Csak csínján a számokkal…

36

A gazdasági-pénzügyi tevékenységre vonatkozó (de nem csak) számadatokat mindig is kellő árnyaltsággal, óvatossággal és mértéktartással kell megközelíteni, értékelni, és annak alapján ilyen vagy olyan következtetéseket levonni.
Ez még inkább érvényes olyan esetekben, amikor valamilyen átlag van számszerűsítve, például akkor, amikor az országos átlagos bruttó vagy nettó bért boncolgatjuk, illetve annak alapján fogalmazunk meg bizonyos véleményeket, álláspontokat. Jelenleg az például 4510 lej/hónap, téved(ne) az, aki ebből az értékből messzemenő következtetéseket von le, főleg akkor, ha nem ismeri kellő alapossággal a szórásmezőt, a legnagyobb és a legkisebb közti különbséget.
Mindezt azért hangoztatjuk, mert ez az átlag már-már elfogadható, pontosabban az lehetne, ha nem tudnánk azt is, hogy az országban mintegy 1,5 millió olyan alkalmazott van, akinek bérszintje az országos garantált minimálbér szintjén van, azaz nem haladja meg az 1950 lejt és azt, hogy vannak olyan tisztségviselők, akik havi bruttó keresete akár a 20 000 lejt is meghaladhatja.
Más: a minap Dăncilă kormányfő nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy a statisztikai adatok igazolják a kiegyensúlyozott, fenntartható és erőteljes gazdasági növekedést. Tételesen utalt arra, hogy a szóban forgó növekedési arány 4,2%-kal volt nagyobb a második évnegyedben, mint a megelőző esztendő azonos időszakában. Ennek lehet örvendeni, de vannak másabb ismérvek is: a múlt szerdán Teodorovici pénzügyminiszter elégedetlenségének adott hangot annak okán, hogy az állami költségvetésnek az áfából való bevételei elmaradtak, nevezetesen 5%-kal a tervezett szinttől, s ha nem sikerül azt fokozni, akkor meneszteni fogja az ANAF teljes vezetését. Tehát akkor mégsincs minden rendben az ország gazdasági-pénzügyi helyzete, s azon belül a konszolidált általános költségvetés végrehajtása tekintetében.
Mindehhez hozzá kell fűznünk azt is, hogy tekintélyes és pártsemleges elemzők szerint az ez esztendei gazdasági növekedés – szem előtt tartva a jelenlegi helyzetet – az idén 4% alatt marad. Így például a Raiffeisen Bank vezető közgazdászai szerint a várható arány valahol 3,4–4% körül fog elhelyezkedni, a BCR-nél viszont 3,5%-ra számítanak.
Vannak másabb statisztikák vagy számadatok, amelyek ugyancsak „képlékenynek” bizonyulhatnak adott helyzet, gazdasági fejlemény mérlegelése, értékelése szempontjából. A minap olvastunk arról, hogy rangsorolás készült a Székelyföld legnagyobb árbevételű és a legtöbb alkalmazottat foglalkoztató cégeiről. Sajnos egy dologról akarva vagy nem akarva, de a „rangsorolók” megfeledkeztek: egy dolog, hogy hol is van bejegyezve annak a cégnek a székhelye és teljesen más dolog, hogy területi viszonylatban hol is fejtődik ki a gazdasági tevékenység.
Hargita megye esetében a listavezető a borszéki Romaqua Group Rt. (amely egyébként a székelyföldi ranglistán az 5. helyet foglalja el). Erről a Hargita megyei cégről azonban tudni kell, hogy a székhelye ugyan Borszéken van, de az árbevéte-
lének felénél kevesebb realizálódik itt helyben, mint ahogy az összalkalmazottaknak is csak körülbelül 25%-át foglalkoztatják Borszéken. Igen, mert a cégcsoportnak a borszékin kívül „izmos” gyáregységei vannak Szászsebesen, Bukarestben, Bușteni-ben és a Maros megyei Gödemesterházán. Ugyanakkor a nagy adófizetői kategóriába tartozva ebben a minőségében Bukarestben van nyilvántartva, arról nem is beszélve, hogy a jövedelmi adónak csak töredéke folyik be Borszék város helyi költségvetésébe. (Ez egyébként vonatkoztatható az épület- és járműadóra is.)
Amúgy a már említett rangsor tekintetében nagyjából hasonló módon kell megközelítenünk az első helyet elfoglaló marosvásárhelyi székhelyű E.ON Energie Románia gázszolgáltató részvénytársaságot is, amelynek tevékenysége ugyancsak nem Marosvásárhelyre, illetve Maros megyére „korlátozódik”. Egyébként a listán szereplő jó néhány vállalkozás esetében is indokolt lenne legalább utalni arra, amolyan pontosításként, hogy az árbevétel nem ott helyben képződik. (Úgy, ahogy azt teszi egyébként az Országos Statisztikai Intézet egyes általa közölt hivatalos statisztikai adatokkal kapcsolatosan is, például a bérek ágazati alakulásával kapcsolatos figyelmeztető jellegű jegyzékében.)
Az ilyenszerű statisztikáknak sajátos fintorai is lehetnek, ez esetben például az, hogy az ország egyik legnagyobb sörgyára, a Heineken Csoport csíkszeredai gyáregysége a rangsorban nem szerepel, nem is szerepelhet, lévén, hogy a cég székhelye Bukarestben van, s ilyenképpen az a sör (pontosabban annak értékvolumene és az azt realizáló alkalmazotti állomány) a fővárosi rangsorba „folyik bele”. Az is igaz viszont, hogy a személyzet jövedelmi adója, valamint az épületadó a megyeszékhely költségvetésébe „landol”. Következésképpen: a rangsorolásnál is indokolt lenne a körültekintés…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.