Jegyzet

Nincs kertelnivalónk

Tulajdonképpen soha nem is lehetne. Ám annyira megszoktuk a köntört és a falat, hogy nagyon. A mellébeszélés és elhallgatás egyaránt veszélyes ez idő tájt. Értesülhettünk arról, hogy követhetetlen az országban a fertőzések útvonala.…
Olvass tovább...

Milyen körei lehetnek…

A földinek, a miénknek, nyilván. Úgy tűnik, hogy napról napra új bugyrok nyílnak meg. Egyszerűen azért, mert természetesnek vettük, s vesszük talán még ma is, hogy az erőforrások és a lehetőségek végtelenek, arra valók, hogy nyakló nélküli…
Olvass tovább...

A fegyelemről

Nem jutottunk vissza még arra a szintre, ahol a nyolcvanas években kínlódtunk hosszú évekig, de jól érzékeljük azokat a figyelmeztetéseket, amelyek arra intenek, hogy egyre jobban illene figyelnünk az apró jelekre. Mert fogy a kényelem és a…
Olvass tovább...

Allattomosan Lopakodó

A vírus. Nyilván. Igyekszünk betartani a szabályokat. És közben érzékeljük, hogy napról napra, óráról órára, percről percre kevesebbek vagyunk. A tehetetlenség viszi ugyan még valamelyest előbbre az életünket, van némi gazdasági jelzés,…
Olvass tovább...

A nyomor vámszedői

Korábban is voltak, vannak, s – ha élünk – máskor is lesznek olyan emberek, akik kihasználják a mások szükségét, ha olyan szorult helyzetben vannak. Most a fogyasztók iránti kereskedői rosszindulatról van szó. Természetes, hogy a profithoz…
Olvass tovább...

Együtt a kék ég alatt

A trianoni békediktátum utáni, s a szabadságunk elvesztését követő századik esztendőben, egy olyan időben, amikor óva intenek a közösségi megemlékezéstől, a gyepesiek – ha még elszántabban akartak volna, akkor sem tudnak ennél nagyobb…
Olvass tovább...

Gondolatok a szeretetről

Egyszer mindenki megöregszik. Az ifjúkori szépség elhervad, a délceg alak görnyedtté válik, a kincs elfogy, de a szeretet és a jóság örökre megmarad. Olyan, mint a forrás, minél többször merítik, annál több gyűl utána. Egy népi monda…
Olvass tovább...

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek