Bocsánatkérés és megbocsátás

57

Mindig élénk figyelemmel kutattam a betegségek, elváltozások lelki hátterét. Volt alkalmam és lehetőségem rálátni, talán a szokásosnál korábban sok olyan jelenségre, amit ha nem is tudtam megfejteni annak idején, ébren maradt a tudatomban, tehát bennem volt minden alap a későbbi tudatos kutatásokhoz.
Lelkigyakorlataim során tisztult le a kiengesztelődés gyakorlati fogalma. Ez kettős felépítésű, olyan, mint egy sínpár, erősen egymáshoz rögzítve. Az egyik sín a párból a bocsánatkérésé, a másik pedig a megbocsátásé. A megbocsátást megelőzi és feltételezi a bocsánatkérés gesztusa. A bocsánatkérés és a megbocsátás hozza létre a kiengesztelődést. Egymást kölcsönösen feltételezik és egymagában egyik sem képes elérni a teljes kiengesztelődést, mert mindkettő csak az egésznek a felét alkotja.
Bocsánatkérés nélkül csak színjátszás a megbocsátás ténye, és megbocsátás nélkül érvénytelen lesz a megbántott fél kiengesztelődése. Ezt a fogalomkört annak idején a felnőtt fiataloknak tartott lelkigyakorlaton a következőképpen szemléltettem:
Azt mondtam az egyik fiatalnak: Mondjuk, megbántottál engem, majd bocsánatot kértél tőlem, de én nem bocsátottam meg neked. Majd eltelik az élet, és egyszer mindketten meghalunk, te bemész a mennyek országába, de én, mivel nem bocsátottam meg neked, nem mehetek be oda. Ezért vált kötelességgé a megbocsátás. A teljes kiengesztelődéshez tehát mindkét cselekedetre elengedhetetlenül szükség van, bocsánatkérésre és megbocsátásra egyaránt. Szentségi szinten pedig arra is szükség van, hogy megértsem és elfogadjam Isten bocsánatát a történtekért (a bocsánatkérést és megbocsátást a mai világban félre lehet magyarázni, de itt pusztán az őszinteség álljon).
Ebből a példából világosan kitűnik, hogy saját érdekem megbocsátani. Az, aki „látszólag” megbántott és látván megbántottságomat, bocsánatot kért, minden bizonnyal jóakaróm, valamit észrevett bennem, amit esetleg én nem vettem észre magamban, nem volt rálátásom arra a dologra (lásd Johari-ablak a lélektanban). Megbántódásom adódhat éretlenségemből, esetleg nem voltam eléggé nyitott a megjegyzés megértésére, nem várt provokációnak éreztem, ezért ijedtem meg tőle. A másik fél belátta ezt és kiengesztelt engem, amit viszont én elutasítottam. Mivel sértődékenységem lelki érettségem fokmérője, nem éppen egyszerű kihívásról van szó.
Emberből is vagyunk és a személyiség fejlődése, növekedése néha fájdalommal járhat, ezért érdemes odafigyelni a nevelő célzatú megjegyzések, provokációk adagolására.
*
Uram, Szentlelked ereje által add, hogy meg tudjak bocsátani mindenkinek, aki életemben megtámadott, megsértett. Tudom, hogy boldogságom és egészségem sokkal inkább szíveden viseled, mint azt én meg tudnám tenni. Kérlek, lépj be életemnek és lelkemnek azon területeire, amelyeket még nem töltött el a megbocsátás ereje. Ellene mondok minden kísértésnek, hogy a szemrehányásokban magamat próbáljam igazolni. Ellene mondok annak a kísértésnek is, hogy magamat igazoljam mások előtt és okot keressek, miért nem bocsátok meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.