Brahms és a macskák, avagy színház lesz a színházban

64

Nyilvános főpróba, ahol az egész társulat és a nézők is szereplők. Többek közt. Minden most történik, még az is, ami nem. Színház, ahogy még nem láttuk. Garaczi–Toepler: Brahms és a macskák – Hatházi András rendezésében. Ma este héttől ősbemutató, ahol minden kiderül. Vagy nem.

Kosztümös próba. Társulatra, valóságra szabott, rendhagyó premiert ígérnek
Kosztümös próba. Társulatra, valóságra szabott, rendhagyó premiert ígérnek

Három évvel ezelőtt a Tomcsa Sándor Színház és a Pro Theatrum Alapítvány közös drámaíró pályázata, a dráMÁzat 2011-es kiadásának nyertes alkotását, Adorján Viktor Lovasok című előadása ősbemutatóját vitte színre Hatházi András színművész, színészpedagógus, drámaíró, rendező a szé­kely­udvarhelyi színházban. Az együttműködés remekül sikerült, a neves rendezőt visszatapsolták.

Nem mirelit, nem szórakoztatóipar
– Szerettük, ahogy dolgozik, érdekes meglátásai vannak, teljesen más szemszögből közelít a színházhoz. Ez az előadás egy olyan lehetőséget ad a közönségnek, amelyhez az eddig eltelt 17 év alatt nem volt szerencséjük – indokolta a második „felvonást” Nagy Pál színházigazgató a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón.
– A színházi útkeresésünk során sok mindent kipróbáltunk, de ennyire evidens és lényegre tapintó helyzetértékelést és -keresést, ami a színházi alkotás folyamatát felvillantaná a nézők előtt, még nem láttam. Az udvarhelyi nézők ahhoz vannak szokva, hogy „fagyasztott”, azaz kész előadást kapnak. Itt inkább a próbafolyamat villan fel a maga tehetségével és tehetségtelenségével együtt. Világos helyzetkép a színházunkról, arról a dilemmáról, amit az alkotás folyamata a rendezőnek, színésznek, dramaturgnak jelent. Mi a színházat művészetnek és szórakoztatóiparnak tartjuk, így fontos, hogy az ilyen fajta útkeresések is megjelenjenek – jellemezte röviden a rendhagyónak ígérkező produkciót Csurulya Csongor művészeti vezető.

Liliom helyett valami egészen más
A rendező, Hatházi András nem részletezte, hogy milyen szo­katlan élményeket tartogat a Garaczi László–Toepler Zoltán szerzőpáros Brahms és a macskák darabjának ősbemutatója, de elöljáróban elmondta, örvendett a meghívásnak, annak ellenére, hogy eredetileg Molnár Ferenc Liliom című darabjának színrevitelére kérték fel. Mivel feltett szándéka volt, hogy a Lovasokkal ellentétben ezúttal az egész társulatot játékba viszi, módosítani kellett a darabválasztást – egyébként is, a sokszereplős Liliomhoz még dupla szereposztással sem lett volna elég az udvarhelyi létszám.
– Nem tudom, miért a Brahms és a macskák. Valószínű, mert korábban a mesteri hallgatókkal Garaczi egy másik darabjával foglalkoztam, a Plazmával, és nagyon megtetszett az a világ – magyarázta a választást a rendező. Bevallása szerint az előadás végül nem az lett, amit eredetileg elképzelt, hanem számára is meglepő módon alakult azzá, amit a játékba szintén bevont közönség láthat.
– A közönség annyira lesz belevonva, amennyire ezt engedi. Nem kell félni, senkit nem fognak ráncigálni, kényelmetlen helyzetbe hozni. Én is, amikor elmegyek színházba, szeretek néző lenni, és nem is akarok senkit arra kényszeríteni, hogy kilépjen ebből a szerepéből. A néző igenis maradjon néző, csak egy másfajta nézőnek kell lennie. Nem annak, aki hátul, a sötétben elbújik – vetítette előre a nagyérdeműre „osztott” szerepet Hatházi.
S bár van a Tomcsa Sándor Szín­háznak dramaturgja Demeter Ka­ta személyében, a vendégrendező vendégdramaturggal dolgozott. A fiatal székelyudvarhelyi Deák Katának „cselekvő szerepet” szánt, a próbafolyamat alatt folyamatosan módosuló/módosított jelenetek szövegének gondozását. A színtársulat is jól bírta a közös munkát.
– A színészek nagyon sokat segítettek, nagy türelemmel és alázattal jöttek próbákra, mert valóban: napról napra változott a szöveg. Volt, amit már megtanultak, de el kellett felejteni vagy másképp kellett értelmezni. Sok mindent megőriztünk az eredeti szövegből, és sok mindenben másként alakult. A jeleneteket menet közben kicseréltük, igyekeztük a pillanatra fogalmazni azt, ami történik – mondta Hatházi.
Meglátása szerint az, hogy a darabot az udvarhelyi társulatra, a valóságra szabta, nem teszi belterjessé a produkciót. A szövege képlékeny, kevés beavatkozással bármilyen más helyszínhez probléma nélkül passzítható.
Hogy mennyire szereti az előadást, és mennyire fogadja nyitottan a mentális provokációt az udvarhelyi közönség? Az kiderül csütörtökön este, a Brahms és a macskák nyilvános főpróba ősbemutatóján. Az előadás 19 órakor kezdődik, de érdemes korábban érkezni, mert semmi nem biztos. Hogy miért? Többek közt ez is kiderül.

Lázár Emese

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.