Csillaghullás

36

A hétvége történése a román–magyar viszony tekintetében Klaus Johannis államfő bejelentése volt: visszavonja az elődje által Tőkés Lászlónak adományozott Románia Csillaga érdemrendet. Részben meglepett a gesztus, reméltem, hogy a demokratikus átalakulás reményében megválasztott államfő nem tesz eleget a kitüntetés visszavonását kívánó szociáldemokrata politikusok követelésének, s ha nem is utasítja el nyíltan őket, keres valami hihető jogi kifogást vagy magyarázatot gesztusa védelmében. Ugyanakkor nem ért nagy meglepetés, ugyanis Johannis immár többször bebizonyította, hogy nem túl érzékeny a magyar ügyekre, státusából adódóan pedig olykor jobb románnak akar bizonyulni vagy kell bizonyulnia, mint a született románok, s mint ilyen, elutasító, jobb esetben tartózkodó magatartást tanúsít a magyar igényekkel szemben.
Tőkés László temesvári szerepvállalása, annak megítélése, majd kései honorálása a kitüntetéssel és az érdemrend visszavonása egyaránt román–magyar ügy. Azt mindenki elismeri, hogy az 1989 decemberi rendszerváltás kiindulópontját a temesvári események képezték, azok az események, amelyek a Tőkés László kényszerű kilakoltatása ellen tiltakozó hívek, városlakók megmozdulásából, majd a hatósági retorziók által kiváltott hatalomellenes megnyilvánulásokból nőtték ki magukat a fővárosra és a nagyobb városokra átterjedő forradalommá. A történészek, politikusok azóta is vitatkoznak azon, hogy mennyire volt forradalom és mennyire volt puccs 1989 december végének véres eseménysora, azt azonban nem vitatja senki, hogy a szikraember Tőkés László volt.
Hogy nem illett bele a nemzeti elképzelésekbe az a tény, hogy egy magyar embernek köszönheti Románia újkori történelmének alakulását, mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a tény, hogy húsz évnek kellett eltelnie a forradalomtól ahhoz, hogy az állam hivatalosan is elismerje és honorálja Tőkés szerepvállalását, érdemeit: Băsescu államfő 2009-ben, a decemberi események 20. évfordulója alkalmával adományozta a kitüntetést. De Ponta miniszterelnök már 2013-ban kérte az érdemrend visszavonását Tőkés tusványosi kijelentéséért, miszerint Magyarország – Ausztria dél-tiroli szerepvállalásának mintájára – gyakoroljon védhatalmi státuszt az erdélyi magyarság felett.
Tőkés László 1990-től errefelé különös politikai és közéleti karriert futott be, cselekedeteit, megnyilvánulásait indulatok, érzelmek kísérik. Politikai szereplésének megítélése a rajongástól az elutasításig terjed, de sem legodaadóbb hívei, sem a magyar közösségen belüli legádázabb ellenfelei vagy ellenségei nem kérdőjelezik meg a temesvári eseményekben betöltött szikraember szerepét. Ezt nem lehet elvitatni tőle.
Tőkéstől nemcsak a kitüntetést vonta vissza Johannis: megkérdőjelezte a forradalomban betöltött szerepét és megvonta véleménynyilvánítási jogát. Ugyanakkor igazat kell adni Tőkésnek abban is, hogy e gesztussal Johannis megkérdőjelezte Romániának a határain túl élő románok segítésének jogát.
Eddig Johannisról azt tartották, hogy államfővé való megválasztásával történelmet írt. Most azonban a történelem átírása is az ő nevéhez fűződik. Tőkés számára lehullott Románia Csillaga. A magyarok szemében Johannis csillaga sem ragyog úgy, mint eddig…

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.