Égő

73

A Brazil Nemzeti Űrkutatási Intézet (INPE) 72 843 erdőtüzet észlelt idén az Amazonas vidékén. E negatív rekord egyik megdöbbentő következményeként augusztus 20-án, kedden napközben éjszakai sötétség borult Sao Paulóra. Az Amazonastól több mint 2000 kilométerre fekvő várost ugyanis beborította a lángoló erdő füstje, amely még áramszünetet is okozott.
Kétségkívül tragikus, aggodalomra okot adó történéseknek vagyunk szemtanúi, s az egész helyzetben talán az a legnyugtalanítóbb, hogy nem sokat tehetünk a megoldás érdekében. A szörnyülködésen és panaszkodáson kívül.
Igen, mindenki tudja, hogy az emberi hülyeségnél már csak a rosszindulat tud nagyobb lenni, s az egymásra való mutogatás különösen vonzó tud lenni a kritikus időkben. Nem meglepő hát, hogy a Facebook-on máris elkezdődött a hajsza a felelősök előállításáért, s mint kiderült, minden szál Párizsba vezet.
Arra a kérdésre, ugyanis miszerint „Mégis ki a hibás azért, mert 83 százalékkal több erdőtűz keletkezett idén Brazília területén, mint az elmúlt évben?”, érdemben nem sok válasz érkezett, de azt máris megfejtette az online esküdtszék, hogy azokat a milliárdosokat kell kézre keríteni, akik a Notre-Dame-székesegyház felújítására adakozni merészeltek.
„Hol vannak most? Most kellene az a rengeteg pénz, nem holmi templom restaurálására??!” – fakadtak ki többen a közösségi médiában, és átkoztak Istent és embert egyaránt. A képmutató jelző olyan gyakran ismétlődött az általam olvasott hozzászólásokban, hogy már-már hallani véltem, ahogy skandálja a vérszemet kapott tömeg az ablak alatt.
S hiába gondolom én is azt, hogy az esőerdőket meg kell védeni, mert ez egyértelműen mindenki érdeke, mégsem tudom elfogadni a fent említett álláspontot. A Notre-Dame a keresztény Európa jelképe, építészeti szempontból kiemelkedő, szellemi értéke felbecsülhetetlen. Ez a székesegyház joggal vált egy egész kultúra hírnökévé a világban, és amikor áprilisban kigyulladt, egy szívvel rezzent össze minden jóérzésű ember.
Sokan adakoztak, és még többen imádkoztak. Az áprilisban tapasztalt összefogás példaértékű volt, de már akkor is akadt egy olyan réteg, amely csak kritizálni tudta a történteket. Bezzeg így, bezzeg úgy. És most, amikor konkrétan lángol Brazília, vannak, akik szerint csak rosszindulatú fröcsögéssel lehet tüzet oltani.
Igen, szörnyű, ami történik, igen, a klímaváltozásnak következményei vannak/lesznek, de fel nem foghatom, miért kell összemosni a két tragikus eseményt? Ahogy a kulturális szempontból értéket képviselő műemlékeket tatarozni kell, éppúgy kell vigyázni az erdőkre is. A fakitermelést azonban nem lehet egy-egy jól odamondó Facebook-poszttal megállítani, ahogy arra sem lehetünk hatással, hogy Jair Bolsonaro brazil elnök miként tetézi az Amazonas vidékének tragédiáját.
A politikai érdekek befolyásolása túlmutat pár „lájk­vadász” megjegyzésen, sőt ahogy azt mi, kisebbségben élő magyarok oly gyakran tapasztaljuk, az észérveken is. Sajnos, mindent felülír a profit és az önző érdek.
S habár a száraz időszakban az esőerdőkben sem ritkák az erdőtüzek, nem lehet szemet hunyni az emberi tényezők felett: a gazdák szándékosan is felgyújtanak erdős területeket, hogy az illegális fairtások helyén legelők legyenek. Igen összetett helyzet tehát ez a mostani, és sok sebből vérzik, az sem vitás.
Ne felejtsük el, hogy a Notre-Dame esetében elég a munkásokat és az eszközöket megfizetni, az erdőtüzek sokkal nagyobb számlát nyújtanak be. Ez a kérdés ugyanis mindenki felelőssége, és jól tudjuk, hogyan is viselkedik az ember, amikor a kollektív felelősségtudatról van szó. Az sem lepne meg, ha addig vitatkoznánk azon, hogy ki kellene megoldja az erdőtüzek, egyáltalán a klímaváltozás kérdését, amíg nem maradna több tiszta levegőnk a következő „de” legépeléséig. Na, az lenne csak az igazán égő…

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek