Diplomacirkusz

33

forro_eros_gyongyver_szinesCirkusz volt akkor is, amikor kiadták. Merthogy milyen sokat adnak belőle. Mármint egyetemi diplomákból azok a többnyire magánegyetemek, amelyek százával írták be kétes jogi viszonyok között működő karaikra a hallgatókat. A cirkuszt évekkel ezelőtt az ily módon elhíresült Spiru Haret Egyetem nevével fémjelezték.
Dohogott akkor a tanügyminiszter, hogy micsoda dolog ilyen mennyiségben kiállítani az egyetemi diplomákat. Dohogtak más egyetemek, de dohogtak az oklevelükért egykor keményen megdolgozó értelmiségiek, hogy felhígulnak a különböző szakmák: kevés szakmai tudással rendelkező, de diplomás jogászok, pszichológusok, közgazdászok, pénzügyi szakemberek árasztják el a munkaerőpiacot, s jaj, mi lesz azokkal, akik neves(ebb) egyetemeken szerezték meg diplomájukat?
Aztán kiderült, hogy semmi sem lett. Mert a jó szakemberhez ragaszkodnak a munkáltatók. A Spiru Hareten végzettek jó része pedig nem frissen érettségizett, egyetemi tanulmányokra vágyó, értelmiségi pályára készülő fiatal volt, hanem olyan személyek, akiknek a munkahelyük egyik napról a másikra megkívánta az egyetemi végzettséget. Mert egyszer csak arra ébredtek például a tanítók, hogy hiába adott esetben a több évtizedes tapasztalat, ahhoz, hogy a munkahelyük ne kerüljön veszélybe, egyetemi képzésre kell iratkozniuk. Így jártak a közhivatalnokok, de megérte egyetemet végezni a legalacsonyabb beosztású rendőrnek is, mert mindjárt más lett a fizetés, más lett a holnap biztonsága.
Érdekes, hogy a Spiru Hareten abban az időben végzettek túlnyomó többsége nem magánvállalkozások alkalmazottja volt. Állami intézményekben tevékenykedő, a diákkorból többnyire már rég kinőtt, szabadidejükben jobb elfoglaltságot is találni képes felnőttek voltak javarészt, akiket éppen az állam kényszerített rá arra, hogy a diplomagyár szolgáltatásait igénybe vegyék. Mert akik meghozták azokat a törvényeket, amelyek egyetemi végzettséget kívántak meg azoktól, akik évekig-évtizedekig érettségi diplomával is tökéletesen el tudták végezni ugyanazt a munkát, tisztában lehettek azzal, hogy a dolgozni járó, gyermekeket nevelő családapák-családanyák nem fognak hagyni csapot-papot és felvonulni egy-egy egyetemi központba, hogy életük elkövetkező néhány évét a tanulás oltárán feláldozzák. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a törvények által gerjesztett „tanulási” igényre előbb-utóbb megjön a felelet is egy olyan szolgáltatás formájában, amely aránylag kevés energiabefektetéssel, hozzáférhető áron megadja a lehetőséget a diploma megszerzésére azoknak, akiket a körülmény rákényszerít erre. Hogy ezzel éltek mások is? Persze, benne volt a pakliban. Ezt tette végül is a Spiru Haret Egyetem: válaszolt egy olyan piaci igényre, amelyet a törvényhozók, döntéshozók gerjesztettek. Azok a törvényhozók, döntéshozók, akik pár évvel később már kétségbeesetten próbálták leállítani a „diplomagyárakat”.
És cirkusz lett akkor is, mikor leállították. Mert ezt is furcsa módon tették. A legjobb bizonyíték erre, hogy a tanügyminisztérium azóta is sorban veszti el a diplomáikra váró végzősök által indított pereket. Mostanig mintegy 7400-at, ami több mint 18 ezer per nyomán elismert oklevelet jelent. Országos szinten most is több mint 2300 ilyen jellegű ügy van a bírók asztalán, ezek körülbelül 47 ezer végzőst érintenek, nagy részük pedig – több mint 45 ezer – a Spiru Hareten végzett.

Forró-Erős Gyöngyi

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.