Digitális vírus

94

Megkönnyebbültek az anyaországi tanárok, a „pedagógus társadalom,” hogy be jó ez a távoktatás. Hallom a rádióból, ahogy sorra nyilatkoznak: hurrá! Milyen más, és ugye, van megoldás mindenre! Ez nem „frontális”, mint az iskolában, hanem a gyerek nyugodtan választhat laptopot, táblagépet vagy asztali számítógépet és megoldhatja a feladatokat. Kikeresheti guglin, csoportosulhat a fészbuk-osztályhoz. Lám, nemcsak lógatja a lábát, hanem tanulhat is. Elképzelem, milyen lehetne távoktatásban nevelni, fegyelmezni, hangszeres zenét tanítani, szakiskolás gyakorlatot végezni mondjuk egy csiszológépen, mester nélkül, vagy „home-office-ban” házat építeni, állatokat ellátni, földet szántani, kenyeret sütni, beteget gyógyítani… No de ne feszítsük túl a húrt… Mintha az egész vírusjárvány arra lenne jó, hogy bebizonyítsa: a személyes találkozás, a közösségi élmény, az emberi kapcsolatok szoros hálója ezentúl másodrangú (lesz). Most le is tesztelik az elszigetelődés előnyeit, sőt a kényszerhelyzet egyenesen törvényesíti is azokat. Mintha a járványt is valakik arra használnák, hogy felerősítsék bennünk az önzést. A félelem csak rásegít, hogy megerősödjünk ebben a tudatban: az elidegenedés a javunkra válik! Be jó, hogy megértük ezt a falanszter korszakot is. Persze még nem a gépek irányítanak, de egyes hatalmasok onnan, távolról, a kütyük és a szerverek magányából ellenőrzésük alatt tarthatják életünket. A „szeku” ehhez képest kismiska volt… Védőoltás még nincs, de már az amerikaiak megvennék az egész labort, kutatóstól, professzorostól, műszerestől, hogy aztán az oltóanyagot jó pénzért nekünk is eladhassák. És mi megvesszük, ha élni akarunk. Mert nekik van hatalmuk felettünk. Nekünk csak annyi, hogy megvásárlunk egy hónapra való lisztet és csigatésztát, s akkor jöhet a járvány. Szegény német professzornak csak úgy kicsúszott a száján az elégedetlenség: a kapitalizmusnak is van határa… Pedig úgy tűnik, nincs. A sátán okádja a vírust, kapzsiság, hatalomvágy, zsarolás, megfélemlítés formájában, és mi hűen alkalmazkodunk. Úgyis felülkerekedik bennünk az életösztön, amely még vészhelyzet idején is csak a saját hasznát, egyéni túlélését nézi. Ezzel szemben Krisztus Urunk az egyedüli, aki elhozta a védőoltást. Ez az egyetlen injekció a gonoszságra: az ő kegyelme. Amelyért a kereszten meghozta a megváltás áldozatát. Megváltó halálával legyőzte az örök halált okozó vírus terjesztőjét. Aki nem él vele, azt menthetetlenül elragadja a kór. Milyen jó lenne, ha ezekben a „bezárt” napokban-hetekben beoltatnánk magunkat kegyelmével. Minden pánikra, klausztrofóbiára, bizalmatlanságra ez lenne a gyógyszer. Hogy ne elszigetelődjünk, hanem egymásra találjunk, hogy ne féljünk egymással „frontálisan” találkozni, hiszen a személyesség nélkülözhetetlen. Ő sem az égből vezényelte le a kereszthordozást, nem gyóntatott digitálisan, nem áldoztatott onlájn, hanem testét megtörte értünk, hogy életünk legyen. Még feltámadva is evett a sült halból, amivel tanítványai megkínálták. Merjünk személyesen találkozni vele, akkor biztos a járvány is eloszlik.

Sebestyén Péter katolikus plébános

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek