Egy kis jóindulat

162

A 21. században az ember óhatatlanul is belebonyolódik a közösségi oldalak pletykáiba, irományaiba. Nem utolsósorban pedig a közösségi oldalak különböző csoportjaiba. Ezeknek természetesen vannak nagyon jó hozadékai. Gondolok itt különböző hasznos dolgokra, amelyeket meg lehetne venni, cikkekre vagy épp figyelemfelkeltésre.
Vannak viszont borzasztó hatásai is. Kijön az emberekből a frusztráció és a személyeskedés. Rá kell jöjjön az ember, hogy a 21. század társadalma továbbra sem elfogadó, nem ismeri el a véleménykülönbségeket, csak a saját maga igazát fogadja el. Ezekből kifolyólag nagyon kevés érdemi vitára van lehetőség, sőt alapból vannak olyanok, amelyekbe nem is érdemes belemenni. Jobb, ha tabu témák maradnak. Ugyanakkor nagyon sokan nem fogják fel, hogy a közösségi oldal nyilvános tér, nem lehet elbújni más személyiség mögé, mert az te vagy. Olyan, mint az utca. Ha az ember elkezd durván beszélgetni és szóban ütlegelni, az olyan, mintha tettekkel tenné azt. Annak súlya van! Jómagam is voltam tagja olyan csoportnak, amelyből egyszerűen ki kellett lépnem, mert nem bírtam a kioktatást és azt, hogy egyszerű szakmai dolgokat nem lehet megbeszélni. És ezt az „úgynevezett” értelmiségi réteg csinálta…
Továbbmenve, vannak különböző csoportok, ahol közösségi, mindennapi dolgokat lehet megvitatni, megbeszélni, feldobni. Sajnos ezekben a csoportokban is legtöbb a negatív kritika, az ostorozás, a panasz, a sértődöttség. És a legtöbbször mindig a rossz példák vannak elöl.
Holott nagyon sok szép, jó dolog történik. Ezeknek kellene előtérbe kerülniük, és nem a negatív példáknak. Az ember kedvét az ilyenek alapból feldobják. A negatív példák pedig ellenkezőjét váltják ki, amelyekről legtöbbször kiderül, hogy egy kis közösségi összefogással meg is lehetne oldani.

Darvas Attila

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.