Egy tüntetés margójára

58

Volt egyszer egy Csíkszeredai Sportklub – kezdődhetne így is, de ez ebben a formában nem igaz. Jelenleg is létezik, csak megkopott a régi fénye. Odalettek a téli sportok zászlóvivői, a gyorskorcsolyások, a műkorcsolyások vagy épp a sílövők, akik korábban az ötkarikás játékokon öregbítették a város hírnevét. Míg régebb a felnőtt cselgáncsozók a Bajnokok Ligájában léptek tatamira, addig mára egy felnőttsportoló maradt, aki ráadásul még a múlt évben ifjúsági volt.
És ott van a jégkorong, amely a szurkolók legnagyobb fájdalma. A sportág alapjának számító ifjúsági csapatok kiszerveződtek a klub alól. A felnőttcsapat pedig az elmúlt években önjáró lett. A sportolók tisztességgel felkészülnek mindig az előttük álló küzdelmekre, de ebben magukra maradtak. Hiányzik a menedzsment a hátuk mögül, amely irányt szabna nekik és nemcsak irreális célkitűzéseket határoz meg. Bár tény, hogy a jégkorongcsapat mögött sosem volt menedzsment, de voltak támogatók, akik egymás között papírra fektették a vállalásaikat és azokat betartották. Ha valaki kiesett ebből a gépezetből, akkor helyettesítette más.
Ezen rendszer felbomlása után a kinevezett csapatmenedzser igyekezett tüzet oltani és menteni a mentenivalót, de hiába. Magára maradt és bedobta kulcsot, hiszen sem az olló, sem a posztó nem volt nála.
A szurkolók türelme pedig elfogyott, és pénteken csúcsosodott ki a Belgrád elleni mérkőzést megelőző tüntetésen. Sok minden elhangzott, amelyen volt sportolók és közéleti személyiségek szólaltak fel. A hogyan továbbra viszont annyit kaptunk, hogy összefogás kell. A mikéntre, a kivel és a hogyan kérdésekre további válasz nem érkezett. Pedig az a bizonyos léc nagyon rezeg, és a szurkolók a maximumot kihozták. Innentől kezdve nem rajtuk van a sor, ők mindent megtettek. Pedig látni kell: ha most nem rendeződnek a dolgok, akkor a jövőnek is lőttek!

Darvas Attila

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.