Bizonytalanság azért még van…

A kormányfő szerint a jogszabály-módosítás „jótékony” hatású lesz

94

Tegnapi lapszámunkban már hírt adtunk arról, hogy a kormány pénteki ülésén elfogadásra került és még aznap meg is jelent a Hivatalos Közlönyben ama 2019/19-es sürgősségi kormányrendelet, amely révén módosították és kiegészítették a sokat vitatott és kifogásolt 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletet, valamint a fogyasztói hitelszerződésekre vonatkozó 2010/50-es, illetve az ingatlan javak hitelszerződéseire vonatkozó 2016/52-es sürgősségi kormányrendeletet. (Egyébként ez utóbbival annak idején ugyancsak módosították és kiegészítették az előbbi egyes előírásait). Átolvasva a minap megjelent és hatályba lépett sürgősségi kormányrendeletet, bárki számára egyértelművé válhat, hogy a kormány elsődleges célja és szándéka a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet jó néhány előírásának az „átgyúrása” volt.

Számolni, számítgatni azt lehet…

A jogszabály megindokolási szövegrészében semmine­mű utalás nincs arra vonatkozóan, hogy a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet körül fergeteges vita alakult ki, s az nem csupán az érintett entitások, mindenekelőtt a pénzintézetek, elé­gedetlenségét és tiltakozását vál­totta ki, hanem annak egyes elő­írásait az Európai Bizottság is kifogásolta, akárcsak pártsemleges pénzpiaci elemzők is. Minderről a kormány (ál)szemérmesen hallgatott, és a jogszabály megindokolási szövegrészében a módosítások indokoltságát másabb érvek mentén próbálta „megértetni”. A szöveg, mármint a megindokolás szövege semmitmondó, illetve suta. Ami pedig a lényeget illeti: a 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletnek a Fejlesztési és Beruházási Alap létrehozására, a gyógyfürdőtelepek korszerűsítési és fejlesztési finanszírozási programjára, valamint a „gROwth” program jóváhagyására vonatkozó fejezeteinek az előírásait nemigen módosították, de annál többet időztek el a múlt esztendő végén kilátásba helyezett különadóknál, amelyek jobbára (de nem kizárólag!) a bankszektort érintették volna, s amelyeket most úgymond felpuhítottak, illetve azokon lazítottak. Mindennek okán akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy kénytelen-kelletlen alábbhagyott a kormánynak az a harcias szándéka, miszerint a kereskedelmi bankok „kapzsiságát” megvámolnák, méghozzá úgy, hogy annak majd az állami költségvetés láthassa a hasznát. A mostani módosítások révén ugyan nem tört bele a kormánypárt, a kormány bicskája ebbe az erőlködésbe, de vitathatatlan, hogy a kormányrendelet kompromisszumos előírásokat (is) tartalmaz.

Egy az elmélet, más a gyakorlat
A pénteki kormányülést felvezető expozéjában Viorica Dăncilă többek között utalt arra is, hogy „a kormány célkitűzése a románok hitelei költségeinek a csökkentése, azon romániai cégek számának a növelése, amelyek a bankoktól kedvező hiteleket kapjanak a fejlesztésekre és bátorítódjanak a megtakarítások, a nagyobb kamatok nyújtására való rábírás révén”. Hozzáfűzte azt is, hogy az érintett felekkel egyetértésre jutottak, a gyakorlatba ültetendő elveket elfogadta a Román Nemzeti Bank is és a Bankok Romániai Egyesülete (ARB) is. Ez így igaz, de úgy tudni, hogy a jegybanknak egyik-másik újdonságszámba menő előírással vannak némi fenntartásai és kétségei. Ilyen összefüggésben érdemes utalnunk arra, ami egyébként köztudott: vannak olyan gazdasági folyamatok, beleértve a pénzpiaciakat is, amelyek a kereslet-kínálat és bizonyos törvényszerűségek függvényében bontakoznak ki, alakulnak, s azokat „külső beavatkozással”, az­az közigazgatási eszközökkel nemigen lehet megváltoztatni, csupán hosszabb-rövidebb ideig befolyásolni. (Ilyen körülmények között joggal állítható az, amit az elmúlt időszakok során hangoztattak a jegybank egyes képviselői, illetve egyes pénzpiaci elemzők, miszerint a ROBOR alakulását nemigen lehet mesterségesen, erőszakosan „ide-oda taszigálni”, ellentétben a kormánynak ama meglátásával, miszerint azt a bankok sokszor „manipulálták”.)
A kormányfő felvázolta azt is, hogy lényegében mit is jelentene a hitelköltségek csökkentése. Nos, arról van szó, hogy a lejben folyósított hitelszerződések változó kamatai számítási képletét olyképpen módosították, hogy a ROBOR-indexet egy olyan mutatóval helyettesítik, amely kizárólag a bankközi tranzakciókon alapszik, s amelyet majd közölni fognak a Román Nemzeti Bank honlapján. Nyomatékolandó, hogy ezt az új viszonyítási mutatót május 2-től fogják bevezetni, és csak az attól az időponttól megkötött új lakossági hitelszerződésekre vonatkozik. Amennyiben viszont az a személy, akinek már hitele van, kérheti a refinanszírozási új hitelezést, s akkor annak az ügyfélnek az esetében is alkalmazható lesz ez az új mutatószám, amelyet egyébként a hitelezett szempontjából előnyösebbnek, kedvezőbbnek tart a kormány. Álljunk meg itt egy percre: a ROBOR bizonyos értelemben kiszámíthatatlan volt (a kormány szerint pedig „manipulált”, s annak kedvezőtlen irányba való elmozdulása óhatatlanul maga után vonta (illetve vonja) például az Első Lakás Program keretében felvett kölcsönökre alkalmazandó változó kamatot is, méghozzá sokszor viszonylag jelentős arányban. Ezt szeretné a kormány a jövőben megelőzni, megakadályozni az új számítási mód bevezetésével. Egyes banki szakértők szerint az a jóslás kategóriába tartozik, hogy hosszú távon be fog-e következni vagy sem egy kedvezőtlen változás, olyan, amely végső soron és ugyancsak megdrágíthatja a hiteltörlesztést, pontosabban annak költségeit. Tehát továbbra is létezhet a bizonytalansági tényező. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bankok majd ilyen-olyan okok mentén újabb jutalékokat vezetnek be vagy megemelik a jelenlegiek szintjeit. Ami pedig a futamidő alatt lévő hitelek refinanszírozását illeti, valószínűsíthető, sőt biztosra vehető, hogy annak meg lesznek a maga sajátos pluszköltségei, például az ügycsomó elbírálásának a jutaléka, a garanciát képező ingatlan esetleges újraértékelésének a költségei, vagy az is megtörténhet, hogy a hitelezett személy összjövedelmének a megváltozása okán esetleg kedvezőtlenebbé válik „besorolása”. Összegezve és, ahogy mondani szokták: azt még nem lehet tudni, hogy mit hoz, mit is hozhat a jövő…

Csökken(het) a bankadó
Ami a bankintézetek által a pénzügyi aktívákra fizetendő éves illetékre vonatkozik, meg kell említenünk, hogy annak „kiigazították” a számítási mechanizmusát a következők révén: a pénzügyi aktívák megadózási alapjának „beszűkítése”, differenciált megadózási kvóták megállapítása minden egyes banknak a piaci részesedése függvényében, az illeték lecsökkentése akár nullára is a nem kormányzati szektornak nyújtott hitelek száma függvényében, ugyanakkor számolnak a betétekre nyújtott és a hitelekre alkalmazott kamatok közti különbözettel is. Közvetlenül nem ide tartozik, de utalhatunk arra, hogy a kormány szándékai szerint a bankokat rábírnák a hitelekre alkalmazott kamatok csökkentésére, egyidejűleg a betétekre alkalmazott kamatok növelésére, illetve azt szeretnék elérni, hogy a két kamat közti rés erőteljesen zsugorodjon. Nem új keletű ez a probléma, de a hazai kereskedelmi bankok illetékesei az utóbbi időben többször is azt hangoztatták, hogy nemigen van lehetőség a betéti kamatok növelésére, mert igen magasak, legalábbis romániai viszonylatban a bankszektor működtetésének a költségei. Egyébként ennek okán következtek be látványos fuzionálások, illetve bankeladások, országos viszonylatban az utóbbi 10-12 esztendő során számottevően csökkent a banki kirendeltségek és ügynökségek száma, sőt jó néhány bank esetében az alkalmazottaké is, s a bérek se „szárnyalnak” olyan magasan, mint például egy évtizeddel ezelőtt. Amolyan bűvös kör alakult ki: a hiteligénylők száma viszonylag kevés (ez pedig azért, mert sokszor gond van a „hitelképességgel” is), a betétek száma pedig ugyan növekszik, de talán nem olyan arányban, mint ahogy az lehetséges lenne, mert nem ösztönzőek a kamatok. A hitelezés terén ugyanakkor kivételt képeznek azok, amelyekbe úgymond betársul az állam a kedvező kamattámogatás, valamint garanciavállalás révén (lásd az Első Lakás Programot). A megtakarítások, a betétek esetében pedig az utóbbi évben amolyan konkurenciát jelentett a lakossági állami kötvények piacra dobása, amelyeknek a kamatlába kedvezőbb és az abból származó jövedelem adómentes is.
A pénteki kormányülést követően sajtótájékoztatót tartott Eugen Teodorovici pénzügyminiszter, aki többek között azt hangoztatta, hogy a már fentebb említett adóalap-csökkentés kedvező a bankokra nézve, s az mindenképpen hozzá fog járulni a hitelezés serkentéséhez. Utalt arra is, hogy a kormányrendelet tartalmazta új előírásokkal egyetértett a jegybank is, és kikérték a piaci szereplők véleményét is. Megemlítette továbbá azt is, hogy tájékoztatták az Európai Központi Bankot is (BCE). Itt van egy kis bökkenő, mert előzetesen egy interjúja keretében azt állította, hogy a BCE-től kedvező véleményezést kaptak. A múlt csütörtökön az esti órákban viszont annak illetékesei megerősítették, hogy kézhez kapták a sürgősségi kormányrendelet tervezetét, de a válaszadásra még nem került sor. Nos, a péntek délutáni sajtótájékoztatóján a tárcavezető kiigazította magát, azt állítva, hogy a jegybank kedvező véleményezéséből indulva ki hasonlóra lehet számítani a BCE részéről is…

Vitatják…
A lakosság túlnyomó többsége számára megnyugtató az, amiről már hírt adtunk, nevezetesen az elektromos áram és a földgázfogyasztás árainak a befagyasztása, mármint a háztartások esetében. Az új sürgősségi kormányrendelet szövegéből viszont kikerült azon cégek névjegyzéke, amelyek ugyancsak jogosultak lettek volna a kedvezőbb „árfekvésű” fogyasztásra. Nem véletlenül, mert az ilyen jellegű előírások szembe mennek az uniós irányelvekkel. (Az viszont más ügy, hogy azok az ipari fogyasztók a jövőben kénytelen-kelletlen rákényszerülhetnek termékeik árainak a megdrágítására, aminek ugyancsak meg lehet a szerepe az infláció kedvezőtlen alakulásában, illetve a lakosság vásárlóerejének a csökkenésében.) Az energetikai szektorban ugyanakkor mentesülnek az üzleti forgalomra kivetett 2%-os különadó alól a széntüzelésű villamosenergia-termelők. Ez a mentesítés mindenekelőtt az Olténia Energetikai Komplexumnak kedvez. Ez a cég amúgy jelenleg a fizetésképtelenség „küszöbére” lépett, s állítólag ezzel próbálja megindokolni a kormány a széntüzelésű erőművek „kimenekítését” a különadó alól. Lehet, hogy az Európai Bizottságnál ezt a kormányzati „jó szándékot” rossz néven fogják venni, azaz állami szubvencióként értékelve elvetendőnek fogják megítélni. Tágabb összefüggésben azonban nyomatékolnunk kell, hogy országunk esetében egyelőre olyan szerepet játszik a villamosenergia-termelésben „széntüzelésű” szegmens, amelytől semmiképp sem lehet eltekinteni. De ez egy más ügy…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek