Drakulával versenyre kelni

4 492

Szinte lehetetlenre vállalkozik az, aki azt szeretné, hogy Erdélyről ne Drakula jusson az idegenajkúak, a nem magyar anyanyelvűek eszébe, hanem valami vagy valaki egészen más, például… Erdély egyik legeslegnagyobb püspöke, boldog emlékű Márton Áron. Erre a szinte lehetetlen dologra vállalkozott Gábor Zoltán szépvízi plébános, szentszéki tanácsos és Incze Sándor kántor számos segítőtárs, intézmény és támogató közreműködésével, sok hónapos előkészítő- és szervezőmunkával. Csaknem 400 felcsíki énekes-zarándok indult egy héttel ezelőtt időt és fáradságot nem kímélve megtisztulni és imádkozni földijük, Áron püspök boldoggá avatásáért a kereszténység egyik legjelentősebb zarándokhelyére, Rómába. A szakirodalom szerint a zarándoklat „nagy morális jelentőséggel bír, és visszavezethető arra a régi hitre, hogy a természetfeletti erők bizonyos helyeken kimondottan kifejtik erejüket”. Ezt tartja a közhiedelem Csíksomlyóról is, ahová évszázadok óta özönlenek Máriát dicsérni a hívek, s ha Somlyóra igaz ez a hit, különösképpen igaznak kell lennie Rómára.
Így indultak el zarándokaink, tiszta szívvel és tiszta hanggal, s kísérték őket telefonon, gondolatban, Facebook-on, YouTube-on az itthoniak ezrei, emlegették őket templomainkban és újságainkban, hiszen minket képviseltek, a mi hangunk zengett a Szent Péter-bazilikában, október 8-án, a Magyarok Nagyasszonya búcsúünnepén, és a mi himnuszunk áradt a Szent Péter téren Ferenc pápa október 10-i általános audienciája alkalmával (még ha a vatikáni közvetítésen nem is hallatszott). Rendkívüli élmény volt gondolatban elkísérni a zarándokokat (nemegyszer meghatódva), és rendkívüli volt ott lenni. „Nekem a legnagyobb római élményem az volt, hogy a Szent Péter-bazilikában és a Szent Péter téren az egyházi kórussal, négyszázadmagammal, székely ruhában együtt énekelhettem. Nagyon felemelő érzés volt!” – írta egy csíkszeredai ismerősöm. „Legnagyobb élmény: felfedezni, hogy a Szent Péter-bazilikában van magyar kápolna. Kicsi nép vagyunk, mégis nagynak éreztem magunkat, látván ott a magyar boldogokat és szenteket. Minden rendkívüli volt: énekelni Róma templomaiban, rálépni 1900 éves márványra, megismerni Fanea József Atyát, aki gondoskodott rólunk, a szülőhelyemért ajánlani fel imát ott a téren, és a pápa közelsége, ami tapinthatóvá tette a hitet…” – vallotta egy balánbányai zarándok. Az egyik részt vevő kántor számára nemzeti imánknak, székely népünk himnuszának, a somlyói búcsús énekeinknek az éneklése jelentett rendkívüli érzést. „Hazajöttünk s megáldott a … Hazajöttünk az egyház szívébe, Rómába. Találkoztunk a Szentatyával és áldásában részesültünk. Szem nem maradt szárazon”– nyilatkozta. „Hogy mit éreztem? Emelkedett, ünnepi hangulatom volt egész nap. Úgy éreztem, a sok székely ruhás zarándok egy hatalmas erőt mozgat/hordoz, teljesen biztonságban éreztem magam körükben. Ugyanakkor valamiféle büszkeségérzés is eltöltött, amikor végignéztem a kígyózó sorunkon. És nem titok, időnként kibuggyant egy-két könnycseppem is a meghatódottságtól. Hazánkért, népünkért, családomért, barátaimért fohászkodtam és természetesen Márton Áron püspök atya mihamarabbi boldoggá avatásáért is. Nagy élmény volt, hálás vagyok a teremtőnek, hogy átélhettem” – foglalta össze egy csíkdelnei zarándok.
A pápai audiencián számos csoport vett részt, sokan bannereket, jelszavakat vittek, nemzeti színekbe öltöztek, sokukat köszöntötték anyanyelvükön az oltártól. A mieink viszonylag közel, távolról is kivehetően, hangsúlyosan jelen voltak, székely ruhában, óriás székely és magyar zászlóval, csengő hanggal, gyönyörű szent énekekkel. Hozzájuk hasonló, énekes zarándokcsoport most nem akadt a több tízezres tömegben, de képviselőjük, magyar nyelvű köszöntőjük nem volt audiencián.
„A zarándokok által megmutatkozott egy közösség – vélekedett kérésemre Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora, aki egyéb, rég rögzített kötelességei miatt nem lehetett jelen a római zarándoklaton. – Nemcsak a Szentatya, de mindenki láthatta a népviseletbe öltözött 400 fős csoportot. A kérdés ilyenkor az, hogy valaki (épp maga a Szentatya is) megértette-e, hogy kicsodák ők és mi a szívügyük? Úgy értesültem, hogy igen, és akkor ez fantasztikus. Köszönet illeti mindannyiukat! Minden egyes személy imája hozzájárul a boldoggá avatáshoz, még inkább egy ilyen nagy csoport közös imája. Szükség van ilyen és hasonló megmozdulásokra. Viszont mindig különösen fontos az, hogy kívülállók értsék meg miről van szó” – fogalmazott a posztulátor.
A felcsíki zarándokok képviselői – Borboly Csaba megyei tanácselnök, Gábor Zoltán és Incze Sándor – az általános audiencia végén, több száz más személy között, néhány szót válthattak magával a Szentatyával. „Romániából, Erdélyből jöttünk az énekesekkel, és egykori püspökünk, Márton Áron szentté avatását szeretnénk kérni Öntől. Erdélyben élt, és ő a mi hősünk.” – kérte a Szentatyát Borboly Csaba, hozzátéve, hogy szívesen látjuk Erdélyben, Csíksomlyón. Megáldalak – válaszolta a pápa, majd mosolyogva megjegyezte: „Egy dolgot ismerek Erdélyből, Draculát.” Én azt hiszem, még sokszor kell – sőt kötelességünk – tömegesen zarándokolnunk Rómába, megpróbálva a szinte lehetetlent is. de aggodalomra nincs ok, a népmeséink székely asszonya mindig legyőzi az ördögöt.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.