Bodor Ferenc műszótára

54

Március 15. közeledte jó alkalmat szolgáltat arra, hogy felelevenítsük történelmünk talán legszebb időszakához kötődő eseményeket, történéseket, az azokat alakító személyiségeket. Ilyen személyiség a korabeli székelyföldi hadiipar egyik kulcsszereplője, Bodor Ferenc is. Komán János írása.

Bodor Ferenc (1804–1874) mérnökről, a csíkszentdomokosi (balánbányai) rézbánya, a bod­vaji (magyarhermányi) vasöntöde, az 1849-es csíkmadarasi lőporgyár igazgatójáról az utóbbi években – főként amióta megjelent az Ágyúcső és puskapor című tanulmánykötet – több vitacikk is megjelent a Háromszék napilapban az elmúlt év folyamán. Az említett kötetben közölt levéltári iratok és tanulmányok, valamint a dr. Süli Attila hadtörténész által tartott előadás [1] és az alulírott által közölt dolgozat [2] arról próbált meggyőzni egy történészt, hogy egy romantikus, mítoszos álláspontot képvisel a Bodor Ferenc műhelyében, a „bodvaji iskolában” öntött első három vaságyúcső történetéről. Aki Bodor Ferenc tanítói szerepét az ágyúcsőgyártásban másképp értelmezi az eddig föltárt korabeli iratok alapján, azzal már nincs amiért vitatkozzunk.
Bözödi György, aki írásaiban többször is kiemelte Bodor Ferenc találmányát az első három vaságyúcső öntésénél, elég sok olyan földolgozatlan levéltári iratot gyűjtött össze, melyek mindeddig elkerülték a történészek figyelmét. [3] Igazat kell adnunk neki, amikor a következőt mondta az egyik vele készített interjúban:

„Továbbkutattam Gábor Áron után, s olyan adatokra bukkantam, melyek egészen más színben mutatják, mint ahogy a köztudatban él. Ide vágó dolgozataimban ezeknek az adatoknak csak egy töredékét közöltem. ” [4] Helyénvalónak tartom, amikor így vélekedünk, a következő mondatot idéznem: „Gábor Áron tán el sem érte volna azokat a sikereket, melyekkel ma tele van a világ, ha Bodor nincs mellette, mert ő volt a szakember, mint végzett mérnök és bányatiszt.” [5]
Bodor szakmai felkészültségéről beszélnek az utóbbi két évben előkerült újabb levéltári iratok.
Ugyanakkor olyan hírforrások is előkerültek, amelyek indokolttá teszik Bodor Ferenc életrajzának [6] újraírását, kibővítését. Az egyik ilyen hírforrás Bodor Ferenc egyik levele, mely a MTA könyvtárának kézirattárában található.
Levelében, melyet 1850. október 22-én keltezett és küldött a Magyar Tudós Társaságnak, többek között, a következőket írta: „Én egy bányászati műszótárt szerkesztettem édes hazánk anyanyelvén […], de a lefolyt politikai események megakadályoztatták annak kinyomtatását. A munka – 30 éven felüli – sok évi gyűjtemények gyümölcse. […] Jelenleg politikai fogoly – és 16 hónapok óta fizetés nélkül lévén, nőm és hét elő apró gyermekeim végínségre jutottak; kérem a T. Tudós társaságot e kéziratot illő áron vegye meg, hogy azzal családom magát segíthesse […] MVásárhely, október 22-én 850. illő tisztelettel Bodor Ferencz letartoztatott kt. bányanagy a szorosabb rendű ferencesek zárdájába MVásárhelyt.” [7] A levél november 3-án érkezett Toldy Ferenchez, az Akadémia titkárához, aki december 12-i keltezéssel küldött levelet Bodornak, melyre Bodor december 24-i keltezéssel válaszol, amikor, valószínű, a karácsonyi ünnepnek köszönhetően kiengedték a családjához, mely ugyancsak a ferencesek zárdájában kapott menhelyet. Többek között a következőket írja Toldy Ferencnek: […] „Küldöm a szóban forgó Bányászati Műszótárt eredeti tisztázatlan kéziratban, melyből az előfizetők 117 példányra 1 pftal menő névsora és lakhelyük is látható. […] Ami pedig a szótár árát illeti, azt tökéletes megnyugvással a nagyon tisztelt Akadémia ítéletére bízom […] MVásárhely, dec. 24-én 850. alázatos szolgája Bodor Ferencz volt bányanagy”. Levele végén megjegyzi: „Rivnák György ifjú barátom, ki részt vett a munkába[n] , meg van egyezve vélem, az ő részéről semmi követelés nincs […]” [8]
Toldy Ferenc Bodor szótárát átadta véleményezés végett dr. Szabó József egyetemi tanárnak, a pesti egyetem minerológiai tanszéke helyettesének, a későbbi akadémikusnak. Ebből a több mint háromoldalas levélből a következő sorokat csipegettem ki: „Becses felszólítása következtében átnéztem a nekem átküldött ily című kéziratot: Bányászati és Kohászati Műszótár, 2 részben, szerkesztették és kiadták Csík sz: domokos bányán Bányanagy Bodor Ferencz és Ellenőr Rivnák György 1848.” [9]
Továbbá az első és második oldal jelentős része a régebbi szótárkészítői törekvéseket sorolja fel. A második oldal utolsó negyede és a harmadik oldal Bodor szótáráról számol be. Onnan idézek néhány mondatot: „E szótár áll 2 részből, az első a magyar–német rész, s ebben minden szónál az értelmezés is oda van függesztve magyar nyelven, miként a német hasonnemű munkáknál, a második pusztán a szókat foglalja magában, mint német–magyar rész.”
Miután a szótár néhány hiányosságát kiemeli a véleményező szakértő, Szabó József tanár, aki maga is egy selmecbányai mérnök-csapattal bányászati szótárt szerkesztett, elég hosszasan dicséri Bodor szótárát: „Ebben a jóval számosb előnyei közöl elég legyen néhányat kiemelni: már maga a szöveg fordítása, és hozzá helyes fordítása nagy előnye e műnek: ez és az: hogy nemcsak a német–magyar, hanem a magyar–német része is megvan, e munkát az eddigi bánya-műszótárak fölé helyezik. […] e jó könyv csinálási értékén kívül van még egy oldala, mely annak maradandó s mélyebb becset vív ki, az: hogy több szó fordul benne elő, mely mind eredetiségre, mind helyességre, mind szabályosságára nézve valódi gyöngynek tekinthető, annál inkább, hogy e szók éppen a legkritikusabbak közé tartoznak, melyek az eddigi bányászati szótárakban honi nyelvünkre ily sikeresen áttéve nincsenek. […] Egészében véve igen örülhetni, hogy távol tőlünk is találkoztak honfiak, kik e rögös és nem igen kecsegtető pályán ily jó sikerrel haladtak; munkájuk minden esetre egy rangba teendő az eddigi legjobb hason magyar munkákkal […]” [10]
Bodor szótárával kapcsolatban egy másik fontos hírforrást a Magyar Tudományos Akadémia 1852-ben kiadott értesítőjében találtam. 1852. január 12-én a matematikai és természettudományi osztályon tartott gyűlésen, gr. Teleki József elnöklete alatt, Nendtvich Károly, az Akadémia levelező tagja, a magyar kémikusok nesztora „Bodor Ferencz bányászati műszótárának megvételét ajánlja”. [11] Teleki volt az, aki, mielőtt Erdély főkormányzója lett volna, sürgette a bányászati „műnyelv” magyarosítását és az erdélyi bányászéletben honos magyar szakkifejezések, tájszavak összegyűjtését, rendszerezését.
A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása óta szorgalmazta a mesterségekkel, tudományágakkal kapcsolatos szavak német, latin magyar megfelelőjének a lefordítását, mert ezen a téren a magyar nyelv még sok hiányossággal küszködött. A szakmák szókincsének nyelvújítása még a kezdetén állt. Fülepp Józsefet (1786–1847) tartják a bányászati műszavakat magyarosító úttörőnek, de úgy tűnik, hogy a könyve a szótárkészítők és bányásznyelvújítók kezén elkallódott. [12] Debreczeni Márton (1802–1851) nyelvújító szótárkészítményei közül is csak a „Sóbányászati német–magyar műszótára” tekinthető kész munkának. [13] Ezek szerint Bodor Ferenc kezdeményezése is – a fémbányászat szótárának vagy tájszótárának elkészítése – úttörő munkának tekinthető. Újabb híradást erről a műszótárról az 1857. évben találtam a következő bejegyzéssel: „A műszógyűjteményhez Bodor Ferenc erdélyi bányatiszt bányatiszti műszótára szereztetett meg.” És ugyanabban az évben az Akadémia igazgatói tanácsának jelentésében az alábbi mondat olvasható:
„Végre egy Mesterműszótár is szerkesztetik az akadémia régibb gyűjtései és két gazdag technikai előmunka alapján, mely utóbbiak Álgyai Lipót építész és Bodor Ferenc, meg Rivnák György bányászok által dolgozva vétettek át.” [14]
A gazdagnak tartott technikai elő­munka másik szerzőjeként tünteti fel azt a Rivnák Györgyöt, aki Balánbányán a Csíkszentdomokosi Rézbánya Hivatal ellenőre, Bodor munkatársa, barátja volt, aki Bodorral, többek között, azt az elszámolást írták alá, mely megkérdőjelezhetetlenül érvényteleníti azt a korabeli téves hírt, mely szerint Gábor Áron anyagi hozzájárulásával készült el az első három vaságyúcső. [15] Bármennyire is szorgalmazta a Magyar Tud. Akadémia a szakmai szókincsek magyarosítását, még néhány év múlva sem történt ezen a téren jelentősebb előrelépés. 1857-ben ismét szóba került a Bodor–Rivnák féle bányászati szótár. „Olvastatott a Nyelvtudományi Bizottmány Jelentése, melyben Álgyai Lipót Mesterműszótára, bővítve Bodor Ferenc és Rivnák György-féle, az akad. által már régebben megvásárlott […]” szótárával. [16] Ugyancsak ez a híradás arról is értesít, hogy Ballagi Móric akadémikus kibővítette gyűjteményével és újraszerkesztette. [17]
Szinnyei József életrajzíró az Algyai Lipót címszónál hasonlóképpen írt erről a szótárról: „Algyai Lipót a következő munkáját mutatta be 1857-ben a m. tudom. akadémiának: Mesterműszótár, bővítve a Bodor Ferencz és Rivnák György-féle, az akadémia által már régebben megvásárlott bányászati szótár cikkeivel és Ballagi Móricz gyűjteményével, az utóbbi által újra szerkesztve.” [18]
Bodor Ferencnek az Akadémia igazgatóságához, 1862. február 12-én küldött levelének utolsó mondata a következőképpen tájékoztat a Bányászati és Kohászati Műszótár sorsáról: „Minek utána hírlapok útján tudomást vettem arról, hogy az Akadémiai nagy műszótár jelenben nyomtatás alá került, tisztelettel kérem, az igénybe tartott két műszótár példány szíves megküldését.” [19]
Az eddigi hírforrások arra utalnak, hogy Bodor Ferenc bányászati szótárát, mely – föltételezhető –, hogy egyúttal bányászati tájszótár is lehetett, beolvasztották mások szótáraiba, mert egy jóval későbbi hírforrásban, az Arcanum adatbázisban a következő, Ballagihoz intézett kérést olvashatunk: „A szerkesztő bizottság 1885. febr. 26-i ülésén már 39 mesterség leírásának elkészültét jelenti, ugyanakkor tudakozódik egy évtizedekkel korábbi „Mesterszótár” s ugyancsak a témájához kapcsolódó bányászati szótár hollétéről. Álgyai Lipót Mesterszótáráról s Rivnák György bányászati szótáráról van szó, amely 1857-ben került a Nyelvtudományi Bizottsághoz s melynek egybeszerkesztését és kiadatását akkor Ballagi Mórra bízták. Mivel az azonban nem jelent meg, s az akadémiai kézirat gyűjteményében sincs, kérdés, hová kerültek azok a szótárak, amelyeknek most a mesterműszótár szerkesztője is hasznát vehetné. Ballagit felkéri a bizottság, hogy a szótárakat, ha azokat könyv- és irattárban még megtalálni, most a Mesterszótár szerkesztőjének adja át.” [20]
Érdekesnek tartom azt, hogy a legelső híradás csak Bodor Ferenc szótáráról, aztán a Bodor–Rivnák-féle, majd csak a Rivnák-féle szótárról beszél. Van erre magyarázat, de a bizonyítékok hiányoznak.
Arra gondoltam, hogy a szótárkészítő Ballagi Mór hagyatékában valamilyen nyoma maradt a „csíkszentdomokosi” bányászati szótárnak, de a Magyar Országos Levéltárban őrzött – négy dobozban található – Ballagi-iratok egyikében sem találkoztam Bodor Ferenc, Rivnák György, Álgyai (Algyai) Lipót nevével, a velük kapcsolatos szótárral. A MTA olvasótermi felügyelőjének, Horányi Károly úrnak köszönhetem azt, hogy valamivel többet tudtunk meg Bodor Ferenc eltűnt vagy mások által fölhasznált munkájáról. Bodor már régebb is megismerkedett azzal, hogy miként sajátítják ki egyesek a szellemi értékeket.

Jegyzetek
1. 2019. október 25-én a marosvásárhelyi kövesdombi unitárius egyház Bözödi György termében Mítosz és valóság. Bözödi György Gábor Áron képe címmel tartott előadást dr. Süli Attila hadtörténész.
2. Komán János: Főhajtás a 30 éve elhunyt Bözödi György történész munkássága előtt. In.: Népújság, 2019. november 22., 15. o.
3. EME Könyvtár Kézirattára. Bözödi György hagyatéka. Jegyzetek, anyaggyűjtés az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról; Jegyzetek, adatgyűjtés Gábor Áronról stb.
4. Gálfalvi György: Beszélgetések. Antológia Kiadó. Lakitelek, 2017., 155. o.
5. Történelmi Lapok, 1892. 9. sz.
6. Ágyúcső és puskapor. Bodor Ferenc, a csíki 48-as ágyúöntő és lőporgyártó. Mentor Könyvek Kiadó. Marosvásárhely, 2017., 173–194.
7. MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár. RAL, 1850-62-1.
8. uo. 1850-66.
9. uo. 1852-16-1.
10. ua.
11. Magyar Akadémiai Értesítő 1852-ről. Pest, 1852. Foglalat és a 6. o.
12. Természet világa, 1969. július 1. m 6. sz. 280–281. o.
13. Honismeret, 2003. 1. sz, 29. o. Benkő Samu: Debreczeni Márton szótárkészítményei In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Bp., 1991. 82. o.
14. A Magyar Tudományos Akadémia munkálkodásairól s pénztára mibenlétéről 1847–1858. Jelentése az Igazgató Tanácsnak. Pest, 1858., 14. o. és 36. o.
15. Közlöny, 1849. január 16. (kedd), 2. sz. 8. o.
16. Magyar Akadémiai Értesítő 1857-ről. Az Akadémia rendeletéből kiadta Toldy Ferenc, titoknok. Pest, 1857. 606. o. Toldy Ferenc 1852. május 12-ről keltezett levelében arról értesítette Bodor Ferencet, „[…] hogy a Bányászati Műszótárom kéziratát a mostoha körülmények miatt csak 120 pfton hajlandó magához váltani […]”
17. uo.
18. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái; mek. oszk. hu/03600/03630/html/ Algyai címszó.
19. MTA Könyvtár és Információs Központ. Kézirattár. RAL, 1862–986–1.
20. A Soproni Egyetemi Központi Könyvtár igazgatójának, Tompa Mónikának köszönöm, hogy fölhívta a figyelmem az Arcanum adatbázisban található hírforrásra.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek