Csak mondom a magamét

48

Szakosodott, ultramodern világunkban a társadalom minden területén hemzsegnek a „szakemberek”. Ők mondják meg számunkra, közönséges halandók számára a „tutit”. (Azt hiszem, ez a divatos pesti kifejezés alapigazságot, az egyedüli helyes, követendő példát jelenti.) A közelgő európai parlamenti választások hatására a politikában is százszámra jelennek meg a szakértők. A rengeteg tutiból én csupán egyetlen véleményt jegyeztem meg: a Prima TV A nemzet állapota című műsorának vezetője szerint a román politika levegőjét a görényszag jellemzi. Én erre még rá is tennék egy lapáttal: sajnos, az életünk minden területén érződik a görényszag, és nem csak az itteni, mioritikus tájainkon.
Lassan odakerülünk (kerültünk?!), hogy az olyan magatartásformák, mint a tisztesség, becsületesség, erkölcsösség, a tisztelet és a szeretet még a nyelvhasználatunkból is kezdenek kikopni, nemhogy a viselkedésünkből. A képmutatás, a hazudozás, a csalás-lopás, a gáncs nélküli törtetés virágkorát éli. Jut eszembe az a görög legenda, amelyben Diogenész fényes nappal egy világító lámpással keresi az igaz embereket. Vajon napjainkban hány reflektort kellene használjon?
Mi, székelyek büszkék vagyunk arra, hogy másokhoz viszonyítva sokat megőriztünk tartásunkból, a hagyományainkból, a vallásosságunkból. A család- és gyermekszeretet magától értetődő volt szűkebb pátriánkban. Megdöbbenve figyeltem meg néhány riasztó jelenséget ezen a téren, de látok jó pár pozitív példát is, amely melegséggel tölti el az ember szívét. Ismerek egy anyukát, aki első gyermeket úgy veszítette el, hogy az ő élete is majdnem ráment. A tragédia ellenére és annak a tudatában, hogy csak császármetszéssel szülhet, mégis vállalt két gyermeket, és biztos vagyok benne, hogy nincs a világon boldogabb édesanya, mint ő. És ismerek olyan fiatal apukát is, aki nagyon felelősségteljes munkát végez, és sokszor nagyon fáradtan érkezik haza. Mégis, miután megszeretgette, leül játszani két kislányával, mesét olvas nekik vagy rajzol, és közben kacag a szeme. (Inkább lefordítom ezt a régimódi kifejezést: árad belőle a gyermekei iránti szeretet.)
Szóval, én nem vagyok „szakértő” és nem akarom megmondani a „tutit”. De a véleményem az: ha nem figyelünk oda, az élet elmegy mellettünk, és csak eredményeket elérő robotok leszünk, nem boldog emberek.

Gál Péter, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek