Carpe diem? Igen!

27

A farsang az örömről, a vidámságról, a kifigurázásról szól évszázadok óta. Játszi könnyedséggel ragadja meg ez a „bolondos” idő azokat az amúgy rendkívül nehéz kérdéseket, amelyek az emberi életünket meghatározzák: élet és halál, hit, szerelem, félelmek, státusz. Farsangi időben a maskarák és a rigmusok segítenek feloldani az egyéni és közösségi feszültségeinket. Ez az időszak segít abban is, hogy felértékeljük életünkben az öröm-időt, a vidámságnak, boldogságnak, játszadozásnak az idejét. „Mert… megvan az ideje a nevetésnek” – tartja az ószövetségi bölcsességirodalom. Ezért jó megélni és elmélyülni a vidámság által meghatározott időt a keresztény embernek is. Nem véletlen, hogy ebben a jó hangulatú időszakban egy olyan pozitív jellegű, klasszikus aforizma üzenete köré rendezném gondolataimat, amelyek túlmutatnak az első olvasaton.
Az „élj a mának” egy eléggé egyoldalú és a hedonizmusra, öncélú élvezetekre biztató fordítása a híres latin életbölcsességnek! A Horatius ódájából származó gondolatnak azonban sokszínű fordítása lehet. A „Carpe diem” üzenete utalhat arra is, hogy „válaszd, gyűjtsd be, éld meg, ragadd meg, szorítsd meg, használd, tedd hasznossá, örömmel éld meg” a mai napot. Eredetileg annyit jelent, hogy „Szakítsd le a napot!”, avagy „Éld meg a napot!”. Az ókori költő teljes latin gondolatában ez áll: „Carpe diem, quam minimum credulapostero.” Ez annyit jelent, hogy „Éld meg a mai napot, és légy kevésbé bizakodó az elkövetkezőben!” Mai világunkban tíz emberből kilenc az „élj a mának” jelentését ismeri a hasznos ókori tanácsnak. Ez a népszerűbb, a bejáratottabb. „Élj a mának, a holnap lesz valahogy…” – énekli a trendi Bagossy Brothers Company együttes. Eszerint a „bulizz, és hajszold a materiális élvezeteket, élj a pillanatnyi, illékony örömöknek” gondolata hatja át az embert.
A „szakítsd le, vagy éld meg a napot” üzenet már kevésbé népszerű, hisz ez már feladatot jelent. Sokkal inkább azt jelenti, hogy minden napodnak, így a mai napodnak is, legyen meg az értelme, ragadd meg a jelenben rejlő lehetőséget. Jelenti azt is, hogy a mai nap csúcsidő, élmény és lehetőség, amelyet szinte vétek langyosan és közömbösen megélni. Elmélkedésemben itt kapcsolódnék egy bibliai gondolathoz, miszerint Pál apostol arra biztatja a gyülekezetét, hogy„buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a »ma«, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.” (Zsid 3, 13) Az apostoli „buzdítás ” jelenti azt is, hogy „vidámítsátok, lelkesítsétek, bátorítsátok” egymást, amíg tart a „ma”. Ezen apostoli felhívás így folytatódik: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor.” (Itt a pusztában bolyongó nép elbizonytalanodására utal.) Aki nem talál hitélményt, megszólítást, buzdítást a mai napban, az lemerevedik, magatehetetlenné válik, szíve megkeményedik – figyelmeztet az apostol.
Értékítéletem szerint Horatius és Pál gondolatvilága erősíti, és nem kizárja egymást. Mindkét bölcs a „mai nap” rendkívüliségére hívja fel figyelmünket. Bár a keresztény teológiában leginkább az előretekintő, a holnapban, az eljövendőben is bizakodó lelki attitűdre neveljük az Istenben bízó embert, feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a jézuskövető, a hívő ember elsősorban a ma embere! A bibliá­ban nemcsak a majdan beteljesülő idő váradalma, eszkatológiája érhető tetten, de a mai napba vetett hit, a mai nap beteljesülésének, megélésének a lehetősége is legalább annyira hangsúlyos. Csak az tud bizakodó lenni a láthatatlan jövendőben, aki a mai napban is hisz! – tanítja a Szentírás. Elég, ha csak a Miatyánkra gondolunk: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Jézus nem a tegnap kenyerének bizonyosságára tanít, hiszen nem támaszkodhatunk pusztán csak a múlt hitélményeire. Imádságában nem tanít mohóságra, miszerint a mában az ember kérje, könyörögje ki a holnapi, sőt a holnaputáni betevő falatját is… Jézus a mindennapi kenyér kirendelésnek az élményét csak mára, csakis a mai napra korlátozza legfőbb imádságában. Nem véletlen!
Az igazi hit a mai napba vetett hitben van elrejtve. Helyesebben szólva, abban a hitben, hogy a mai napom is Istentől megáldott lesz, azaz részem lesz ma is a mindennapi kenyér, az áldás élményében. Nem is olyan nehéz ez! Mindig csak a mai napot kell hozzátenni, felfűzni az idő tengelyére, így létünk is Istenhez fűződő lesz.
No de reggel van! Indulok is a mai napi kenyérért az üzletbe, hiszen ébrednek a gyerekek! És aztán szeretném megragadni a mában rejlő lehetőségeket, amelyekkel gyarapíthatom önmagam és szeretteim világát!
Tudom, hogy útközben találkozom majd veled, aki ugyanazzal a lelkesedéssel éled meg a „Carpe diem” helyesen értelmezett tanácsát!
Áldott „mai” napot mindenkinek!

Solymosi Alpár unitárius lelkész

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.