Civil kurázsi

91

Nemrég, amikor egy civil közösségi csoporthoz csatlakoztam, azt kérdezték tőlem, hogy mi a civil kurázsi? Bevallom, elsőre fogalmam sem volt, hogy mit válaszolhatnék egy ilyen ravasz kérdésre. Azért nevezem ravasznak a kérdést, mert filozófiai tanulmányaim során Platón Az állam című művében már találkoztam hasonlóval. A bölcseleti alapműben ugyanis Szókratész rendre azzal hozza zavarba beszélgetőpartnereit, hogy bármit is állítottak ők, a nekik szegezett kérdést mindig azzal kezdte, hogy: mit értesz az alatt, hogy… Ezeknek a párbeszédeknek aztán mindig az lett a vége, hogy a beszélgetőtársak megtörten ismerték be Szókratésznak, hogy: Zeuszra, igazad van! Emiatt aztán meglehetősen óvatosan fogtam a válaszadáshoz. Először is jobbnak láttam töredelmesen beismerni, hogy önös érdekek vezettek, amikor felvételemet kértem a fent említett csoportba. Az újságírói munkában ugyanis nem a cikkgyártás a nehéz, hanem a közérdekű téma keresése, jobban mondva megtalálása. Egy civil közösségi oldal, csoport pedig meglehetősen ígéretes hírforrás. Ezzel azonban még mindig nem válaszoltam meg az alapvető kérdést, hogy mi is az a civil kurázsi. Ez attól lehet, hogy valójában nem tudom. Persze azért sejtéseim akadnak. Azt ugyanis nem nehéz belátni, hogy bármilyen civil kezdeményezéshez bátorságra van szükség. És ezalatt még véletlenül sem a vakmerőséget értem. Ha belegondolunk abba, hogy kijárhatunk akárhány iskolát, azok szinte kivétel nélkül mind engedelmességre, normakövetésre nevelnek, már kezdhetjük kapiskálni, hogy bizony bátorságra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán merészeljünk bármit is kezdeményezni. Bár elsőre úgy tűnik, hogy ez nem nagy dolog, valójában igenis nehéz, hiszen nem erre vagyunk szocializálva. Mert azt tanultuk gyerekként, hogy kuss a nevünk, nem pedig azt, hogy rajta fiam, csináld csak! Emiatt aztán még az is előfordul, hogy gyanakodva figyeljük azt, aki valami újszerű ötlettel áll elő. Ilyenkor rendszerint inkább elmondjuk, hogy az ötlet miért marhaság, miért nem lehet kivitelezni és ritkábban jut eszünkbe segíteni. Pedig talán épp ebben állna a civil kurázsi. De vajon merjük-e használni?

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.