Cserkész gyermeknap

79

Az év azon napjához érkeztünk, amikor a főszerep a gyerekeké, és ez a cserkészcsapatban se volt másképp. Cserkészekhez méltóan biciklitúrával, számháborúval, rengeteg játékkal és a legfinomabb bográccsal ünnepeltük a gyereknapot. Péntek reggel a ditrói nagytemplom előtt gyülekeztünk biciklikkel, és célba vettük a forrást. Utunkat meglepően hamar megtettük, és a barlanghoz érve büszkén tekintettünk vissza a megtett útra, különösen azon cserkészeink, akik legelőször tették meg ezt az útvonalat biciklivel.
A megérkezés után lepakoltunk, és a közös imát tízóraizás követte. Eközben már mindenki izgatottan kérdezte, hogy mikor indulunk már számháborúzni. A tízórai után két csoportra osztódtunk, és saját számainkkal az erdő felé vettük az irányt. A számháború során mindenki más taktikát alkalmazott: volt, aki a fűben lapulva szerette volna megúszni a kiesést, volt, aki egész a fa tetejéig felmászott, hogy onnan üthesse ki ellenfeleit és voltak, akik közös összefogással küzdöttek. A számháború olyannyira jónak bizonyult, hogy négy kört is játszottunk. Amikor a forráshoz visszaértünk, nagyon finom illat fogadott minket, hiszen Ferkó bácsi – a lg. Takó János Egyesület elnöke – az érkezés pillanatától azon tüsténkedett, hogy mi ebédelhessünk egy igazán finomat. És ez így is lett! Cserkészeink azt is megállapították, hogy a legfinomabb bográcsot Ferkó bácsi főzi, és gyereknap alkalmából még édesség is járt az egyesületünk jóvoltából, ebéd után, amit mindenki örömmel fogyasztott.
Ebéd után különböző állomásoknál játszhattak a gyerekek. Volt zsákban futás, itt a piros, hol a piros, vittek a szájukban tartott kanálon tobozt és Toldi módjára tartottak faágat. Mindenki megtalálta azt a játékot, amelyben ügyeskedni tudott. Annyira kitartó gyerekek is akadtak, akik még akkor is tartották a faágat, amikor már elkezdődött a közös éneklés. Felelevenítettünk régebb tanult dalokat, sőt cserkészeink azt is boldogan mutatták meg nekünk, hogy az iskolában melyik énekeket tanulták, azt hiszem, a nap egyik fénypontja az volt, mikor a magyarórán tanult Örökségünk című dalt énekelték közösen. Az éneklés után rövid gyógynövénygyűjtésen vettünk részt, majd cserkészjátékok következtek. Nagy sikert aratott a cője és a japán foci. Mindenki örömmel játszott volna egész estig, de lassan a hazaindulás következett. Még utoljára megtöltöttük kulacsainkat friss forrásvízzel, és biciklikre pattanva hamar beérkeztünk a faluba. Nagyon szép napot tudhatunk magunk mögött, igazi cserkészekhez méltó gyereknap volt! Még egyszer köszönjük Ferkó bácsinak a finom bográcsot, Zsóka néninek a szervezést és a segítséget, mindenkinek, aki segített a játékok levezetésében és nem utolsósorban minden cserkésznek, hogy részvételével szebbé tette a közösen eltöltött időt. Jövőre legalább ilyen jó gyereknapot!
Légy résen!

Hompoth Gabriella, róvercserkész, Ditró

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.
Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.