Coca-Cola a patikában

Csizma a konyhaasztalon. 46.

118

A „démoni rágógumiról” írva nemrég említettem, hogy az 1950-es évektől jóformán 1990-ig a kommunizmus építői szemében a rágógumi ellenségként jelent meg a szintén sátáni Coca-Cola és a még sátánibb beatzene szövetségeseként. A Coca-Colát névtelen ellenségei ma is azzal gúnyolják, hogyha már véletlenül megvásároltuk, legalkalmasabb vécétisztítónak. Jut eszembe, az ecet is ugyanígy jó erre, mégis ecetben tesszük el télire az uborkát! A Coca-Colát egy gyógyszerész találta fel. A feltaláláshoz kézenfekvő előzmények léteztek a dél-amerikai kultúrában. A cocalevél-rágás rituális célja köszönet volt a Földanyának, aki ajándékával lehetővé tette az emberek fennmaradását a földön. Kezdetben csak a felsőbb társadalmi osztályok privilégiuma volt a növény használata, a 15–16. században terjedt el széles körben, elsősorban az inkák között, mint élénkítő és állóképességet növelő szer. Mivel értékes volt, fizetőeszközként is használták. Hozzátartozott a varázslók és orvosok alapvető felszereléséhez. A cocalevélből az ősi módszer szerint eltávolítják az erezetét, majd kis golyókat gyúrnak belőle. Használói csak szopogatják a szájukban, hogy minél tovább tartson, és a nyál lassanként oldja az összetevőit. Bolíviában és Peruban mostanáig megmaradt ez a szokás: a több ezer méter magasságban, alacsony légnyomási viszonyok között élő indiánok ezzel győzik le az oxigénszegénység miatt beálló fáradékonyságot, ugyanis a cocalevéltől megnő a szervezet oxigénfelvevő képessége. Növeli teherbírásukat és kitartásukat, segítségével képesek éhség- és szomjúságérzet nélkül napokig is gyalogolni. A cocalevél kokaint tartalmaz, amit a gyógyászatban érzéstelenítőnek használnak; kábítószer is tehát, ami régóta Európába is elvándorolt. Európában az első tudósítás a cocalevélről Inka Garcilaso de la Vegának (1539–1616) köszönhető, ő gyógynövényként említi. Anyai ágon kecsua indián volt, apai részről pedig előkelő spanyol család sarja. Kettős kötődése folytán gyermekkorában megismerte mindkét kultúrát, beszélte a kecsua, a spanyol és a latin nyelvet. Ő az első krónikás, aki – származásából adódóan az inka és az európai kultúra határán – objektíven ír hazájáról, az inkák népét nem süllyeszti primitív szintre, mint teszik ezt a spanyol hódítók és misszionáriusok, ugyanakkor csodálja a dicsőséges spanyol királyságot is. Magyar nyelvterületen Jósa Jolán (1881–1950) tollából származik az első ismeretterjesztő, helyszíni tudósítás a kokacserjéről. Érdekes, hogy hosszú cikkében – legalábbis az általam olvasottban (Új Idők, 1933) – egyetlen szó sem esik a növény kokaintartalmáról, sem kábítószer voltáról, pedig a kokainizmus a két világháború közötti időben meglehetősen elterjedt volt Európában. (Ez annál is inkább meglepő, mert a családi környezete is közel állt a gyógyászathoz, hiszen édesapja, Jósa András vármegyei főorvos volt és – mint tanulmányai, értekezései igazolják – a gyógyászat történetével is foglalkozott.) Jósa Jolán élete igencsak regényes volt. Az irodalomtörténet szerint Paraguayra vonatkozó élményei, egy 500 oldalas kézirat mindmáig lappang valamerre. Azok a részletek ismeretesek belőle, amelyek a korabeli lapokban megjelentek: Utazás Paraguayba, Magyar nő az indiánok között (Nyírvidék). Ifjúsági regénye a Monó kalandjai több kiadást is megért. Monót a kis majmot Amerikából hozta magával, Budapesten és Nyíregyházán is vele volt. Hozott magával, illetve küldött a Nemzeti Múzeum felkérésére, az állattár számára, mintegy hétládányi szakszerűen preparált anyagot, amit később ki is állított. Bessenyei Györgyről és Zrínyi Miklósról írt rádiójátékai a hallgatók által közkedvelt műsorok voltak.
A cocalevél a Coca-Cola fő összetevője. John Pemberton atlantai gyógyszerész találta fel és készítette el először 1884-ben patikaszerként, azaz a migrén, hányás, hasmenés, neuraszténia, impotencia elleni orvosságnak. A gyógyital kezdetben borból és friss cocalevélből állt. Egy év múlva az alkoholtilalom következtében, italát alkohol nélküli szénsavas változatban keverte, ízesítőként a kóladió magját használta, amiből az ital koffeintartalma származott, továbbra is patikában árulták, de már reklámozták is. Az első reklám 1885. május 29-én jelent meg. Ekkor tervezte a világhírű Coca-Cola-logót Frank Mason Robinson, aki John Pemberton könyvelője volt. A nevet is Robinson találta ki, mint ahogy a logó jellegzetes, írott betűs formáját is. Hamarosan az ital olyan népszerűségre tett szert, hogy már 1886-ban főleg üdítőitalként vásárolták. Sorra következtek az eredeti recept változtatásai, fokozatosan csökkentették a friss cocalevél s így a kokain mennyiségét, végül 1904 után friss cocalevelek helyett olyant használtak, amiből előzőleg kivonták a kokaint. A Coca-Cola-gyártás azóta is ilyen cocaleveleket használ az alapszirup készítéséhez. Ma is nemegyszer ajánlják, és fogyasztják is sokan migrén, utazási émelygés, hasmenés ellen.

Kozma Mária

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.