Egy maroknyi Thaiföld Pesten

Glóbusszal a vállamon 34.

11

Thaiföldön négyszer jártam, s legkedvesebb emlékeim közé tartoznak az ott eltöltött hetek. Olyannyira, hogy amikor kisebbik fiam, Ambrus megnősült, a nászútjukra is a délkelet-ázsiai országot ajánlottam, s jól is érezték magukat. Nagyon megszerettem az ottaniak segítőkészségét, vendégszeretetét, csodáltam a gazdaságuk fejlődésének dinamizmusát. Először egy katolikus újságíró-konferenciára érkeztem, ezután a thai gazdaságról forgattam filmet. Életem egyik legmegrázóbb emléke volt, amikor a 2004-es cunamit követően jártam újságíróként a helyszínen. Később feleségemmel látogattam meg a szép országot.

Elefántok fokozzák a térség egzotikumát Fotó: Thaiturizmus Utazási Iroda

Thaiföld a 80-as, 90-es években vált igazán itthon divatossá. A tengerparti Pattayán nyaralni nagyon sikkes volt, neves vállalatok vezetőiknek rendeztek jutalomutakat, amelyben inkább az önfeledt szórakozás, a kétes negyedek felkeresése, mintsem a műemlékek vizitje dominált. A kiutazást segítette a Malév közvetlen járata is.
Emlékeim is előjöttek, amikor szeptember elején egy thai fesztiválra invitáltak a Vajdahunyad várába. A sajtótájékoztatón Csa­jághy Péterrel, a Thaiturizmus Utazási Iroda igazgatójával váltottam néhány szót, aki egy tévhitet is eloszlatott: jelenleg a 90-es évek magyar turistaforgalmának háromszorosa utazik az országa, évente mintegy harmincezer ember. Ráadásul az utóbbi években duplázódott meg a forgalom, s a minőségi turizmus is előtérbe került. A példás közbiztonság is nagy vonzerőt jelent.
Az elmondottak is kíváncsivá tettek, így szeptember első vasárnapján feleségemmel kirándultunk a Ligetbe.
A fesztivál stílusosan kezdődött, a monszunszerű eső Phuket szigetén is megállta volna a helyét, mire kiértünk, már kezdett helyreállni a rend. A rendezők a thai specialitásokra helyezték a hangsúlyt, az ingyenes gyümölcskóstolásnál – jó magyar szokás szerint – kígyózott a sor, a bódék java részét a vendéglátók foglalták el. A színpadon bájos leánykák táncoltak, s a harcművészeti bemutató sem hiányzott a programból.
Talán az arányok okoztak csalódást. Míg a kulináris csemegék főszerepet játszottak, addig a híres thai kézművesség gazdag tárháza, amely például a Chiang Mai-i piacon örök emléket jelentett számomra, nagyon gyéren volt jelen. Hiányoltam az ország átfogó bemutatását. Részletes információhoz sem jutottam, mondjuk egy turisztikai szakembernek megsúgtam volna, mennyi pénzem van, s ő ebből a maximumot hozhatta volna ki érdeklődési köröm szerint. Így maradt egy tál ízletes specialitás, egy jó hideg thai sör, s még bedobtam nevemet az urnába, hátha nyerek egy repülőjegyet az áhított országba. Azóta sajnos nem hívtak: lehet, hogy nem én nyertem?

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.