Csokorra való Erasmus-élmény

Beszélgetés Bors Hortenziával

415

Bors Hortenziával beszélgettem az Erasmus+ programról, ő a Sapientia Csíkszeredai Karának koordinátora, na de mivel is foglalkozik, alább megtudhatjátok. Elmondása szerint nagyon sok emberrel találkozik, diákokkal, tanárokkal. Nagyon szereti a munkáját, mert tud segíteni embereknek. Foglalkozása nagyon sokrétű, sok mindenre kell figyelni egyszerre, egész embert igénylő, de ezzel együtt szereti a kihívásokat.

– Mi az Erasmus+ valójában?

– Az Erasmus egy nemzetközi mobilitási program, amelyet az Európai Unió hozott létre, és amit nagyon sikeres programnak talált, 30 év után is működik. Tulajdonképpen az embereket kimozdítja a komfortzónájukból, és olyan helyekre viszi el, ahová talán soha nem mentek volna, és ezért még fizet is. Mindig azt mondom a diákoknak, használják ki ezt a lehetőséget, mert amikor már munkába állnak, szabadidejükben legfennebb oda mennek majd el, amit meg tudnak engedni maguknak a fizetésükből.

– Miért ajánlaná az Erasmus+ programot?

– Ez egy lehetőség. Az idei kampány során kis buborékokat tűztünk az egyetem előterében található üzenőfalra, hogy a hallgatók megtudhassák, melyek azok a dolgok, amiért érdemes belevágni. Természetesen nincs olyan, akinek mind a 30-40 felsorolt érv elnyeri a tetszését, de ha már egy csokorra valót összegyűjt ezekből, akkor nyertes az életben, tapasztal, lát. Öt éve végzem ezt a munkát, bejönnek a diákok, tördelik a kezüket, nem tudnak elmondani egy ép mondatot. Van, hogy összehozzuk a kiutazáshoz szükséges papírokat, hazajönnek boldogan, vidáman mesélnek, kinyílnak. Azt látom, hogy a diákjaink főleg azért, mert még nem lépték át a komfortzónájukat, a környező falvak társaságában mozogtak, nagyon jó irányba változnak odakint.

– Az elmúlt évekhez képest többen jelentkeztek idén?

– A nulláról indultunk, a kezdetekben ketten foglalkoztunk az Erasmussal. Most a nullához képest 180-as a mobilitásszám, 800-as diáklétszámnál, ez nagyon magas. A tavalyi pályázás során értük el a legmagasabb létszámot, mert akkor 150 pályázó volt csak az első körben. Idén az első körben nem volt ennyi pályázó, picit visszaesett, ami nem is baj, mert én mostanra egyedül maradtam, és egy embernek ez sok munka, mert ezenkívül mennek tanárok, illetve adminisztrációs alkalmazottak, és néha diákok is érkeznek hozzánk.

– Hányan jelentkeztek szakmai gyakorlatra és hányan tanulmányi Erasmus programra?

– Az idén 76 szakmai gyakorlatos diák jelentkezett és 32 tanulmányi, most azt kell tudni, hogy még lesz egy pályázás, a pótpályázás, de az csak szeptember, október folyamán. A fennmaradó helyeket felkínáljuk a második félévre. Eddig nem volt olyan probléma, hogy a diák akart menni és nem tudott.

– Milyen szakokról jelentkeztek?

– Legtöbben a gazdasági szakról jelentkeztek. Ebben van a könyvelés, gazdasági informatika, általános közgazdaságtan, marketing és az agrárközgazdaság. A humán szakterületről jelentkeztek a legkevesebben. Az idén a mérnökök is kevesebben jelentkeztek, nekik a legnehezebb a laborok miatt, mert ha nem éppen olyan a tantárgy, valószínűleg következőben újra fel kell vegyék. Van, aki ezt vállalja. Nem lehetetlen, többet kell betegyen a kosárba, de aztán amikor kivesz a kosárból, azontúl, hogy mit tanult emberileg is, többet vesz ki.

– Milyen országokba mentek eddig hallgatók?

– Magyarországra mentek a legtöbben. Ezenkívül lehet menni Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Spanyolországba, Dániába.

– Melyik várost választották a legtöbben?

– Budapest elég nagy vonzerővel rendelkezik, de véleményem szerint nem mindig szerencsés választás. Meg is mondom, miért: kis egyetem vagyunk, olyan gyerekek jönnek ide, akik félnek a nagyvárostól vagy nem engedhetik meg a nagyvárosi életet. Egy ilyen gyerek, ha elmegy Budapestre, eléggé be tudja szippantani. Az ELTE-n több ezer diák között olyan vagy, mint egy porszem.

– Milyen szempontok alapján választják ki a hallgatókat?

– Minden karon van egy Erasmus-bizottság, és az összeállított egy pontozási rendszert. Maximum 30 pontot lehet elérni, nagyon aprólékos, többévi munka eredménye: pontot kap a diák a tanulmányaira, arra, hogy milyen önéletrajzot készített, milyen egyetemen kívüli tevékenysége van. Egészen addig lebontva, hogy helyesen tudta-e kitölteni a formanyomtatványokat, volt-e már Erasmus programon. Ez azért is fontos, mert egyik célja az Erasmusnak, hogy minél több diákot, tanárt megmozgasson.

– Idén hányan nyerték el a pályázatot?

– Idén három diákot zártak ki, nem volt meg a 6,5-ös kreditindexük. A szakmai gyakorlatnál korlátozott a helyek száma, 35. Ezért a 76 diákból csak 35-en tudnak menni. Rangsorolás született, itt is vannak diákok, akik tanulmányi helyzetükkel kizárták magukat. Fele-fele arány, minden második diák utazhat. Sokkal jobb a tavalyihoz képest, amikor 90-ből ment 35. Ez egészen jó arány.

– Mi volt a véleményük azoknak a hallgatóknak, akik már részt vettek az Erasmus+ programon?

– A legjobb, hogyha megnézitek a beszámolókat, mert ha én mondok valamit, az nem biztos, hogy pontosan azt tükrözi, amit ők gondoltak. Viszont azt látom, hogy főleg a mosolygós diákok vannak letörve, nem mindenkinek sikerül úgy, mint ahogy számított rá. Később érnek be ezek a dolgok, mert az, hogy mit raktál most be a tarisznyádba, az akkor jön elő, amikor az élet során bele kell nyúljál. Én azt látom, hogy jól jártak a diákok, persze ki-ki maga tudja, hogy miben csalódott, hogy alakult ez a mobilitás. Mindenki maga alakítja a sorsát attól a perctől, hogy megnyerte a pályázatot, és egy kicsit rajta is múlik, hogy az hogyan sül el.

– Mit üzenne a jövő eras­mu­sosainak?

– Ne féljetek belevágni, és kipróbálni magatokat egy új környezetben, új emberek között.

László Tünde

A cikk a Hargita Népe április 11-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.