Egy emlékközpont szellemi háttere

471

A szépvízi Székely Határőr Emlékközpont létrehozásának szakmai előkészítéseként jelent meg A határvédelem évszázadai Székelyföldön című tanulmánykötet, amelynek nyolc szerzője ezer esztendő határvédelmét tekinti át. A vasárnap este Szépvízen tartott rendhagyó könyvbemutatón politikusok, polgármesterek és a falu népe hallgatta a történészek és társadalomkutatók előadásait.

Potápi Árpád János a magyar állam további támogatásáról biztosította a szépvízieket. Emlékközpontba költözhet a határvédelem

Hiánypótló tudományos munka, a készülő élményközpont szellemi alapja ez a kötet – emelte ki bevezetőjében Ferencz Tibor, Szépvíz polgármestere, hangsúlyozva, hogy a megálmodott létesítmény, amely a település központjában található Dajbukát-házban kap helyet, és remélhetőleg a következő két évben elkészül, a 21. századi technika eszközeivel fogja majd bemutatni a múltat. – Ez a könyv a megvalósítás egyik mérföldköve – tette hozzá.
Tóth László csíkszeredai főkonzul arról elmélkedett, hogy mi tartotta itt a végeken a székelyeket. – A hit és a nemzethez, a magyarsághoz való ragaszkodás – adta meg a választ –, amely hozzájárult ahhoz, hogy székelyek helytálljanak, s ennek is köszönhető, hogy ma ezerszáz éves Magyarországról beszélhetünk.
Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a nemzeti összetartozás napja közeledtével a nemzet összetartozásának fontosságát, a haza védelméhez elengedhetetlenül szükséges tulajdonságokat, az elszántság, a kitartás, az elhivatottság szükségességét hangsúlyozta.
– Egy nyílvessző csak akkor érhet célba, ha jó a cél és van súly, van nyél, van támogatottság, ami elvigye – fogalmazott Borboly Csaba megyei tanácselnök, hozzátéve, hogy a szépvíziek célja, ami az élményközpont létrehozását illeti, igencsak nemes, és a támogatottság sem hiányzik.
– Itt örökségesítési diskurzus zajlik – vélekedett beszédében Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatónője –, a cél ugyanis hozzáférhetővé tenni mások számára azt a helyi tudást, helyi értéket, amit mi ismerünk. – Ez egy intellektuális kihívás – mondta. – Nem elég, hogy mi tudjuk, hogy gazdagok vagyunk, de meg kell tudnunk magyarázni azt is, hogy kik vagyunk.
Ádám Gyula, a kötet arculat­tervezője arról beszélt, hogyan sikerült a nyolc szerző különböző korszakokról szóló tanulmányainak egységes arculatot adni. – Kódexíró szerzetesek jöttek segíteni – fogalmazott Ádám Gyula –, általuk tudtam azonosulni a szöveggel, s lettek az illusztrációk a szerzetesek szavaival élve „könyvdíszek”, a borító pedig a „könyv köntöse”.

Tudósok a székely határvédelemről
A szerzőket Nagy József gyer­gyóremetei hadtörténész, a kötet szerkesztője mutatta be, szólva a kötet megszületése alatt felmerült hadtörténeti kérdésekről is. – A múltban a székely katonák különböző zászlók alatt, különböző egyenruhában harcoltak – mondta –, de a mi célunk most az volt, hogy mutassuk meg az egyenruhában az embert is. Közel ezer év hadtörténetét vettük számba, eddig részkutatások történtek, és most jutott el oda a székelyföldi hadtörténet-írás, hogy az eredményeket össze tudjuk foglalni.
Nagy József elmondta, hogy a szerzők között a hadtörténészek mellett régész, geográfus, közgazdász és társadalomtörténész is volt, és a könyv első ízben közöl bibliográfiát Székelyföld hadtörténetéről.
A könyvbemutató ünnepség második részében a jelen lévő szerzők nyújtottak ízelítőt kutatásaikból: Botár István régész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa Szépvíz–Csíkszentmiklós kö­zépkori története kapcsán a csík­szent­miklósi templom régészeti kutatásainak eredményeit ismertette. Gottfried Barna levéltáros a kiegyezéstől 1919-ig vette számba a határvédelem kérdéseit, a határőrizetet ellátó szerveket. – Vannak elfeledett tudások, vannak olyan ismeretek, amelyek soha nem voltak nyilvánvalóak, vannak sokat kutatott kérdések, de mindig lehet újat hozni – hangsúlyozta.
Nagy József a kötetben Illésfalvi Péterrel együtt a székely határvadászok és határőrök második világháborús történetébe nyújt betekintést. A hadtörténész a háború végeztével kisebbségi létbe visszakerült székely katonák évtizedekig magukba zárt történeteit, emlékeit vizsgálta. – Az emlékezet valószerű élmények jelenbeni újragondolása jeleni igények szerint; éppen ezért a háborús veteránok emlékeit a levéltári, írott forrásokkal együtt kell kezelni – jelentette ki.
Horváth Alpár geográfus-közgazdász a létrehozandó történeti kiállítás gazdasági vetületeit vette számba, szót ejtve a fogyasztható történelemről, az élményközpontú turizmusról, az örökségesítés kihívásairól, s mindarról, aminek meg kell majd felelnie a szépvízi emlékközpontnak – és nemcsak magyar megközelítésből, hanem árnyaltan és hitelesen. Csak így nyújthat majd tudást és élményt minden olyan látogató számára, akiknek ősei egykor megfordulhattak Szépvíz és a Gyi­mesek vidékén valamely – német, osztrák, magyar, orosz vagy román – hadsereg katonájaként.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.