Buszdítás

81

A 90-es éveket végigbőgő, -morgó, -pufogó, lyukas aljú, poros, mocskos, büdös, ziháló hazai buszokon felnőve nehezen hittem az érzékszerveimnek, amikor Budapesten láttam és hallottam, amint az emberek a tömegközlekedési vállalatot, a BKV-t szidják. Mert hát a sofőr egyenruhát viselt, a busz hangereje nem haladta meg a traktorét, az ellenőr pedig illedelmes volt! Mégsem tetszett az utazóközönségnek, amely egyébként – tapasztalataim szerint – fabatkával sem volt jobb a BKV buszainál.
Gyermekfejjel az volt a következtetésem, hogy amilyen az utazóközönség, olyan a szállítási eszköz. Budapesten civilizáltabb utasok éltek a civilizáltabb szolgáltatással, de folyton elégedetlenkedtek. Ez idő alatt nagyanyáink felszálltak az itthoni városi buszra egy-egy „necc” faluról hozott élő tyúkkal, nagyapáink nem restelltek kismalacot utaztatni a mellettük levő ülésen. És lássuk be, néha apáink sem, és mi sem voltunk különbek. Szemétben, büdösségben utaztunk. Megszoktuk.
Ezen „együtthatók” ismeretében viszonylag értelmezhetetlen volt számomra a nagy-britanniai városi buszozás. Modern, mindennel felszerelt buszokon utazott olyan klientúra, amely rettenetes nagy szemetet hagyott maga után. Az emeletes buszok legvonzóbb helyeit – az emelet első széksorát – gyakran amiatt kerültük el, mert joghurtosdoboztól banánhéjig minden ott volt az ülésen, az ülés alatt.
Aztán úgy alakult, hogy a csíkszeredai mikrobuszokat is kipróbáltam. Éveken át nem kellett igénybe vennem a szolgáltatást, aztán amikor igen, meg is lepődtem: a kisbuszok minden alkalommal viszonylag tiszták voltak, a kijelzők pontosan ismertették a következő megálló helyét, az utasok civilizáltan előre- és hátraengedték egymást. Az egyetlen gond a kihasználtsággal volt: csúcsidőben csak a sofőr ölében nem ült senki, csúcsidőn kívül pedig csupán ketten-hárman bámészkodtunk a buszon.
Csíkszereda környezetbarát buszok vásárlását és a tömegközlekedési infrastruktúra óriási léptékű fejlesztését tűzte ki célul. Mindez a következő évek zenéje, egyelőre nem sok újdonságról hallhattam egy tegnapi beszélgetés alkalmával. Az viszont örvendetes, hogy egyáltalán elindultunk ebbe az irányba, mert ha valami, akkor a tömegközlekedés színvonala igenis hiányzik a nyugati államokból hazatérőknek.
Angliában minden kisvárosnak takaros kis buszpályaudvara van, a nagyvárosoknak pedig több ugyanilyen méretű, és egy-két nagyobb. Nem hasonlíthatók a mi szocreál betonkockáinkhoz, amelyeknek a funkcionalitása gyakran kimerül egy lehangoló váróteremmel, egy orrfacsaró vécével, egy szivar szagú, türelmetlen ügyfélszolgával. Az angliaiak üvegfalú, egyszintes épületek, amelyet körülvesznek – vagy szorosan melléje sorakoznak – a kocsiállások. Minden egyes peronnál kivetítő tájékoztat a következő járatról, kint és bent is jegyautomaták sorakoznak, és rendszerint egy-két büfé is besegít abba, hogy a várakozás ne csak bosszúság legyen. Kis épületek, de funkcionálisak, és könnyű szerkezetük miatt szélsebesen felépíthetők, nyilvánvalóan nem is olyan sok pénzért. Lehet, hogy Bukarestben van ilyen, de én még itthon nem láttam ehhez hasonlót sem.
…És az emberek pedig érkezési sorrendben, libasorban szállnak fel a buszra. Azok is, akik egyébként az ülésen hagyják a banánhéjat.
Itthon a távolsági járatok elrettentőek. A szülőfalum kereken 100 kilométerre található Csíkszeredától, de a hazautazás autóbusszal három és fél órát vesz fel. És nem azért, mert rozoga a busz, hanem mert siralmasan hosszú ideig várakozunk az útba eső városokban. A vonatjáratok pedig – tudomásom szerint – még riasztóbbak. Akik gyakran vonatoznak, mesélik, hogy a 90-es években 1 óra alatt megtett távot most már másfél óra alatt teszik meg vonatok.
Azt hiszem, csakis a helyi tömegközlekedés képes példát mutatni, mert a távolsági személyszállítással ellentétben nem profitéhes cégekről szól, hanem a helyi lakosság kiszolgálásáról. Ezzel pedig színvonalasabb szolgáltatást nyújthat, és ha tényleg beválik, akkor kevésbé bunkó utazóközönséget nevel. Főként ez utóbbiért szurkolok nagyon az észszerűség alapján kigondolt hazai tömegközlekedés meghonosításának.

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.