Bölcs oktalan állat

Csizma a konyhaasztalon 32.

22

Kedves Olvasóm! Ha esetleg kíváncsi lennél, hogy ezelőtt három évszázaddal milyen virtusokat – erényeket – kívántak meg a különböző állatoktól, olvasd velem: „Az asszonyi állattól kettőt: a dali magaviselést és engedelmességet. Voltak ollyak is, akik a jó lovakban is ezeket tekintették. A csukának jó ehető gyomrát és könnyen fickándozását. A kígyótúl az élesen való látást és karingóson való nyargalhatást. Az angolnának hosszú derekát és gyorsaságát.” Írta mindezt Egy jeles vadkert, azaz az oktalan állatoknak históriája című lexikon, ami Lőcsén jelent meg 1702-ben. „Tudós és hires Franzius Farkas witebergai szentírás magyarázó doctor által deák nyelven irattatott sok ízben kinyomtattatott azután boldog emlékezetű Miskolczi Gáspár sok szép eklézsiáknak mind Magyarországban, mind Erdélyben hasznos tanítója által Magyar nyelvre fordíttatott.” Lássuk, példának okáért, mit tudott az angolnáról a szerző: „Angolna, de inkább neveztethetik Tengeri-kígyónak. Némellyek azt írják felőlök, hogy sem hím, sem nőstény közöttük nincsen, és nem is közösülésképpen szaporodnak, hanem csak a seppedékes, híg sárból teremnének, ezt pedig ezzel állítják, mert soha még nem fogtanak olyan angolnát, melynek vagy ikrája, vagy tejese lött volna… de ez nem helyes értelem: megengedjük ugyan azt, hogy a megposhadt, sáros helyben örömest tenyésznek angolnák, mint a férgek a földben, de azért, hogy a poshadt sárból teremjenek, azt bezzeg tagadjuk.” Egy évszázaddal később Hübner János lexikona 1816-ból Erdélyben a ritkán előforduló halak között sorolja fel az angolnát: „Ez a fiait elevenen szüli és oly tartós az élete, hogy melyéből kimetszett szíve negyven órákig fenntartja ingerelhetőségét.” A mai tudomány pedig azt mondja: az európai angolna Nyugat- és Közép-Európa északi részén őshonos, telepítés révén azonban már Európa szinte minden országában jelen van. Szaporodása, ívása a tengerben zajlik, de életének nagy részét édesvízben tölti. Évszázadokig nem tudták megállapítani az ívás pontos helyét, míg 1967-ben Erik Bertelsennek ez sikerült. Szerinte az ívás a Sargasso-tengerben valószínű. A Bermuda-háromszög (itt tűnnek el nyomtalanul a hajók és a lezuhant repülőgépek) szomszédsága miatt a leghírhedtebb tengernek tartják a Földön. Mindenesetre egészen elképesztő és hihetetlen, hogy az európai angolnák képesek megtenni 5000-7000 kilométeres utat a „szerelemért” és fajfenntartásért. Az európai angolna a kihalófélben lévő halfajok közé tartozik. A kutatók miniatűr műholdas nyomkövetőkkel figyelik az angolnák vándorlását, akárcsak más híres vándorhalak, a lazacok útra kelését is. A lazacok mesebeli születése sokkal előkelőbb, mint az angolnáké. Egy írországi kelta legenda szerint volt egyszer egy kút, amelynek vize kilenc varázserejű mogyoróbokor árnyékában eredt. Ezek a bokrok bíborszínű mogyorót termettek. Senkinek sem szabadott a kút közelébe merészkednie, hisz a kilenc mogyoróbokor mindegyike a tudás fája volt: aki evett a mogyoróból, az a világ minden tudásának birtokába jutott. A kútban lakó lazacok ettek a mogyoróból, így nyertek isteni természetet. Ám mindenki másnak tilos volt ezt megkísérelni, még az isteneknek is. Boann, a folyók istennője meg akarta szegni a tilalmat. A betolakodóval szembeáradt a víz a kútból, hogy távol tartsa őt, a kiáradó víz azonban nem tudott visszatérni a kútba, hanem folyóvá változott, ez lett Írország egyik legnagyobb folyója a Boyne, ami nevét az istennőről nyerte, s az isteni lazacok a folyó lakóivá lettek. Az amerikai indián néphagyomány is nagyra tartotta a lazacok „tudását”. Azt mondják, a július–augusztusban született emberek Lazac-jegyűek. Bölcsességet és jellemerősséget, a kitartás képességét kapják tőle. Ők az élet igazi művészei és mesterei, uralkodni tudnak az érzelmek óceánjának árapályán, van erejük legyőzni a nehézségeket, akárcsak a lazacnak, ami több ezer kilométert úszik, hogy egyik otthonából a másikba érjen, akár háromméteres vízesésen is fel tud ugrani, hogy útját folytathassa, ösztönös és bölcs is a túlélésben. Hasonlítunk rá, vagy ő hasonlít ránk? Ha megesszük, akkor egyben miénk lesz a lelke is? Az ember isteníti őt, aztán marad a kérdés: mégis miért, ha aztán konyhaasztalra teszi és feltrancsírozza. Egyébként már nem is mi istenítjük, hanem valamikori őseink, akik még csodálták – és nemcsak kihasználták – a természetet. Azt hisszük, ha kiemeltük a tengeri kígyót a seppedékes, híg sárból, ha ellestük, illetve ennivalónak filéztük a lazac bölcsességét, azt hisszük, hogy mi vagyunk a nyertesek? Van ebben igazság, a baj csak az, hogy ha nem vigyázunk, az ük-ükunokák lehet, hogy már csak szintetikusan előállított műangolnát és tenyésztett lazacklónokat fognak ismerni. Hogy merre haladunk, nem tudom. Az asszonyokat legalább kimentették a jeles vadkerti oktalan állatok közül.

Kozma Mária

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.