenzékről – a parlamentben, hogy nem szívlelik a magyarokat, s ha tehetnék, minél előbb megszabadulnának tőlük. Folyamatos harci helyzet van érvényben, ami hol felerősödik, hol lecsitul, de mindig jelen van. És mostanában egyre jobban támadnak bennünket, magyarokat, minden oldalról, amit viszont a bőrünkön érzünk. Csalódottan számoltak be arról, hogy nem lehet végigvinni semmilyen tervezetet, ami a kisebbségben élők sorsát előbbre mozdítaná, mert folyton megtorpedózzák… Hogy folyamatosan helyezkedni kell, hogy érvényesíthessék akaratukat. Az más kérdés, hogy időközben derül ki, hogy nem mindig a jó oldalra állnak.
Az RMDSZ – mióta az úzvölgyi konfliktus miatt szakított a kormánypárttal és ellenzékbe vonult – szemmel láthatóan megbánta bizonyos szempontból, hiszen annyira sem rúghat labdába, mint eddig. Nem találta érdemesnek szövetséget kötni az ellenzékben lévő pártokkal sem, hiszen legtöbb esetben az ellenzéki pártok voltak azok, akik a közösség ellen számtalan törvénytervezetet nyújtottak be. Most várakozó állásba kényszerültek, s mivel nincsenek szövetségeseik, egyedül vannak mindenkivel szemben. Ők is belátják, hogy ebből rövid távon nincs kiút, de jön egy könnyebb időszak, amikor lecsitul minden, a parlament „hazamegy”, és remélik, hogy a PSD-kongresszus után talán körvonalazódik a helyzet. Szükség van bevállalható megalkuvásra, mert csak így kerülhetnek döntéshozó pozícióba.
A tárgyalófelek szavára nem lehet alapozni: amit egyik nap megígérnek, másnap nem akarnak emlékezni rá. Sziszifuszi munka zajlik hétről hétre, hónapról hónapra, ami felőröli az idegeket. Abban mindannyian egyetértettek, hogy sokkal többet kell védekezniük, mint amennyit előre tudnak lépni. Viszont, ha nem lenne képviseletünk a parlamentben – párttól függetlenül –, egyáltalán nem biztos, hogy gyerekeink magyarul tanulhatnának. Ezt tartsuk szem előtt!

Nagyálmos Ildikó

Kapcsolódó cikkek:

14,238RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb