Dr. Györgypál Domokos, a főispán-kormánybiztos (1. rész)

Csík vármegye és az összeomlás 9.

64

1919. április 22-én Valer Neam­ţiu alezredes – akit a román kormányzótanács Csík megye prefektusává nevezett ki – erőszakkal átvette a főispáni hivatalt. Az átadást megtagadó dr. Györgypál Domokosról – aki 1918 novemberétől töltötte be a főispán-kormánybiztosi tisztséget – Endes Miklós úgy vélekedett, hogy „a legnehezebb időkben teljesített terhes munkásságával mindenkinek teljes elismerését vívta ki”. Sorozatunkban ezúttal dr. Györgypál Domokos életét, alakját villantjuk fel levéltári dokumentumok, korabeli sajtó és Gál Bence csíkszeredai lakos által őrzött iratok alapján.

Nyergestetői ünnepség. 3-as számmal jelölve dr. Györgypál Domokos (Tolnai Világlapja, 1907. augusztus 18.)

Dr. Györgypál Domokos ügyvéd, földbirtokos, or­szággyűlési képviselő 1875. november 9-én született Csíktaplocán, Györgypál János és Csedő Anna fiaként. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte és Csíksomlyón fejezte be. Jogot Kolozsváron végzett, az ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen tette le. Ezután csíkszeredai ügyvédként aktívan bekapcsolódott a politikai életbe: a vármegye törvényhatóságának tagja és a Csíkszeredai Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatója volt. 1904-ben, időközi választáson a csíkszeredai kerület Ugron-párti programmal országgyűlési képviselőjévé választotta, amikor a korábbi képviselő, Molnár József halála miatt a kerület mandátuma megürült.

A képviselő
A fiatal ügyvéd, dr. Györgypál Domokos nagy szótöbbséggel történt megválasztása a korabeli országos sajtóban is nagy visszhangot keltett, különösen azért, mert Ugron-párti, ellenzéki képviselőjelöltként győzött az igen pénzes, idegenből jövő, szabadelvű párthoz tartozó Egyedi Arthur ellen, s így a „csíkszeredai választókerület, mely 1867. óta talán csak két ízben küldött az országházába ellenzéki képviselőt, legalább egy időre, a szabadelvű pártra nézve újólag elveszett”. (Csíki Lapok, 1904. február 25.)
A választást kiélezett küzdelem előzte meg, hiszen Egyedi Arthur már korábban is képviselte a kerületet a magyar országgyűlésben, és ezúttal is Csík fontos vezető embereinek (köztük Bocskor Béla tiszti főügyésznek), valamint a Csíki Lapoknak a támogatását élvezte. Ugyanakkor dr. Györgypál Domokosnak elsősorban azt rótták fel az országos lapok, hogy úgy tűnt, maga is bizonytalankodik pártállását illetően – igaz, hogy a függetlenségi és 48-as pártban többször is volt pártszakadás, majd egyesülés, és az is előfordult, hogy a szétszakadt részek, a párt különböző platformjai ugyanazon a néven futottak tovább, csupán vezetőik alapján különböztették meg őket egymástól (például Ugron Párt vagy Justh Párt).
1905-ben és 1906-ban az általános választások alkalmával dr. Györgypál Domokos újabb mandátumért indult, s mivel 1905 januárjában az Ugron-párt többi tagjával együtt ő is belépett a függetlenségi és 48-as pártba, így e párt programja alapján ismét képviselővé választották. Valószínűleg ezekben az években készült az az Apafi utcai képeslap, amelyen hatalmas zászlón az Éljen dr. Györgypál Domokos! felirat látható.

A tiszti főügyész
Alig két évvel később, az 1907. december 16-án megtartott vármegyei tisztújítás során dr. Györgypál Domokos is pályázott a vármegyei főügyészi tisztségre, és azt el is nyerte, 104 szavazatot szerezve a korábbi főügyész, dr. Bocskor Béla 79 szavazatával szemben. Ezért 1908 januárjában lemondott országgyűlési képviselői mandátumáról és vármegyei tiszti főügyészként működött egészen 1918-as főispánná történő kinevezéséig.
1908 októberében az akkor már kétgyerekes apát szörnyű csapás érte. Felesége, az alig 25 éves Gál Irma, Gál József kereskedő lánya belehalt harmadik gyerekük, Magda születésébe.
Az özvegy néhány év teltével újranősült, feleségül vette Gecző Ilonát, Gecző János volt országgyűlési képviselőnek, Csíkszereda város „első követének” lányát. Házasságukból egy kislány született, Marianna, aki a csíktaplocai temetőben található családi sírkő felirata szerint mindössze egy évet élt (1912–1913).
1918 novemberében újabb fordulat következett be dr. Györgypál Domokos életében. Ezt az időszakot Dr. Endes Miklós Csík-, Gyergyó- és Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig című munkájában így írja le: „A Wekerle-kormány utolsó napjaiban, 1918. október havában Tolnay Lajos lemondása után Csík vármegye főispánjává csíkszentmihályi Sándor Ákos belügyminiszteri osztálytanácsos neveztetett ki. Midőn az eskü letétele végett Csíkban megjelent, már kitört a forradalom. Ekkor a király által kinevezett Károlyi-kormány dr. Györgypál Domokos vármegyei tiszti főügyészt nevezte ki Csíkba főispán-kormánybiztosnak.”

A kormánybiztosi eskü – 1918. november 17. Gál Bence tulajdona

A főispán-kormánybiztos
A főispáni teendők ellátásával megbízott kormánybiztosra nehéz hónapok következtek – a történésekről sorozatunk korábbi részeiben már ízelítőt nyújtottunk, ezért most a tisztségben betöltött utolsó hetek történéseit vesszük górcső alá.
1919. március 23-án dr. György­­pál Domokos átiratot küldött a nagyszebeni román kormányzótanácshoz, amelyben megismételte a február 10-én ugyanoda címzett sorait. „Niculescu Dumitru román királyi tábornok úr, mikor 1918. november hó 26-án Csíkszeredára bevonult, kérdésemre, hogy minő jogon lépte át Magyarország határát, egyenesen és nyíltan azt a kijelentést tette, hogy ő és csapatai a fegyverszüneti szerződés végrehajtására, az entente csapatok főparancsnokának tudtával, beleegyezésével s annak egyenes parancsára lépték át határunkat abból a célból, hogy részére kijelölt területet megszállja – olvasható a Gál Bence által őrzött dokumentumban. – A tábornok úrnak fennti kijelentéséből tehát kétségtelen, hogy a román királyi csapatok azon katonai egyezmény alapján szállották meg Erdélyt, mely a szövetségesek és Ausztria–Magyarország között megállapított fegyverszüneti feltételeket tartalmazzák, s mely Belgrádban 1918. november hó 13-án iratott alá. Kétségtelen az is, hogy a megszállott területeken a béketárgyalások végleges befejezéséig egy részről a szövetségesek vagyis a megszálló csapatok, más részről a magyar állam között, a jogok és kötelezettségek tekintetében egyedül a fenti katonai egyezményben megállapított feltételek az irányadók. Minthogy pedig ezen katonai egyezmény I. pont második bekezdésének utolsó mondata szerint, a polgári igazgatás a jelenlegi kormány, tehát a Magyar kormány kezében marad s minthogy a XVII. pont szerint a szövetségesek a magyar állam belső igazgatásába nem fognak beavatkozni, ezen rendelkezésből kifolyólag a magyar kormányon kívül nem ismerem el, nem ismerhetem el senkinek a jogát arra, hogy a polgári közigazgatás jogkörébe eső, a magyar állam tisztviselőire nézve kötelező és érvényes rendelkezéseket bocsáthasson ki.
Midőn erről a kormányzó tanácsot tudomásvétel végett értesítem, egyben közlöm, hogy − a fenti jogos és igazságos álláspontomból kifolyólag − a már eddig kiadott s az ezután kiadandó a polgári közigazgatást érdeklő rendelkezéseit teljesíteni, végrehajtani nem fogom. A beállott kényszerhelyzetből kifolyólag, miután vármegyém lakossága a szükséges élelmicikkekkel és világítóanyagokkal nem rendelkezik s a megszállás következtében el van zárva annak lehetőségétől, hogy magát ilyenekkel elláthassa, kivételt csak a közélelmezést és a közellátást érdeklő rendelkezéseivel teszek.” Ugyanakkor dr. Györgypál Domokos kijelentette, hogy a kormányzótanács 1919/1281-es számú megkeresésével küldött hirdetmények kifüggesztését megtagadja.
Hogy mit takart az 1281-es megkeresés, nem tudom pontosan, erre vonatkozó iratot nem találtam. Elképzelhető, hogy a nagy­szebeni román kormányzótanács 1919/1281-es számú hirdetményéről volt szó, amely a bekes-archiv.hu honlapon található leírás szerint arról szólt, hogy a katonai büntetőbíráskodást a nagyszebeni katonai területi parancsnokság mellé rendelt haditörvényszék gyakorolja.
A Csíki Lapokban sem találtam semmi közelebbit, igaz, hogy ebben az időszakban a lap gyakran jelent meg üres „ablakokkal”, amelyek a cenzúra jól látható jelenlétét bizonyították. Így volt ez az 1919. március 23-i, 30-i valamint az április 6-i és 13-i lapszámok esetében is. Minden bizonnyal ezért nem olvasható az újságban dr. Györgypál Domokos katonai őrizet alá helyezése sem.
Találtam viszont a csíkszeredai levéltárban egy dokumentumot, amely szerint Szász Lajos helyettes alispán táviratot küldött április 11-én Szamosújvárra, az I. vadász hadosztály parancsnokságának, és 16-án Nagyszebenbe, a román kormányzótanácsnak. „Dr. Györgypál Domokos, Csík vármegye kormánybiztosa e hó 6. óta a lakásán internálva van – olvasható a fennmaradt szövegben. – Mivel nincs senki, aki a kormánybiztosi teendőket végezze, s így ezen ügykör ellátása megakad, kérem a kormányzótanácsot/parancsnokságot, hogy az ellene felmerült vád lehető sürgős kitisztázásával ezen állapotot megszüntetni méltóztassék.” (Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok, 4. számú leltár, 2123/1919-es iratcsomó)
Ma már tudjuk, hogy az utolsó csíki főispán-kormánybiztos internálása április 22-ig, a főispáni hivatal román hatóságok általi átvételéig tartott. Az átvétel részleteiről, valamint dr. Györgypál Domokos és családja további sorsáról sorozatunk következő részében olvashatnak.

Daczó Katalin

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek