Don Quijote a zeneirodalomban, avagy bemutató utáni gondolatok

11

A Budapesti Operettszínház szeptember 11-én mutatta be Leigh–Darion–Wasserman La Mancha lovagja című musicaljét. A nagysikerű előadás után végigtekintettem, kik azok a zeneköltők és zenészek, akiket megihletett Don Quijote figurája. Igen sokakat, Cervantes remekműve a Faust-legendához hasonló népszerűségre tett szert a zeneirodalomban is. Caldarát említem először, akiről korábban a Szent Istvánról írt művével kapcsolatban írtam: az olasz szerzőt annyira megfogta a búsképű lovag története, hogy két dalművet is szentelt a témának, az egyikben Sancho Panza a címszereplő. Georg Philipp Telemannt is megihlette a sztori, hogy az „álhidalgóról” írt operájának 1761-es bemutatója után hat évvel zenekari szvitet is formált az eredeti zenei anyagból. Salieri, Paisello és Donizetti is foglalkozott a magányos álmodozóval. A spanyol zeneszerzők közül Manuel de Fallát ragadta meg a figura.

Négy művel foglalkoznék bővebben. Massenet operái közül a Manon a legtöbbet játszott, a Don Quichotte viszont elveszett az idők homályában. Születését a nagy orosz basszistának, Saljapinnak köszönhette, akit nagyon izgatott a történet, s rávette a francia zeneszerzőt a megzenésítésére. Természetesen a címszerepet maga az ihlető alakította, neve azóta is összefonódik a lovag alakjával. Az ötfelvonásos nagyopera vegyes fogadtatásra talált az 1910-es monte-carlói bemutatón: „Massenet operája, mind muzsikája, mind pedig szövege, szánalmasan kispolgári és szegényes – fogalmazta meg markáns véleményét Alexander Amfiteatrov orosz író. – De Saljapin Don Quijote-alakítása minden dicséretet megérdemel… Talán ez legbefejezettebb, legtökéletesebb szerepe.”

Richard Strauss 1898-ban bemutatott Don Quijote szimfonikus költeményének kissé hosszú alcímet adott: Fantasztikus variációk egy lovagi jellegű témára, zenekarra. A német zeneköltő elengedte fantáziáját a komponálás során, igazi programzenét alkotott. A birkanyáj hangjait utánozza a zenekar, a címszereplőt a cselló testesíti meg, Sancho Panzát tuba és fagott teszi életszerűvé. A szerző, amikor kedvenc darabjairól faggatták, nem felejtette el megemlíteni ezt az opusát.

A raveli életmű utolsó darabja a Don Quijote Dulcineához című három dal. A hétperces kompozíció igazi remekmű, három tétele a következő: Romantikus dal, Költői dal és Bordal. A zeneszerző spanyol táncmotívumokkal és ibériai dallamokkal teszi autentikussá darabját. Érdekes, a mű a hatvanas években Magyarországon is nagyon népszerű volt, napjainkban, mintha feledésbe merült volna.

De térjünk át a könnyű műfajra! Az 1981-es év egyik legnagyobb slágere itthon a Neoton Família Don Quijote című száma volt, amely más országok slágerlistáin is megjelent. Egy ország üvöltötte: „Don Quijote, Don Quijote, Ma is köztünk élsz, de más a neved.”

A La Mancha lovagja musical 1965. november 22-én debütált a washingtoni Square Színházban. Az első európai bemutatót Madridban tartották, majd Londonban láthatta a közönség. Harmadik alkalommal 1971-ben, Budapesten mutatták be a nemes lovag gondolatébresztő történetét, éppen az Operettszínházban, akkor Darvas Ivánnal a címszerepben. Sokaknak a darabról a klasszikus film jut eszébe, az 1972-ben készült mozi olyan sztárokkal csalogatta a nézőket, mint Peter O’Toole és Sophia Loren.

 

Hozzászólások lezárva.