Címeres politika

61

A Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagjává választották dr. Szekeres Attila István heraldikust. A székelyföldi szakember az első erdélyi tagja a tudományos testület 68 éves fennállása óta. Az akadémiai levelezői tagságról, annak jelentőségéről számol be Sarány István kérdéseire válaszolva.

Fotó: Szekeres Norbert

– Hogyan szerzett tudomást a Nemzetközi Címertani Akadémia döntéséről?

– Óév utolsó napján hivatalos levelet kaptam az akadémiától. Abban Robert D. Watt és Nicolas Vernot, a Nemzetközi Heraldikai Akadémia elnöke, illetve főtitkára értesített arról, hogy címertani munkásságom elismeréseként a szervezet Koppenhágában 2017. november 11-én tartott közgyűlésén egyöntetű szavazattal az akadémia levelező tagjává választottak. Ez a hivatalos része. Természetesen korábban tudtam erről, hiszen már informálisan jelezték a közgyűlés után. De türelmesen vártam az értesítést. Különben sejtettem, hogy jelölnek, mert az akadémia főtitkára előzőleg részletes önéletrajzot kért tőlem.

– Mikor alakult a tudományos testület és milyen célkitűzései vannak?
– A Nemzetközi Címertani Akadémia 1949-ben alakult Párizsban. Célja a nemzetközi szakirodalom összpontosítása és megfelelő népszerűsítése, hogy lehetőleg a világ minden sarkán tudjanak egymás munkáiról a szakemberek. Az akadémia nemzetközi jellegét hangsúlyozandó 1965-ben áttette székhelyét a svájci Genfbe. Művészeti és tudományos akadémiaként működik.

– Mekkora a tagsága a testületnek, s honnan kerültek ki a tagjai?

– Az akadémia tagjai heraldikusok – azaz a címertudomány művelői – és címerművészek egyaránt. Az intézmény honlapján lévő nyilvántartás szerint 71 akadémikus tagja van. A levelező tagok száma jelenleg 68. A tagság zömét nyugat-európai szakemberek alkotják.
Nem csoda, hisz ott van a címerek hazája, valamint még néhány működő monarchia, ahol ma is adományoznak címereket. Akadnak a tengerentúlról is tagok. A volt szocialista országokból kevesen vannak – most már mondhatom: vagyunk –, négy akadémikus és tíz levelező tag. A levelező tagság az előszobája az akadémiának, szükséges feltétele a később akadémikussá való választáshoz. Természetesen, nem elégséges, mert ahhoz még cselekedni kell.

– Van-e Önön kívül magyar heraldikus tagja az akadémiának?

– Magyarországról egy akadémikus – Bertényi Iván – és egy levelező tag – Körmendi Tamás – kötődik az akadémiához. Romániából Tudor-Radu Tiron bukaresti heraldikus, aki levelező tag.

– Hogyan került kapcsolatba az akadémiával?

– Nem kimondottan az intézménnyel, hanem külföldi heraldikusokkal kerültem kapcsolatba. A mai műszaki lehetőségek szintjén a tudományos munkásságot is könnyen lehet népszerűsíteni. Ott van az academia.edu című tudományos közösségi portál, ahova feltölthetők publikációk. Én is nyitottam ott tudományos profilt, tanulmányaim ugyanott olvashatók az interneten. Ebben az is jó, hogy szakterületre lebontva is lehet benne keresgélni, és üzeneteket kapunk, ha a tudományterületen valami újdonságot töltöttek fel. Tehát lehet követni egymást is meg a szakterületen bejövő újdonságokat is. A Facebook közösségi oldalt is tudományos tevékenységem népszerűsítésére használom. Sokan vették fel velem a kapcsolatot a szakmai kérdésekben Ausztráliától Kanadáig. Olyannyira, hogy amikor 2016-ban Glasgow-ban, a címertani világkongresszuson beléptem a terembe, néhány szakemberrel úgy üdvözöltük egymást, mintha régóta személyes ismerősök lettünk volna, de csak a világhálóról tudtunk egymásról. Különben a székely címerről tartott előadásom után sokan gratuláltak.

Fotó: Vargyasi Levente

– Korábbi beszélgetésünkben nehezményezte, hogy sok gyenge, szakmai szempontból kétes értékű közigazgatási címer terve készül Romániában, illetve a térségünkből származó tervek elbírálása akadozik. Van-e előrelépés ebben a kérdésben?

– Sajnos nincs. Rengeteg iratcsomó – köztük sok Hargita megyei – elakadt Bukarestben. Épp készülök az országos címertani bizottság vezetőivel leülni, megtárgyalni, hogyan mozdíthatnák ki a holtpontról az ügyet. Legalábbis ezt tervezem, aztán lássuk a fogadtatást. Ami innen már túljutott, és a közigazgatási minisztériumban vagy a kormánynál akadt el, azon szerintem csak politikusi beavatkozással lehet – ha lehet – segíteni. Sajnos.

– Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a rugonfalvi református egyházközségnek készített címertervet adományként. Kinek adományozott még címertervet?

– Több református egyházközségnek és egyházmegyének: Mezőmadaras, a sepsiszentgyörgyi Szemerja, Kovászna, Érkeserű, Gyulafehérvár, Kézdi–Orbai egyházmegye jut eszembe hirtelen. Aztán különböző szervezetek, a Vitézi Rend több széke is megkért címer tervezésére. A gyulafehérvári szórványgyülekezetnek hímzett címeres zászlót adományoztunk Puskás-Bajkó Gábor brassói számítógépes hímzőmester barátommal közösen.

– Munkája során fontosnak tartja a magyar és székely történelmi jelképek átmentését a mai közigazgatási címerekbe. Milyen a fogadtatása ennek a törekvésnek a megrendelők és a bírálóbizottságok részéről?

– Vegyes. Elkeserít, amikor egy-egy közigazgatási egység képviselői kötik az ebet a karóhoz, hogy márpedig őket nem érdekli, hogy mit mond a szakma, nekik ilyen és ilyen címer kell. Ilyen esetben általában nem kötünk üzletet. De szerencsére a többség megérti, hogy a hagyományokra kell alapozni, hiszen a heraldika konzervatív tudomány. Nemcsak negatív, jó tapasztalataim is vannak. Az elbírálók részéről az a gond, hogy a politikum egyre inkább rányomja bélyegét a szakmára, és székely-magyar történelmi jelképeinket egyre inkább üldözik. Néhány éve még nem ez volt a helyzet, és szakmai párbeszéddel sikerült elfogadtatni történelmi címereket, mint például Háromszék címerét Kovászna megye jelképeként, még Illyefalva címere is megjelent a Hivatalos Közlönyben, de a székelyföldi román szervezetek megtámadták a bíróságon, és érvényteleníttették azt. Ma már ott tartunk, hogy három szakmai szűrő után a közigazgatási minisztérium gáncsol el címerterveket. Oda jutottunk Romániában, hogy a szakbizottság politikai okokra hivatkozva akadékoskodik, a tárca nevetséges szakmai kifogásokat emel… Szomorú. No de térjünk vissza a kérdéshez. Van jó fogadtatása is munkámnak, éppen a múlt jelképeinek átmentéséért, szimbólumaink kutatásért és tudományos népszerűsítéséért tüntettek ki a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével.

– Az elmúlt években nagyon termékenynek bizonyult, számos konferencián vett részt, gyűjteményes kötetekben közölt és önálló tudományos munkái jelentek meg, magyarul és románul. Jelenleg min dolgozik?

– Mint említette, románul is közlök és román konferenciákon is részt veszek. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak magunknak mondjuk el, mink van, hanem ismertessük meg a többségi nemzet tagjaival is, hiszen nem gubózhatunk be, s a megismerésnek ez egy nélkülözhetetlen feltétele. Épp a napokban jelent meg a székelyudvarhelyi székhelyű Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiadásában Pál-Antal Sándor akadémikussal és Mihály János történésszel közös Székely történelmi jelképekről szóló tudományos könyvünk románul (Simboluri istorice secuiești), amelyet én szerkesztettem, s a címertani részét írtam. A kétévente szervezett, idén Jászvásárban tartandó országos címertani kongresszusra készülök ennek a kötetnek a bemutatójával és két előadással. Bejelentkeztem a címertani világkongresszusra, melyet Franciaországban tartanak. Január 31-ig bírálják el a jelentkezéseket, de remélhetőleg nem lesz gond. Két más nemzetközi címertani konferenciára van meghívásom Lengyelországba és Grúziába. Nem tudom, eljutok-e mindenikre, a címertani világkongresszusra mindenképpen szeretnék kimenni. Ehhez mind pénz kell. Pályázom, de akadnak olyan „jóakarók”, akik azért lobbiznak, hogy ne kapjak támogatást, vagy ne számolják el azt, amit már megítéltek. És nem román emberekről van szó… Pedig a székely, az erdélyi magyar jelképeket elviszem oda, ahol a világ minden tájáról összesereglenek szakemberek, és bemutatom azokat. Az idegenek zöme nem is hallott a székelyekről, de egy-egy ilyen előadás után látom a reakciókat, az utólagos visszajelzések is igazolják, hogy igenis érdekli a szakembereket… Pillanatnyilag néhány konferencián tartott előadásomat öntöm közölhető, lábjegyzetekkel ellátott alakba. Aztán tovább kellene kutatni, meg eddigi kutatási eredményeket megírni, közölni. Nem unatkozom.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.