Büdös

299

Az út két oldalán néhány purdé az elszáradt füvet gyújtogatta, közben nevettek, ugráltak, látszott rajtuk a gyermeki öröm. Mielőtt még felháborodtam volna, hogy megint „befüstöltek”, eszembe jutott, hogy gyermekként nekem is mekkora kaland volt elégetni például a száraz kórót. Azt nem mondanám, hogy sejde milyen boldoggá tett, de valóban élveztem az égő „csokányt” átvinni egyik halomról a másikra, közben villával úgy piszkálgatni a csomót, hogy a végén lehetőleg csak hamu maradjon. Sőt kamaszként is, ha kellett, segítettem édesapámnak, nagyapámnak a felgyűlt „növényi szárazság” elégetésében. Tizenöt évvel ezelőtt nem igazán törődtünk ezzel. Hiszen századokon keresztül működött, jó volt, nem pofázott érte senki. Azóta viszont „szétterjedt” a környezetvédelem, nőtt a globális felmelegedés, egyre aggasztóbb klímaváltozási előrejelzések jönnek szembe velünk, már-már a zöldek is egymásnak feszülnek, hogy mi legyen szerencsétlen tehenekkel, amelyek telefingják az atmoszférát és elhozzák a világvégét. És egyre többet beszélünk arról, hogy mennyire káros vagy nem káros, ha a szomszéd lángra lobbantja a kerítés túloldalán az összegereblyélt avart, vagy ha a falustárs kasza helyett gyufával vág rendet a domboldalon.
Lehet azon vitatkozni, hogy káros-e vagy sem, az viszont elég egyértelmű, hogy zavaró. Mert büdös lesz a levegő, büdös lesz a kiterített ruha, nem esik olyan jól a piknikezőnek a sör, be kell csukni az ablakot satöbbi. Legutóbb a kórházban tapasztaltuk, milyen nagy dolog, ha az éppen szülni készülő kismama tiszta levegőt szívhat az udvaron, nem pedig elszáradt kerti zöldségszárak füstjét.
Amikor nálunk is betiltották a kocsmákban a cigizést, aktív dohányosként egy világ dőlt össze bennem. Nem azért, mert azóta „némileg” leszoktam, de megváltozott a véleményem: igenis civilizáltabbak lettünk a tiltás óta. Meggyőződésem, hogy újabb lépést jelentene e téren, ha tényleg kegyetlenül elkezdenék végre büntetni a tarlóégetőket. Egy gyermeki örömmel kevesebb maradna ugyan, de esetleg összepótolhatnánk egy tarlóégetős mobiltelefonos alkalmazás fejlesztésére! A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, s a szárát sem füstölik el…

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.