De akkor ki marad itthon?

66

Az utóbbi időben több olyan fiatallal – de nem csak – elegyedtem szóba, aki külföldön próbál szerencsét, rövidebb vagy hosszabb ideje ott él. De olyannal is összehozott a sors, aki gyökeret vert, és végérvényesen odaköltözött.
Nos, talán már kissé lerágott csontnak tűnhet a fiatalok kivándorlása, itthon tartása, sokak szerint pedig közhelyes. Szerintem azonban nemes egyszerűséggel: a realitás, amiről beszélni kell, sőt mi több, foglalkozni kellene a megoldásával, mivel elég összetett problémával nézünk szembe.
Talán nem is foglalkoztatna ennyire, ha a napokban nem bukkanok rá egy cikkre, amely az Országos Statisztikai Intézet legújabb kimutatásait taglalja. Ezek szerint egyre jobban fogy az ország népessége, a számok pedig bizony nem hazudnak: tavaly 69 279 fővel csökkent a lakosság, ami 25,5 százalékkal több az egy évvel korábbi értéknél. A frissen közölt adatok azt is kimutatták, hogy tavaly a gyermekszületés csökkent, míg az elhalálozási arány nőtt 2016-hoz képest, ami szintén nem túl bizalomkeltő a jövőt illetően. Amint a cikkben írják, 1992-től számolnak folyamatosan csökkenő értékeket, az ENSZ szerint pedig – ha ebben az ütemben zajlanak az események – 2050-re 14,5 millió lesz Románia lakossága.
Igaz, ezek csak száraz adatok, de mindezek mellett ott vannak a személyes tapasztalataink, amelyek sajnos alátámasztják a statisztikai intézet kimutatásait. Már önmagában az is hihetetlen, hogy nagyjából mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki külföldön keresi a kenyerét, vagy végleg kitelepedett. Nem beszélve arról, hogy sok esetben nemcsak ismerősökről, hanem a családtagjainkról van szó.
A minap összefutottam egy volt osztálytársammal, a nagy nosztalgiázás közepette pedig megpróbáltuk szépen sorban összefoglalni, hogy mi van jelenleg a többiekkel, hol élnek, mivel foglalkoznak? Számítottunk rá, mégis meglepődtünk, hogy milyen sokan külföldön vannak, és csak alig néhányan próbáljuk itthon megvalósítani az elképzeléseinket. Érdekes volt – nemcsak tőle, hanem másoktól is – hallani, hogy mennyire eltérnek az elméleteik: vannak, akik azzal az elképzeléssel vágnak bele, hogy ideiglenesen dolgoznak külföldön, de itthon képzelik el a jövőjüket, így majd hazaköltöznek. És ott van a másik réteg, akiknek eszük ágában sincs hazajönni.
Az nyilvánvaló – és ezt ők is állítják –, hogy sehol nincs kolbászból a kerítés, így aki azt gondolná, hogy a külföldön dolgozók dőzsölnek, bizony téved. Mindenki a jobb megélhetés reményében adja a fejét külföldi munkára, de már több személytől is hallottam, hogy a kint keresett összeg feléért hazajönne.
Okos ötletnek tartom a fiatalok itthon tartását célzó munkahelyteremtő kampányokat, a probléma csupán az idővel van, amely egyre inkább sürget. Mert ha tényleg ilyen ütemben zajlik az elvándorlás, akkor ki marad itthon? Nem szükséges válaszolni.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.