Boros Zoltán köszöntése

282

Nyolcvan esztendőt tölt a hónap végén Boros Zoltán. A sokoldalú zenei és tévés – de fordítva is helytálló a sorrend: tévés és zenei – személyiség 1939. július 29-én született a Bihar megyei Gyantán. Református lelkész édesapja és zenetanár édesanyja tarisznyálta fel tudással, empátiával, alázattal, a szakma szeretetével, valamennyi tulajdonsággal, ami végigkísérte életét, eredményes szakmai munkásságát. A honlapján olvasható életrajzából tudjuk, hogy bölcsésznek készült a kolozsvári Bolyai Egyetemen 1955-től, de politikai okokból eltávolították a tanintézményből, felsőfokú tanulmányait csak később, 1967-ben fejezte be ugyancsak Kolozsváron, a Gheorghe Dima Konzervatóriumban. Tevékenykedett szabadfoglalkozású zenészként, dolgozott a nagyváradi Állami Színház karmestereként egészen 1971-ig, mikor Bodor Pál meghívta a román televízió magyar szerkesztőségébe, itt dolgozott 1985-ig. Ezt követően a Román Rádió és Televízió zenei rendezője lett a rendszerváltásig, az új világban a fél évtizedes kényszerszünet után újjáalakult magyar adás első főszerkesztője volt, 2002-ig töltve be ezt a tisztséget. Később stúdióvezetőként, majd a Hír TV bukaresti tudósítójaként dolgozott, de mindmáig aktív a tévés szakmában.
1988-ban volt szerencsém megismeri Boros Zoltánt: a román rádió 32-es stúdiójában készítette hangmérnökként a csíkszeredai ROLE együttes hangfelvételeit. Akkor tapasztaltam meg végtelen türelmét, alázatát, megkérdőjelezhetetlen szakmai tudását, no meg az emberek iránti empátiáját. Képes volt újra meg újra rögzíteni minden apró kis zenei részletet, kihozni mindent a stúdiómunkához akkoriban még nem szokott fiúkból, addig dolgozni egy-egy zenei darabon, míg azt nem mondta róla, hogy rendben van. Abban az időszakban én csavargattam, tologattam az együttes kölcsönkért, házi gyártmányú keverőpultján a gombokat, mondván, hogy hangmérnök vagyok, de miután megtapasztalhattam azt, hogy miként és hogyan dolgozik Boros Zoltán, egy igazi hangmérnök, magamra vonatkoztatva nem mertem kiejteni ezt a szót.
Az idők folyamán többször találkozhattunk szakmai rendezvényeken vagy munka közben, s mindig lenyűgözött nyugalmával, alaposságával, ugyanakkor határozottságával és céltudatosságával. Az utóbbi időben többször volt szerencsém találkozni vele és még többször volt alkalmam munkásságáról szólni, beszélgetni a Garabonciás együttesről írt kismonográfia kapcsán. Megannyiszor az hangzott el, hogy a televízió magyar adásának, szerkesztői gárdájának köszönhető számos művelődési esemény léte. Boros Zoltánnak óriási szerepe volt mindabban, ami a zenéhez köthető: a televízió és az ő személyes bábáskodásával teljesedhetett ki a székelyudvarhelyi Siculus fesztivál, amely a hazai magyar könnyűzene, táncdal, rock bölcsője lett, ennek köszönhető a műfaj meghonosodása, gyökeret eresztése. Ugyancsak Boros Zoltánék munkásságának köszönhető a régizene-fesztivál létrejötte, no meg a régizene mint műfaj létjogosultságának elismertetése. De nevéhez is köthetők a népzenei felvételek készítése, nagymértékben hozzájárulva a táncházmozgalom kiterjedéséhez.
S mindez csak kis szelete Boros Zoltán munkásságának. Legnagyobb érdeme – s ez példaként állhat a mai közvéleményformálók számára –, hogy a kirakatintézményként, a kommunista párt nemzetiségpolitikáját illusztrálandó létrehozott televíziós szerkesztőségből az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb hazai magyar intézményeként tudták működtetni. Ezt meg is bánták a román elvtársak, ugyanis 1986-ban egyik percről a másikra szüntették meg a magyar adást – és mellette számos más magyar intézményt, rendezvényt, köztük a régizene-fesztivált is. A tévé magyar adása tette közösséggé az erdélyi magyarságot, az ő működésük révén fedezte fel egymást a partiumi vagy székelyföldi tömbben, illetve a bánsági, dél-erdélyi, moldvai szórványban élő magyar, mintegy megvalósítva a hazai magyar nemzeti integrációt. Gyakorlatilag ugyanaz a szerepe volt, mint a Duna Televíziónak a kilencvenes évek elején.
Ezért jelentős a nyolcvanesztendős Boros Zoltán közel fél évszázados televíziós munkássága.
Isten éltesse, kedves Mester, mindannyiunk örömére!

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek