2021, január 26, kedd.
custom_html_banner1

Biokulturális sokféleség

A Hargita megyei biokulturális sokféleségről, valamint az élőhelyek védelméről szervezett nyilvános beszélgetést Hargita Megye Tanácsa szakemberek és közigazgatási vezetők részvételével. A rendezvény a Régiók Európai Bizottságának helyi EPP fórumainak sorába illeszkedik.

A beszélgetést Vincze Lóránt európai parlamenti képviselő moderálta. Mint mondta, a biodiverzitás és a természetes élőhelyek védelme fontos szempont az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiáiban. Kiemelte, az utóbbi években az európai zöld megállapodás kiemelt helyet kapott az Unió politikájában, alapérdeke a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés. A beszélgetésen arról volt szó, hogy mindez hogyan illeszkedik Hargita megyéhez, és hogyan érintik bizonyos döntések a mezőgazdaságban dolgozókat.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta: biodiverzitás tekintetében nemcsak Hargita megyében, de egész Székelyföldön jelentős kiterjedésű értékes terület található. Mint mondta, a megye területének 33 százaléka Natura 2000-es terület, 25 százaléka gyepes terület, továbbá jellemző a kisparcellás szántóföldi művelés. Állítása szerint emiatt nincs benne Hargita megye a biodiverzitásra vonatkozó európai uniós fejlődési stratégiákban. Hangsúlyozta: a számok szerint Hargita megyében jelenleg minden rendben van, de ez nem jelenti azt, hogy semmit sem kell tenni a megelőzés érdekében.

Ricardo Rio, a Régiók Európai Bizottságának tagja, a portugáliai Braga város polgármestere bemutatta a fenntartható fejlődés és a biodiverzitás növelésének érdekében általuk alkalmazott stratégiákat. Mint mondta, három fő szempontot tartottak szem előtt: beavatni és nevelni, oktatni a közösséget; tudományosan kutatni és gondozni a természeti értékeket; végül pedig gyakorlatban alkalmazni a megszerzett tudást.

Ezt követően Molnár Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, botanikus és etnoökológus tartott előadást. Olyan globális kérdésekről beszélt, amelyek felhasználhatók regionális tekintetben is. Leszögezte, hogy a tudomány és a helyi tudományos tudás együtt jobb válaszokat adhat, mint a tudomány egyedül. Előadásában felhívta a figyelmet arra – amit valószínűleg mindannyian tudunk, de egyre fontosabb hangsúlyozni –, hogy az ember életéhez alapvetően szükség van a természetre, és a természet egyre kevésbé tudja segíteni a mai ember életét – mindez az emberi tevékenység káros hatásának köszönhető. Az előadó hangsúlyozta: technológiával nem pótolhatók azok a feltételek, amelyek ma még adottak számunkra, de pár évtizeden belül feltűnő lehet a hiányuk.

Mint mondta, ahhoz, hogy fennmaradjon a jól működő természet, a támogatásoknak is illeszkedniük kellene a helyi sajátosságokhoz. Állítása szerint mivel a kelet-közép-európai tudományos kutatások lemaradnak a nyugat-európaiakhoz képest, ezért még a legjobb szándékú EU-s szabályok is rossz hatással tudnak lenni Kelet-Közép-Európa országainak területeire, hiszen nyugati tájak működése szerint születnek meg a szabályozások. 

– Helyi hagyományokkal sokkal sikeresebben el lehet érni a fenntartható tájhasználatot, mint messziről importált módszerekkel. A régi székely falutörvények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Hargita megye ma úgy néz ki, ahogy. A székely közösségi törvények nem engedték tönkretenni a tájat. Ennek globális üzenete van a világ számára – hangsúlyozta.

Dr. Hartel Tibor ökológus, a BBTE docense olyan tájelemről beszélt, amely a Hargita megyei legelők identitáseleme, a fás legelőkről. Hangsúlyozta, a fás legelők a biodiverzitás archetipikus elemei. Mint mondta, a pásztorokat, akik ezeket a tájelemeket használják, senki sem tanította arra, hogy miért jó az, hogy megtartják a fákat és cserjéket a legelőn. A pásztor szempontjából a fák termésének és a leveleknek van haszna, és ez a fajta biokulturális interakció eredményezheti, hogy a fák meg tudnak öregedni, és óriási biodiverzitási értékük lehet emiatt.

Babai Dániel, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének munkatársa a gyimesi gazdálkodásról beszélt. Mint mondta, a gyimesi kultúrtájban a gazdálkodás működését egyre több tényező befolyásolja, és egyre sérülékenyebbé válik a hagyományos gazdálkodás. Állítása szerint a gyimesi gazdálkodás a tejtermelő állattartásra és az ehhez szükséges takarmány megteremtésére van kihegyezve. Mint mondta, a gyimesi kaszálók nagy értéket képviselnek, 16 négyzetméteren 83 különböző növényfaj azonosítható – ez kivételes fajgazdagságot jelent. Ezt a hagyományos, külterjes gyephasználat tudja fenntartani, ami a helyiek tevékenysége nélkül elképzelhetetlen. Úgy véli, a Gyimesekben tapasztalható tájhasználati sokféleség hozzájárul a biológiai sokféleséghez. Nagy veszélynek tartja, hogy a családi gazdaságok az EU-s támogatás megszerzésére koncentrálnak, hiszen olyan szabványoknak kell megfelelniük, amelyek nem veszik figyelembe a helyi sajátosságokat.

Utolsó előadóként az olaszországi Valeria Salvatori, az Alkalmazott Ökológiai Intézet munkatársa osztotta meg tapasztalatait nagyvadakkal kapcsolatban. Demeter László biológussal közreműködve rálátása volt a Hargita megyei medveproblémákra. Mint mondta, a közös munka alatt sikerült megosztania eddigi tapasztalatait, és együttműködve segíteni tudtak olyan helyi gazdáknak, akiknek gyakran voltak problémáik medvékkel. Számára úgy tűnik, a megyei tanácsnak korlátozott lehetőségei vannak a döntéshozásban, és nehézségeik vannak a központi szervekkel való kommunikációban.

Vincze Lóránt zárta a beszélgetést, elmondva: az előadásokból kiderült, szükség van hosszan tartó párbeszédre, de ez csak akkor lehet hatékony, ha a szakértők mellett ott vannak a gazdák, az önkormányzati és megyei elöljárók, az országos és EU-s képviselők. Úgy véli, a megelőző intézkedések is fontosak, hiszen meg kell találni az egyensúlyt az érdekek között úgy, hogy a biodiverzitás megmaradjon és a mezőgazdaság se szenvedjen kárt.


Kapcsolódó cikkek:

14,354RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb