Eddig is tudtuk…

45

hecser_szerzokep_szines-1024x756Nemrégiben közösségi oldalán üzent a politikusoknak Klaus Johannis államelnök: „Tudom, hogy az emberek világosabb és koherensebb törvényeket akarnak, olyanokat, amelyek nem módosulnak egyik napról a másikra. Erre az elvárásra választ kell adniuk a politikusoknak.” Szerdán a két ház együttes ülésén elhangzott beszédében részletesebben is kitért erre a kérdéskörre, nyomatékolva, hogy tapasztalatai szerint a hazai törvényhozásban minőségi és koherenciós gondok érződnek. Meglátása alátámasztása érdekében többek között utalt arra, hogy az év eleje óta eltelt időszakban a jelenleg hatályos Adótörvénykönyvet tizenhárom esetben módosították, illetve kiegészítették a nevelésügyi törvényt, az egészségügyi reform törvényét két-három hónapos időszakban többször is, sőt az is előfordult, hogy két különböző törvénnyel egy és ugyanazon időben azonos jogszabályt módosítottak (az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetéssel kapcsolatos két törvényre utalt ez utóbbi esetben). Ecsetelte azt is, hogy egy felmérés szerint a lakosság 80 százaléka elégedetlen a hazai jogszabályozásokkal, mindenekelőtt annak nehézkes voltát kifogásolva. Lényegében nem mondott új dolgokat, mert mindezzel mi is és mások is már régóta tisztában voltunk, például azzal, hogy az Adótörvénykönyvet vagy az egészségügyi reformtörvényt hatályba lépésüktől errefelé számtalanszor módosították. Az előbbit 135-ször, az utóbbit 114-szer. Mint ahogy arról is fogalmunk volt, amire tételesen utalt szerdán is az államelnök, nevezetesen azzal, hogy túlontúl sok a hatályban lévő jogszabály, amint azt tételesen ismertette az államelnök: közel 14 000 törvény, kormányrendelet és kormányhatározat van jelenleg hatályban. Nem véletlenül említette meg azt is, hogy elburjánzott az a gyakorlat, miszerint a kormány átveszi a parlament jogalkotási szerepét. Ebben a tekintetben megemlítette, hogy 2015-ben a parlament által elfogadott törvényeknek 50 százalékát tették ki az elfogadott vagy esetleg visszautasított kormányrendeletek és sürgősségi kormányrendeletek. Ez pedig nem egy formai kérdés, hanem végső soron a törvényhozási és a végrehajtói hatalom közti kapcsolatnak a tükörképe.
Álljunk meg itt, megelégedéssel nyugtázva, hogy Klaus Johannis államelnök is visszásnak találja a hazai jogalkotást. Ugyanaznap a parlamenti ülést követően a délutáni órákban sor került a kormány szokásos heti ülésére. Ami pedig ott történt, az mintegy megerősítette, s ahogy mondani szokták, tényekkel támasztotta alá az államelnök által elmondottakat, illetve kifogásoltakat. Hogy miért? A választ a kormányülés napirendjéről, illetve az azon elfogadott jogszabályokról kiadott hivatalos közleményben találjuk meg. A névjegyzéken szerepel egy olyan törvénytervezet is, amely révén a kormány módosítaná és kiegészítené a még jelenleg hatályos adótörvénykönyvet, a 2003/571-es törvényt. Ez a törvény a végnapjait éli, hisz 2016. január 1-től hatályba lépik az új Adótörvénykönyv. Az esztendő végéig még van három és fél hónap, ilyen körülmények között pedig nem nagyon érthető, hogy mit is akar elérni azzal a törvénymódosítással a kormány. Köztudott ugyanis, hogy a parlamentben van egy átfutási idő, majd következik az államelnök általi kihirdetés, s majd a Hivatalos Közlönyben való megjelentetés, illetve hatályba léptetés. A szóban forgó törvénytervezet esetében ideális körülmények közt is csak majd október vége felé lehet szó hatályba léptetésről. Nos, akkor miért is van szükség egy olyan törvényre, amely eleve tiszavirág-életűnek ígérkezik? Menjünk tovább. Ugyancsak ezen a kormányülésen három olyan kormányhatározatot fogadtak el, amelyek révén módosítottak és kiegészítettek az idei esztendőben meghozott kormányhatározatokat. Ezek közt olyan is van, nevezetesen a 2015/615-ös kormányhatározat, amely augusztus elején, azaz nem egészen másfél hónappal ezelőtt vált hatályossá. Az elfogadott kormányhatározatok között van az is, amellyel jóváhagyták a 2015–2018-as időszakra a bevándorlásra vonatkozó országos stratégiát és 2015-re a cselekvési tervet. Nos, ez utóbbi egy kicsit furcsállandó, mert mindenképpen „rendhagyónak” tűnik, hogy egy éves cselekvési tervet annak az esztendőnek az utolsó évnegyedének a küszöbén hagynak jóvá. De ha már itt tartunk, megemlíthetjük azt is, hogy szeptembert írunk, de a kormánynak a jelek szerint ez nem jelent gondot az állami érdekeltségű cégek idei bevételi és kiadási költségvetéseinek a jóváhagyása tekintetében. Minek az alapján és miként fejtette ki tevékenységét egy olyan állami érdekeltségű, fontos cég, amely 2005-ös esztendei költségvetésének jóváhagyására csak szeptember második felében kerül sor? Lehet, hogy a kormánynál, illetve a szaktárcánál erre választ tudnának adni vagy inkább magyarázatot.
Az új Adótörvénykönyv kapcsán mostanság gyakorta kerül sor vélemények hangoztatására, eszmecserékre. A minap egy ilyenbe kapcsolódott bele a közpénzügyi miniszter, Orlando Teodorovici, aki többek között azt hangoztatta, hogy az osztalékadó csökkentésére vonatkozó előírás gyakorlatba ültetését az eredeti 2016. január 1-jei határidőről kitolták 2017. január 1-jére. Ebben az összefüggésben megemlítette, hogy az érintett vállalkozók a törvény értelmében 2017-ben haszonélvezői lehetnek a szóban forgó adócsökkentésnek. Nagyot tévedett, mert ez a hatályba lépés azt jelenti, hogy a 2017-es esztendő folyamán realizált nyereségből „fakadó” osztalék adója csökken. Ha a miniszter nem tudná, akkor emlékeztetni kell őt arra, hogy a 2017-es osztalék kifizetésére csak majd 2018-ban kerül sor, s akkor lesz majd „haszonélvező” az a cégtulajdonos vagy részvényes. Erre bizonyos értelemben utólag rádöbbent a miniszter is, aki megkockáztatta azt a lehetőséget, miszerint az új Adótörvénykönyv vonatkozó előírását esetleg a későbbiek során majd sürgősségi kormányrendelet révén módosítják. Nesze neked, kiszámíthatóság, előrelátás, körültekintés!
Végezetül, de nem utolsósorban az államelnök hangsúlyozta a jogszabályozás leegyszerűsítése, közérthetősége és szabatos megfogalmazásának igényét is. Erről egyébként az új Adótörvényköny kapcsán biztosított annak idején a kormányfő is. Most elolvasva a szóban forgó új jogszabályt, elmondhatjuk, hogy az nemigen büszkélkedhet a szabatos, az egyértelmű és világos megfogalmazással. És ilyen összefüggésben újólag utalhatunk arra, hogy majd 2016-tól arrafelé sokaknak fájhat a feje attól, hogy miként is kell megállapítani és kire az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetés kötelezettségét, valamint annak kvantumát.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.