De hol vannak a fecskék?!

64

Szóljanak, ha tévednék, de kétlem, hogy ne lett volna rajtam kívül még néhány olyan ember, aki aggódva kémlelt ki az ablakon egy-két héttel ezelőtt, azon morfondírozva: mikor lesz már vége ennek a hosszúra és hidegre sikeredett télnek?! Mondjuk, a hideg csak a végére érvényes, de a hosszúsága is megvolt, tekintve, hogy nálunk Gyergyóban a télre jellemző sűrű köd, jó idejében – még november közepén – rátelepedett a medencére.
A téli köd kitartott rendesen, aztán jött a hó és a mínusz fokok, ráadásul március is jeges, havas, hideg napokon toppant be életünkbe. A napokban azonban előkerültek a közösségi oldalakon tavaly ilyenkor közzétett gólyás képek, aztán azokat nézegetve szomorkodhattunk, hogy lám, most üresek a gólyafészkek. Bizony-bizony, tavaly ilyenkor már javában fészkeik rendbetételén munkálkodtak az épp hazatért gólyák, és a kertekben is vidáman nyíltak a hóvirágok, boglárkák és egyéb tavaszi virágok. Most viszont, úgy tűnik, várnunk kell még a gólyákra, mint ahogy a nyíló hóvirágokra is, mert noha az idő néhány napja feltért, még sok a hó a hegyekben, a lankásabb részeken is csak most kezdett olvadozni. Ezen méláztunk minap baráti társaságban, amikor közülünk egyik csendesen megjegyezte: „a gólyák miatt nem aggódom, ők hamarosan visszatérnek, de hol vannak a fecskék?!” Döbbenten néztünk egymásra, hiszen mindannyiunk emlékeiben még élénken él a fehér mellényes, fekete frakkos kis barátunk, amint társaival a villanydrótokon éktelen csiviteléssel adja hírül a tavasz közeledtét. De arra is jól emlékszünk még, amint méreteihez képest hatalmas sárdarabokat cipelt a csőrében, hogy biztonságos fészket építsen az eresz alá a fiókáinak. „Rég nem láttunk ilyent” – állapította meg az egyik közülünk. Mi többiek pedig csendesen magunk elé meredve hangtalanul kérdeztük: „Tényleg, hová lettek a fecskék?!”

Jánossy Alíz

Ajánlott cikkek

Tippelgetünk

Kitágul a kör

A cikk a Hargita Népe március 9-i számában jelent meg.

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.