Egy tálból esznek

Magyarán szólva

102

Szívesen olvasgatom a Hargita Népében a Visszatekintés című rovatot, amelyet Benedek Enikő szerkeszt. Bár az 50, illetve 30 évvel ezelőtti romániai eseményeknek nem lehettem tanúja, de a sajtó Magyarországon is hasonló kérdésekkel foglalkozott ez idő tájt: buzdítás a termelés fokozására, dicsekvés az elért eredményekkel, a hibák ostorozása, kipellengérezése.
A Hargita Népe 1968. május 25-i számában például arról olvashatunk, hogy bár az eső jót tett a növényeknek, a gyomok túlságosan megnőttek, elszaporodtak. A korabeli újságíró szerint „a kapákon a sor”, mert tapasztalata szerint „a gyomok egy tálból esznek a gazdákkal”. Az utóbbi mondat idézőjelbe van téve, pedig itt nem idézetről van szó, hanem egy szólást, talán inkább közmondást adaptált a szerkesztő úr. A Magyar közmondások nagyszótárában (az internet böngészőjén elérhető) ugyanis ennek a közmondásnak ez a helyes formája: Nem jó a nagyurakkal egy tálból cseresznyét enni.
Mint tudjuk, a frazémák (a közmondások is idetartoznak) képszerű kifejezések, jelentésük átvitt értelmű.
De hát mit is jelent az, hogy a nagyurakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni (más változatban cseresznyézni)? Az egy tálból evésnek, az együtt étkezésnek jelképes tartalma van. Együtt étkeznek a család tagjai, a barátok, vagy akiket jó szándékkal meghívunk asztalunkhoz. Miként ezt Arany János Családi kör című versében olvassuk: a család meghív a közös étkezéshez egy béna koldust. Akivel tehát megosztjuk ételünket, azt befogadjuk magunk közé.
Nos, az egykori szegény emberek szinte óvták egymást a gazdagokkal való szoros kapcsolattól, mert úgy vélték, hogy ez nem egyéb kétszínűségnél, és ebből a látszatbarátságból csak az urak jönnek ki jól.
Az újságíró által használt mondat szerintem képzavar.
Figyelemre méltó az a fontos megjegyezés is, amit az 1976-os kiadású A mai magyar nyelv című tankönyv ír: „A frazeológiai kapcsolatok á l l a n d ó k. Ezen a tulajdonságukon azt értjük, hogy mindig ugyanabban a formában idéződnek fel. A frazeológiai kapcsolat formájának módosítása ugyanolyan hiba, mintha egy szót rosszul mond ki valaki.”
Hát ezért szúrt nekem szemet a Hargita Népe 1968. évi május 25-i számában megjelent írás.

Dóra Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.