Digitális zűrzavar

245

Hétfő reggel kilenc órakor a kétgyermekes család mindkét csemetéje saját szobájában a saját laptopja előtt ülve digitális tanórán vesz részt. A szélessávú internethozzáférésnek köszönhetően a hang- és képminőség tökéletes, nem akadozik a szolgáltatás, a gyermekek önállóan és magabiztosan használják a platformokat, amelyeken a tanárok bejelentkeznek. De hogyha mégis segítségre lenne szükség, anya ebédfőzés közben besegít, hiszen nemcsak a konyhában, hanem a digitális térben is otthonosan mozog. Talán így képzelhették el döntéshozóink azt a napot, amikor kötelezővé tették a digitális oktatást a tanév hátralévő részére? Mindannyian tudjuk, hogy a valóság nem ezt a képet mutatja, hiszen a hazai háztartások közel egynegyedében nincs internet-hozzáférés, így a kezdetektől hátrányos helyzetből indulnak azok a diákok, akiknek nincs esélyük arra sem, hogy megkapják az elvégzendő feladatokat. A tanügyminisztérium szerint speciális oktatási terv készül azok számára, akiket nem tudnak elérni a távoktatással: ennek a mikéntjéről azonban nem esett szó. A jelenlegi, távmunkát előtérben részesítő helyzetben viszont az is nehezen elképzelhető, hogy minden háztartásban annyi asztali számítógép vagy laptop van, ahány iskolás gyermek, illetve távmunkában dolgozó szülő. Nagyon szép kezdeményezésként már gyűjtések indultak erre a célra, és az iskolák is szétoszthatják a számítógépeket az arra igényt tartó, nehezebb anyagi helyzetben lévő családok között, de ez a megoldás nem egyik napról a másikra és minden nehézség nélkül fog végbemenni.
De feltételezzük, hogy ezeken a nehézségeken átlendülve a többség eszközhöz jut és bekapcsolódhat az oktatásba, de ekkorra már véget is ér a szükségállapot. Május 15-e után a távmunka fokozatosan megszűnik és a szülőnek – ha van még munkahelye – be kell járnia dolgozni, nem igényelheti a fizetett szabadságot a szükségállapot lejárta után. Ki fogja felügyelni a gyermek online tanulását, és egyáltalán ki vigyáz rá, amíg a szülő dolgozik? Ki segít majd eligazodni az online térben, ki biztosítja számára a napi mozgást, ami elengedhetetlen a sokórás online jelenlét után? Mindez csak néhány a legégetőbb kérdések közül, amelyekre választ kell találnunk valamilyen formában. Az az igény, hogy a diáknak élményközpontú tanulásban legyen része, már a „kívánságlista” legvégére csúszott. Most elsődleges az, hogy legyen eszköz, amin be tud lépni az online órára, tudja követni valamennyire a magyarázatot és meg tudja majd oldani a következő alkalomra kiadott feladatokat. A járványügyi intézkedések fontosságát nem megkérdőjelezve, elmondhatjuk: óriási felelősség és pluszmunka hárul a szülőkre ebben az időszakban. A gyermekek egymástól való elszigetelődése, képernyők elé szigorítása pedig beláthatatlan következményekkel is járhat.

Boncina-Székely Szidónia

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.