Búcsúzunk az Orbán Balázs-díjas Beder Tibortól

312

Megrendülten értesültünk róla, hogy elhunyt Beder Tibor közíró, kutató, pedagógus, a Julianus Alapítvány létrehozója, földrajztanár, akitől tanítványok százai tanultak nemcsak országokról, hegyekről és növényekről, de a szülőföld szeretetéről és a nagybetűs Emberségről is.
A három székelyföldi megyei tanács 2012-ben Orbán Balázs-díjat adományozott számára.
Beder Tibor a Magyarok Székelyföldi Társaságának lelkes vezetője, Árpád-házi királyunk, Szent László emlékének, történelmi emlékhelyeinknek, hagyományainknak őrzője és cselekvő ápolója volt. Ő alapította a Török–Magyar Baráti Társaságot, és emberfeletti erővel sok ezer kilométert gyalogolt, hogy eljusson fiatalkori álmai színhelyére. Törökországba nemcsak eljutott, elgyalogolt, hanem Rodostóban és Isztambulban székely kapukat is állított.
Beder Tibortól az Orbán Balázs-díj átadására írt méltatással búcsúzunk.
Nyugodjon békében!

Borboly Csaba,
Hargita megye Tanácsának elnöke
Péter Ferenc,
Maros megye Tanácsának elnöke
Tamás Sándor,
Kovászna megye Tanácsának elnöke

Laudáció

Beder Tibor. Ki ne ismerné ezt a nevet Székelyföldön? De ki is ő?
Tudós földrajztanár, akitől tanítványok százai tanultak hosszú éveken át, nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is. Pedagógus, akinek nyíltan vallott ars poeticája, hogy az iskola „nem alattvalókat, hanem királyokat” kell hogy neveljen.
A kommunista diktatúra által elsorvasztásra ítélt, halódó magyar iskoláink egyik megmentője.
Örmény gyökerű székely-magyar közíró, kutató, kilenc nagy sikerű könyv szerzője.
A veszendőben lévő szórványmagyarság nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus alapítvány létrehozójaként. A Magyarok Székelyföldi Társaságának lelkes vezetője, hős, Árpád-házi királyunk, Szent László emlékének, történelmi emlékhelyeinknek, hagyományainknak őrzője és cselekvő ápolója. A Török–Magyar Baráti Társaság alapítója, aki emberfeletti erővel sok ezer kilométert volt képes gyalogolni, hogy eljusson fiatalkori álmai színhelyére. Többszörösen kitüntetett, Rodostóban és Isztambulban székely kapukat állító, „tiszteletbeli” török.
Beder Tibor nem véletlenül született erre a földre. Életfeladatául magyar népének szolgálatát választotta. A vándorló igehirdetők küldetéstudatával megihletett és szolgáló emberként élt és alkotott. Olyan karizmatikus egyéniség, aki a nehéz történelmi időkben is erőt és hitet sugárzott.
Ha kimondta az útmutató szót: JÖJJÖN VELÜNK!, ezrek követték. A csodálatos székely táj az igazi otthona, ahová csak hazaérkezni lehet. Háromszékről indulva Csíkszeredáig. Székelyföld fenyői derekukat kiegyenesítve fogadták őt és társait, a fényes tisztások virágai meghajoltak előttük. Eggyé olvadt a szépséges székely táj és ember.
Beder Tibor meghatározó jellemvonása a hűség. Hűség a nemzetéhez, hűség az alapvető, közösségünket megtartó értékekhez. A székely nép tisztább erkölcsi és vallási tudatának, hagyományainak, szellemének, gyökereinek megőrzése és továbbadása nemzedékről nemzedékre, számára önként vállalt kötelesség. Hitvallás.
Látnok? Próféta? Apostol? Hírnök? – kérdezhetjük felkavaró, megrendítő vallomásos, lírai könyveit olvasva. Megjósolja a jövőt, soha nem apadó fájdalommal, népünk szétszóratásának féltő aggodalmával.
Az „Őrtállók” közé tartozik, akik szellemi, erkölcsi, örökkévaló értékek alapján vigyázzák a nemzet sorsát.
Megtanulhatjuk tőle, hogyan maradjunk meg székely-magyarnak, még akkor is, ha a súlyos megélhetési gondok más tájakra, idegen nemzetek olvasztótégelyébe tántorogtatnák fiataljainkat. Megtanulhatjuk, hogyan őrizzük meg nyelvünket, lelkünket tisztán magyarnak. Küzdenünk kell, önmagunkért és másokért is: „Az utolsó csata színtere Te magad vagy. Neked kell eldöntened, hogy magyarnak akarsz-e megmaradni” – hangzik intő szava.
„Mert kell legyen egy hely, ahol jól érezheti magát az ember. És ez egy olyan Székelyföld, ahol szabadon szárnyal a magyar nyelv, ahol a székelyek határozzák meg, hogy mit kívánnak tanítani az iskolákban, mit kívánnak tenni az erdőikkel, földjeikkel, hegyeikkel, ásványkincseikkel. Kell legyen egy hely Romániában is, ahol otthon érezhetjük magunkat. Ez a hely az autonóm Székelyföld, amelyért harcolni kell. Mert csak így lesz feltámadás. És én hiszek a feltámadásban” – vallja.
2012-ben Hargita Megye Tanácsa a „legnagyobb székelyről”, Orbán Balázsról elnevezett díjával méltán tünteti ki Beder Tibort. Büszkék vagyunk rá, köszönjük, hogy életét és munkáságát a székely nép szolgálatába állította.
Isten adjon erőt és egészséget munkája folytatásához!

Papp Kincses Emese

A cselekvés embere

Az emberi élet értelme a cselekvés. Ezt Beder Tibor jelentette ki közös ismerősünk, Székely Ferenc kérdésére válaszolva ezelőtt két esztendővel, a 80. születésnapja alkalmával készített interjúban. Ugyanakkor azt is gyakran elmondta beszélgetéseink során, hogy a legfontosabb az ember számára, hogy céljai legyenek. Közel a nyolcvanhoz ezt így fogalmazta meg: „a korára büszke ember legyen még arra is képes, hogy rövid távú célokat tűzzön ki maga elé.” S valóban büszke volt három lányára, vejeire, unokáira, dédunokáira, soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy beszámoljon életük alakulásáról. S arra is különösen büszke volt, hogy mindannyian a szülőföldön találták meg boldogulásukat. Ez nagyon fontos volt számára. Igen, annak a világjáró embernek a számára, aki fontosnak tartotta a megismerést, a távoli vidékek megismerését, de aki mindig azt kereste a messzeségben is, hogy mi az, ami őt közelebb hozza szülőföldjéhez, ami kiteljesíti a tenyérnyi szegelet – számára az Édenkert – iránti olthatatlan szeretetét. Háromszéki szülők gyermekeként látta meg a napvilágot a Radnai-havasok lábánál, Gyerszán, ahová tanító apját helyezték. Szatmár vidékére menekültek a világháború végén, majd a család Háromszéken egyesült. A Székely Mikó Kollégiumban tanult, majd Kolozsváron szerzett tanári diplomát. Ő maga is, apja példáját követve több helyen szolgált, míg le nem telepedett Csíkszeredában 1969 őszén. A pionírtanácsnál dolgozott, mikor kitalálta és mozgalommá alakította a Jöjjön velünk kezdeményezést: tízezrekkel szerettetve meg a természetjárást és a honismeretet. A rendszerváltás után főtanfelügyelő lett. A felelős tisztségben fordítva működött: nem felfelé pucsizott s lefelé rúgott, hanem lent hagyta az embereket dolgozni és felfelé tartotta értük a hátát. Amit meg nem tudott megvalósítani hivatali úton, azt megpróbálta elérni civilként. Erre bizonyság a Julianus Alapítvány és a Magyarok Székelyföldi Társasága keretében kifejtett áldozatos tevékenysége. Látszólag a múltat akarta megismeri, de a múlt ismeretét, az ebből fakadó tanulságok levonását a jövő szolgálatába állította mindig. Szolgáljon vigaszként szerettei, tisztelői számára: Beder Tibor beteljesült, büszke emberként távozhatott.

Sarány István

 

Beder Tibor halálára

Búcsúzni bárki testi valójától semmilyen értelemben nem egyszerű végtisztesség. Hát akkor milyen, ha az elhunyt szellemi, eszmei valója olyan abszurd helyzet elé állított, hogy porhüvelyét magába záró koporsója mellé sem állhatunk, „tekintettel a kialakult helyzetre”, ahogy a néhány hete megjelent gyászjelentések szövegfordulata szól? Igen, nem kísérhetjük el Őt, aki évtizedek hosszú során szerény, ám mégis elhivatott vezérként ezreket szólított meg hetente, szerény, rá jellemző udvariassággal, hogy ,,Jöjjön velünk!” És hetente ment minden korú, rendű, rangú, nemű ember, akármilyen is volt az idő, mert hittek a hívás üzenetének, örömének, az együttlét szellemi, lelki gazdagságának, természeti és emberi környezetünk, örökségünk megismerésének gyönyörűségében. Ha itt lehetnének mind, a temető befogadóképessége elégtelennek bizonyulna.
A harmóniateremtés mestere, de tevékenységünk dinamizálója is volt Beder Tibor a korábbi időszak pionírszervezetének: olyan kezdeményezéseket, a megye gyermektársadalmának rendkívül gazdag, árnyalt, nem hivalkodó, nem szemet szúró, de burkolt és hatásos nevelési célt sugárzó és megvalósító, a pedagógusok százait megnyerő rendezvényeket kezdeményeztünk, amelyeket nem Bukarestből írtak elő. Neki köszönjük például a megye turisztikai ösvényeinek konvencionális jelekkel való felfestését, amiről országosan csak beszéltek, de senki nem lépett, amíg Beder Tibor nem vitelezte ki. Akkor pedig országos módszertani tapasztalatcserére jöttek hozzánk. Ő volt az egyik kieszelője a megyei népi gyermekjáték fesztiválnak, a zonális kultúracentrikus vetélkedőknek, amelyeket az idős generációk és gyermekek egymáshoz való szellemi, lelki közeledésének varázsa, népi kultúránk gazdagítása hatott át.
A gyermektársadalomért végzett munkájával párhuzamosan talán rögeszmésen foglalkoztatta a magyarság keleti rokonságának szálait, híveit keresni. Gyalog indult el, mint Kőrösi Csoma Sándor, és nem állott meg, amíg nem talált Törökországban egy magyar tudattal is élő török falut. Ide hívta őket vendégségbe. Székelykapu és kopjafa állítását kezdeményezte a rodostói Rákóczi-ház elé, Isztambul központjába, más szóval a magyarság ma egyetemes szimbólumai beszélnek, emlékeznek róla is, bujdosóink nevével együtt.
Sem hívó szavadra, sem a gyászjelentő szavára nem lehetünk Veled. Székely népünk hagyománya szerint a végtisztességet sem tudjuk megadni a koporsód mellett. De tisztességes, gazdag tanári, pedagógusi, emberi életed elegendő ahhoz, hogy emléked kegyelettel megőrizzük.
Hargita megye egykori Pionírtanácsa testülete, kollégáid és barátaid nevében,

Dr. Balázs Lajos

 

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.